Melyik úton jársz?

Á

száfot a fia, Jósáfát követi a trónon, aki nem veszi át apja utolsó éveinek hibáit, hanem Dávid életútját tekinti mintának (2Kor 17,1-19). Sok példa áll előtte, de ő visszamegy a legmegbízhatóbbhoz, az Isten szíve szerint való királyhoz. Bár Dávid is vétkezett, de fájt neki a bűn, és megvallotta, majd bocsánatot kért. Azonban nem fordult a bálványok felé. Mindig erőteljesen az Úrban bízott, Belé vetett hitét soha nem cserélte bálványimádásra. Miért? Mert megtapasztalta az Úr neve általi győzelmet Góliát felett. Jósáfát is ismerte ezeket a történeteket, választhatta volna a bálványimádást, a széles utat, de ő megmaradt az Úr útján, a keskeny úton. Melyik úton jársz? Ki a példád, kinek az életmintájára figyelsz? A döntés a tiéd, a miénk. Minden nap dönteni kell: Krisztus útján járok, az Ő szavára figyelek, vagy a világ népszerű megoldásaihoz igazodom?

Az Úr útjain járva egyre bátrabb lett a király, és egyre több tapasztalatra tett szert. Látta az Urat munkálkodni, és ez erőt és bátorságot adott a számára. Isten munkájának a megtapasztalása vihet minket is előre, ha látom hatalmát, megbátorodom a bálványoktól való megszabadulásra. Jósáfát újból eltávolította a bálványokat. A bálványok és a pogányság szívós, mindig visszatér, ha nem szakítunk vele. Így, ha nem vagyunk éberek és nem Krisztus uralja a szívünket, ismét beférkőzik mindaz, amitől egykor megszabadultunk. Az Úr keresése, a Vele való mélyülő kapcsolat oltalmaz meg. Ha az Úr betölti lényünket, nem marad terület a bűn és a bálványok számára.

A király a nép törvényre való megtanítását is fontosnak tartotta. Nem csupán személyes kegyességét ápolta, hanem népe hitét is erősítette. Mindezt úgy vitte végbe, hogy taníttatta őket az Úr szavának megismerésére. Mert az ige formál igazi közösséggé.

Találunk olyan személyt a király mellett szolgálatot teljesítők közt, aki önként állt az Úr szolgálatába. Ez csodálatos, nem kényszerből, nem azért, mert rá esett a sor, hanem magától szánta oda az életét a szolgálatra. Neki nem kellett volna menni, mégis ment. Miért? Mert szerette az Urat. Az Úr szeretete szolgálatra ösztönöz. Aki megismeri, annak a szívét betölti a vágy, az Úrnak akar szolgálni. Mert aki úgy szeretett, hogy meghalt értem, és megment a bűn hatalmából, azt csak szolgálni lehet. Az élet egyetlen értelmes célja az Ő szolgálata.

Az Úr Jézus a kereszt felé halad, egyre közelebb a szenvedés, a tanítványok azonban nincsenek együtt az Úrral (Lk 22,24-30). Képtelenek ráhangolódni a szenvedésére, és együtt haladni Vele a kereszt felé. Önmagukkal vannak elfoglalva, mondhatnánk, saját karrierjüket építgetik. Talán karrierépítő menedzsernek vélik magukat, és nem Jézus élete, alázatos szolgálata vonzza őket. Úgy gondolják, Jézus uralkodásának ideje érkezett el. Mennyire nem értik a Mestert, és így sok fájdalmat okoznak Neki. Mennyire hasonlók vagyunk mi is a tanítványokhoz, állandóan magunkkal, karrierünk építésével foglalatoskodunk, szeretnénk többek lenni, mint a másik tanítvány. Mi is a világtól vesszük a példát.

Jézus bemutatja a valóságos világot, rámutat a hatalom valódi lényére. Amit elmond, abból megtudjuk, hogy számunkra a világ vezetői nem lehetnek példák, az egyház másként működik, vagy másképpen kellene működnie. A királyok uralkodnak népeiken, de ezt úgy tálalják, mintha jótevők lennének, mintha mindent a nép érdekében tennének. Hányszor elhisszük mindezt, de a legnagyobb baj, hogy gyakran ez a lelkület a hívők közt is megtalálható. Úgy tűnnek fel, mint akik szolgálnak, mások javát keresik, pedig csak saját javukat nézik.

Számunkra az Úr Jézus a példa, Ő mindig szolgált. Nem uralkodott, nem tanítványaiból, hanem értük élt. Így számunkra is ez a járható út, a szolgálat, az önmagunk odaadásának az útja. Határozottan mondja Urunk: ti azonban ne így cselekedjetek, ne tegyünk úgy, mint a királyok, a politikai vezetők. Kövessük az Úr Jézus példáját, lépjünk nyomdokaiba, és legyen az életünk bizonyságtétel Róla. Ő nem a saját érdekeit, hanem az övéiét tartotta mindig szem előtt. Mindent megtett, hogy élete odaáldozásával üdvösségre mentsen meg.

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

1. Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vériben van nagy erő.

Vágyol-e győzni a sátán felett?

E vérbe csodás az erő.

Van erő, van csodás erő van Jézusunk vériben.

Van erő, van csodás erő van Jézus drága, szent vériben!

2.Oh, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Az Úr vériben van nagy erő.

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő.

Van erő ...

3. Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Az Úr vériben van nagy erő.

Tisztátalan szívet tisztára mos.

E vérben csodás az erő.

Van erő...

4. Szolgálni vágyol a Jézust talán?

Az Úr vériben van nagy erő.

Csak neki zengeni nap nap után!

E vérben csodás az erő.

Van erő, van csodás erő van Jézus drága, szent vériben!

Isten áldásával.