Ahogyan Isten is

H

atalmas dolgokat élt át Ezékiás király az Úrral való kapcsolatában (2Krón 32,24-33). Többször is megtapasztalta az Úr mindenek felett való hatalmát. Először Isten szabadítását élte át népével együtt az asszír hódítókkal szemben. Isten a lehetetlen helyzetben is cselekedett, megmutatta a király számára, hogy Előtte nincs lehetetlen. Hányszor mutatkozik be a mi életünkben is az Úr, felragyogtatja hatalmát olyan helyzetekben, amikor mi már nem is reménykedünk megoldásban. A bűn gyakran úgy tart a kezében, hogy emberileg nincs esélyünk. Hány és hány szenvedélybeteg éli ezt meg, szabadulna már, de nincs fölötte hatalma, nem képes abbahagyni azt, ami tönkretette az életét. Azonban, aki ebben az állapotában hall az Úrról, és segítségül hívja, az szintén szabadítást élhet át. Istennek ma is van hatalma, és Ő ugyanaz, mint Ezékiás idejében. Nem csak Ezékiás és népe volt fontos Neki, hanem fontos mindenki, aki Őt hívja és kéri. Minden emberért meghalt Jézus a kereszten, így bárki előtt nyitva az új élet lehetősége. Nemcsak néhány kiváltságos tapasztalhatja meg az életváltozást és Isten országa gazdagságát; bárki Hozzá fordulhat, és segítségül hívhatja az Úr nevét.

A hívő embert sem kerüli el a betegség vagy más egyéb problémák. Így volt ezzel Ezékiás király is. De nem esett kétségbe, és nem is haragudott meg Istenre. Hányan azt kérdezgetik hasonló esetben, miért engedi ezt az Isten? Vagy egyenesen felpanaszolják: hát ezt érdemlem én? Hát, ha azt kapnánk, amit érdemlünk, megnézhetnénk magunkat. Ezékiás szerette az Urat, állandó kapcsolatban volt Vele. Mi azonban hányszor csak a bajban fordulunk Hozzá? A király ebben a helyzetben is tudta, mit tegyen. Nem emberekhez fordult, nem azt látjuk, hogy mindent igyekszik megtenni a gyógyulásáért, hanem a legfölsőbb fórumhoz fordul. Számára Isten az élet Ura, és ő Elé viszi betegségét. Tudja, Isten képes meggyógyítani, de ha nem tenné, akkor úgy sem segíthet rajta senki. Hányszor elhisszük, hogy Isten nélkül is megoldhatjuk gondjainkat, pedig ha Ő nem könyörül, senki nem segíthet rajtunk. Ismét az imádsághoz fordul Ezékiás. Már korábban megtapasztalta erejét, és így a betegség ellen is imával harcol. Ha mi is olyan diagnózist kapunk, mint ez a király, ne engedjünk a lehúzó erőknek, ne keseredjünk el, hanem vigyük imádságban az Úr elé a betegséget is. Az imádság mindig csodás lehetőség, mert általa felkereshetjük Urunkat. Mondjuk el Neki azt, ami éppen terhel, és tegyük a kezébe. Alázattal bízzuk Rá. És mondjuk: ha akarod, megtisztíthatsz, Uram. Ez fontos, ne követelőzés legyen - meg kell gyógyítanod -, hanem alázattal fogadjuk el akaratát. Ha nem tenné is, én akkor is bízom Benne, mert tudom, hová tartok.

Az Úr meggyógyította Ezékiást, kapott még időt, de azt látjuk, hogy nem mindig élt jól a plusz idővel. Gőgössé vált, nem a hála uralkodott már a szívében. Nem jó erőltetni az Úr áldásait, mert nem minden válik javunkra, nem mindig kezeljük jól a csodákat. Ezékiás sem úgy élte meg, ahogyan kell. Nem azt látta, én nem érdemlem, hanem felfuvalkodott, úgy kezdte látni, neki ez jár. Annyi mindent tett már Isten ügyéért, megérdemelte. 

Úgy látszik, a siker, a gazdagság és a hatalom veszélyes, legalábbis így volt ezzel Ezékiás. Az eredményes, a megáldott élet leválasztotta a szívét az Úrról. Belopta szívébe magát a gondolat: mindezt én értem el. A babiloni követeknek már hivalkodóan mutogatta kincseit. Vigyázzunk szívünkre, mert olyan könnyen eltávolodik az Úrtól. Ha nem engedjük Jézusnak a naponkénti karbantartását, eltávolodunk Tőle. A gonosz beleülteti a szívünkbe a kiválóság érzését, azt gondoljuk, különbek vagyunk, mint a többi. Így vélte Péter is, aztán nagyot bukott. Jó, ha mindennap megvizsgáljuk, ott van-e még a trónon Jézus, vagy visszamászott saját énünk. A régi ember nehezen mond le a trónról, mindig vissza akar menni, de ne engedjük. Egyedül Jézust illeti életünk trónja, és csak akkor fogunk jó irányba haladni, ha engedjük Őt uralkodni, és alázatosan megtesszük, amit mond.

A megtért, hívő ember életében nagy változások mennek végbe (Ef 4,17-32). Új emberré lett, most már Jézus Krisztus élete és tanítása a minta a számára. Nem vallásos ismeretek elsajátításáról van szó, hanem az Úr munkájáról az életünkben. Amikor Krisztus belép az életünkbe, eltörli a bűneinket, új emberré formál, és ez az új ember most már Hozzá igazodik, Őt követi. Nagyon fontos, hogy az Úr Jézust akarom követni, úgy akarok élni, ahogyan Ő élt, és ahogyan vezet a mindennapokban.

Azonban kísértés, hogy nem Jézusra, hanem a világra tekintünk. Azért írja Pál határozottan: Isten gyermekei nem élhetnek úgy, mint a pogányok. Nem lehet minta az ő életvezetésük a számunkra. Azt kéri, hogy vessük le az óembert, vagy szakítsunk vele, és vegyük fel helyette az újat. A világ nem lehet minta számunkra, mert nem Isten akarata, törvénye szerint él, hanem a saját vágyai és kívánságai szerint. Az Isten nélkül élő embernek megromlott az erkölcsi értéke, így a bűnt, az Úr igéje szerinti rosszat jónak mondja, és így keresi és élvezi a bűnt. Minden kérdést vigyünk az Úr elé. Őt kérdezzük, és szavát kövessük. Merjünk Jézushoz igazodni.

Gyakorlati dolgokban is megmutatja az apostol, hogyan éljünk az új életben. Isten országában már nincs hazugság, kegyes hazugság sem, tiszta és átlátható élet van. Nem a világ munkaerkölcse irányít, hanem aki eddig nem dolgozott, hanem lopott, vagy mással tartatta el magát, az dolgozni fog. Hány megváltozott élet kapcsolódott bele jól a társadalomba, aki azelőtt csak teher volt, most teherhordozóvá vált.

Fontos gondolat, hogy a megszerzett javakat ne csupán a saját céljaira használja fel a hívő ember, hanem lássa meg, hogy azért kapja a javakat, hogy mások felé szolgálhasson vele. Zákeus megtérésekor felismerte, hogy a vagyonából szolgálnia kell a szegények felé. Mennyire önzők vagyunk mi, csak a saját jólétünk a fontos. Mennyit költünk fölöslegesen élvezeti cikkekre, saját testünkre. De vajon mennyi jut az Úr ügyére? Ha páli szellemben tekintenénk anyagi javainkra, nagy lendületet venne a misszió ügye.

Hangsúlyozza még az apostol: ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban, úgy tegyetek ti is. Az ahogyan Isten, a Krisztusban - ez lehet  a vezérelv. Úgy igyekezzünk élni, cselekedni, ahogyan Krisztus bemutatta a számunkra. Legyen minta, ahogyan Krisztus. Ha nem tudjuk, mit tegyünk, maradjunk csöndben és kérdezzük meg, hogyan cselekedett az Úr.

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.