Áldott élet

E

gy idő után szinte mindig egy olyan király kerül hatalomra, aki nem az Úrra figyel, hanem Izráel királyainak az útján jár (2Krón 28,1-15). Gyakran az Izráelekkel létrejött családi, politikai szövetség is szerepet játszik ebben. Rokonságba kerülnek Izráel királyaival, és átveszik az ő szokásaikat, életmódjukat, vallásosságukat. Az Úrtól elfordult országrész élete és fejlődése válik mintává Áház számára is. Pedig komoly, követésre méltó példák voltak előtte, apja életében szemtanúja lehetett az istenfélő élet áldásának. Láthatta, amint az Úr megáldotta, erőssé tette az Ő útján járó Jótámot. Azonban ő nem ezt választotta, hanem a széles útra lépett. Valószínűleg csábította mindaz, amit ezen az úton látott, és ezt fejlődésnek ítélte. Annyira a bálványimádás rabja lett, hogy még a fiait is képes volt áldozatul elégetni a bálványok számára. Ez már nagy sötétség, hatalmas mélység, hiszen Isten nem kér emberáldozatot, Isten mindig az életet védi. Egyedül Jézust adta értünk áldozatra. De amit Ő megtett értünk mentő szeretetből, azt nem várja el tőlünk.

Áház élete intő példa számunkra, ne a széles úton járókhoz igazodjunk, mert ha rájuk figyelünk, egyre messzebb távolodunk az Úr szerinti értékektől, és olyan bűnökbe keveredhetünk, amikből nehéz kikeveredni. A széles út mindig emberáldozattal jár, a bűn útján szétrázódik a családunk is.

A bűn útjának megvan a következménye: Arám és Izráel is megtámadja és legyőzi őket. Akikkel egy úton járt, azok ellene fordultak. Ilyen a bűn, a világ; a tékozló fiúból is a haverok éltek, amíg tartott a pénz, de amikor elszegényedett, magára hagyták. Mert a világ belőlünk él, Jézus azonban értünk. Az is fontos, hogy az Úr a kezükbe adta őket - azt jelenti ez, hogy mivel nem tértek meg bűneikből, Isten hagyta, megengedte, hogy szenvedjenek. A vereség is eszköz volt a kezében, általa ébresztgette őket. Isten azt akarja, hogy rádöbbenjünk, rossz úton járunk, és végre meglássuk, hogy a bálványok nem segíthetnek rajtunk, csak tönkretesznek. Áház azonban nem akarta ezt meglátni. Látjuk-e, hogy a bűn útja halálos út, az élet útja a Krisztusé. Azonban nem elég ezt látni, hanem meg kell a bűntől szabadulni, és vissza kell térnünk a keskeny, az ige szerinti útra, az Istennek való engedelmesség útjára.

Az izráeliek kihasználták az Arámok támadását, és ők is lerohanták Júdát, sok embert vittek fogságba. Elfelejtették, hogy egy tőről származnak, testvérek. Azonban az Úr prófétája, Óbéd rámutat, hogy ez bűn Isten szemében. Nem kaptak felhatalmazást arra, hogy leigázzák Júdát, és rabszolgává tegyék őket. Annyira megragadott az Úr szava, amikor rámutat: az eget verő indulat vezeti őket. Nem Isten, nem az Ő szava volt az iránymutató, hanem az indulat, a saját emberi, bűnös indulatuk. Ilyen a mi indulatunk, ha nem kerül az Úr Lényének fegyelme alá, féktelenül pusztító erő. Ezt az erőt egyedül csak az Úr képes megállítani, megtisztítani és krisztusivá formálni. Urunk azért jött, hogy a romboló, pusztító indulataink helyett az Ő indulatát ajándékozza nekünk. Az Ő indulata mentő, építő indulat.

Megrendítő az is, ahogyan hallgatnak a próféta szavára - nagyon ritka, amikor minden ellenvetés nélkül teszik, amit Isten kér tőlük. Ráadásul mindez veszteséget jelent a számukra. Isten szavának engedve készek lemondani a zsákmányról, az előnyökről. Ilyen komolyan veszem-e én az Úr szavát? Akiket rabszolgának akartak, azokról gondoskodnak. Úgy ellátják őket, ahogyan az irgalmas samaritánus is tette. Amikor az Úr munkálkodik a szívekben, hatalmas dolgok mennek végbe, megjelenik a másik ember iránti szeretet. Már nem ellenséget, hanem testvért látnak bennük. Kérjük ezt az új látást mi is.

Végére érünk Lukács hatalmas bizonyságtételének, aki megvallotta, hogy a pásztorok által egy jászolbölcsőben megismert csecsemő az Isten Fiának bizonyult (Lk 24,50-53). Az akkori társadalom vizsgálata által felismerte, hogy Jézusban Isten lépett rá erre a bolygóra. Látta azt is, hogy Isten magát megalázva élt ezen a földön, Istenségét elrejtette, és nem uralkodott, nem igényekkel lépett fel, hanem mentette a bűn igája alatt szenvedő embert. Lukács meglátta, hogy mindenki személyes lehetőséget kap Jézus megismerésére, és ezek alapján dönthet arról, kinek tartja Őt. A Jézushoz való viszonyunk örök életünket is meghatározza. Lukács a saját maga számára is meggyőződött arról, Jézus az Isten, számára Úr, akitől új életet kapott, és akinek a szolgálatára szánta egész életét. Lukács Úrnak vallja Jézust, és ennek az evangéliumnak a megírásával is Neki engedelmeskedik, bizonyságot tesz évezredeken át Isten szeretetéről és kereszten megjelent kegyelméről. Középpontba állítja a keresztet, ahol az Úr értünk, helyettünk és miattunk halt meg. Ez a hely az életgyógyulás helye. Aki meglátja bűneit, és megvallja azokat, megtisztul tőlük, Jézus kiomlott vére törli el bűneinket. És aki ezt átéli, az örömmel fogadja be Őt, bízza Rá az életét.

Jó látnunk, hogy Jézus története nem a halállal végződik, hanem az élettel. Lukács rámutat: az Úr feltámadt és él. Ennek öröme járja át a szíveket és lendíti a tanítványokat bizonyságtévő élet felé. Ez azt is jelenti, mivel Jézus él, naponta kapcsolatban lehetünk Vele. Ő annak ellenére nincs messze tőlünk, hogy negyven nap múltán az Atyához távozott. Az Úr az Atyától érkezett, és most visszament Hozzá. És az, aki Benne hisz, szintén Vele mehet az Atyához. Nem megsemmisülünk, hanem Isten mennyei világba költözhetünk. Aki élő hittel kapcsolódik Jézushoz, az az Övé, és ott lesz majd, ahol Ő van. Csodálatos reménység és jövőkép ez.

Jézus áldásra emelt kezekkel távozik, megáldja övéit, de nemcsak a távozás hoz áldást, ez a jelenet rámutat, hogy Jézus egész földi élete, szolgálata áldás az ember számára. Nincs Hozzá fogható, soha nem volt és nem is lesz ilyen ember a földön. Nem, mert Ő maga az élő Isten, mindenek Teremtője. Nem lesz Hozzá fogható, mert Ő bűn nélküli, egyedül Isten szeretete járja át, így menti a bűnöst, mert szereti az Istentől elszakadt embert, és azért tesz meg mindent, hogy ne a kárhozatra jusson. Jézus áldása a kereszten csúcsosodik ki, hiszen az Őt megfeszítőkért, az ellenségeiért is imádkozott, és lehetővé tette számukra is a megtérést, az újrakezdést. Nekünk is megtérésre van szükségünk, forduljunk el eddigi életutunktól, a bűntől, és adjuk át magunkat Jézusnak, kezdjünk Vele egy új életet. Mert Ő azt akarja, hogy a mi életünkben is elmúljanak a régiek, és újjá legyen minden. Ez az új pedig nem más, mint az Isten szerinti, krisztusi élet. Az új élet, a Benne való élet az áldott élet. Az áldás nem külső körülmények vagy a vagyoni helyzet függvénye. Az áldást Jézus életemben való jelenléte adja. Mert az ember számára a legnagyobb áldás Jézus személye maga.

TÉGY, URAM, ENGEM ÁLDÁSSÁ

     

Tégy, Uram, engem áldássá, Lelkedet úgy várom!

Tedd te a szívem hálássá, hogy Neked szolgáljon!

Bárhová küldesz, ajkamról zengjen az új ének!

Tégy, Uram, engem áldássá, oly sok a bús élet!

Isten áldásával.