Öltsük fel Isten fegyverzetét!

A

z élet nem áll meg, megy tovább, benne olyan helyzetek, amelyekben nem könnyű döntést hozni (2Krón 35,20-27). A hívők élete sem könnyű, nem jelenti azt, hogy mindig azonnal tudjuk, hogyan kell dönteni, de van tájékozódási alap, és ez az Úr szava. Azonban vannak veszélyek is, Jósiás király életében láthatjuk, mennyire vigyáznunk kell, hogy mindig az Úr közelében maradjunk, hogy állandóan Ő növekedjen, én pedig kisebbé legyek. Mert pont az a veszély, hogy én növök meg, a saját akaratom nem simul bele az Úr akaratába. Jósiás is úgy gondolta, már nagyon fontos személyiség, erős és hatalmas, bármit megtehet. Aztán a hírnév - milyen nagyszerű is lesz, amikor a világ híradói a kicsiny Júdának a hatalmas Egyiptom fölötti győzelméről beszélnek. Ez a gond, akarunk valakik lenni, sztárok, akikről beszélnek, és azt mondják, ez igen. 

Jósiás most nem figyelt az Úrra, nagyon akart valami nagy tettet végrehajtani, pedig a legnagyobb tett az Úrnak való engedelmesség. Ezt üzenete Saulnak, Izráel első királyának: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél” (1Sám 15,22). Az engedelmesség mindennél többet ér. Nem kell nekünk bizonygatni, hogy érek én valamit. Jósiás mindenáron meg akarja mutatni. Nem elég neki az a reform, az igének való engedelmesség, amit végrehajtott. Valami nagy tettre vágyik. Ne vágyjak többre, mint az Úr akaratának megcselekvésére. Nincs többre szükség, meg ez visz előre. Jósiás azonban nem így látja, egy második Dávid akar lenni, szenzációs győzelemmel akarja magára felhívni a figyelmet, de hát nekünk nem magunkat kell reklámozni, nem rólam kell, hogy beszéljenek, hanem a drága Megváltómról, Jézusról, Ő az élet fejedelme.

Az Úr tudomására hozza, hogy ne avatkozzon bele ebbe az ügybe, a fáraó nem ellene megy, még ő is megerősíti ezt, de Jósiással nem lehet beszélni. Nem hallja az Úr szavát. Lehet-e velem mindig beszélni? Kész vagyok-e a saját látásommal, véleményemmel, tervemmel ellentétben az Úr akaratát elfogadni? A dicsőség utáni vágy oly könnyen elvakít, a siker megtéveszt. Pedig nem a sikeresség a cél, hanem az evangélium továbbadása. Nem az a fontos, rólam beszélnek-e, vagy mi lesz velem, mert az evangélium túlél engem is. Itt marad, és lesznek, akik továbbviszik. A kegyelemre mindig szüksége van az embernek.

Itt is előjön a jó kezdés és a rossz befejezés. Az is úgy megrendített, hogy ha a hit útján járó király nem hallgat már az Úr szavára, meghal, véget ér itt küldetése. Ez figyelmeztetés kell, hogy legyen számunkra, lehetett a múltban ébredés, nagy élet egy gyülekezetben, de ha ma már kihunyt az élet, nem azt teszi, ami az ő dolga, hanem minden mással foglalkozik, félretétetik. Egy helyi gyülekezetnek is véget érhet itt a küldetése, de az Egyház viszi tovább az evangéliumot, az életet. Engedetlenek nem, mert ők rossz bizonyságok. Legyünk hát engedelmesek az Úrnak, figyeljünk szavára mindenkor.

Végül pedig - tehát a legfontosabb, hogy az Úrban erősödjünk meg, az Ő erejére támaszkodjunk, mert csak így leszünk képesek megállni az ördög mesterkedéseivel szemben (Ef 6,10-24). Isten erejére nyugodtan építhetünk, mert Ő erős, hatalmas, Nála nincs lehetetlen. De hisszük mi ezt? Ha igen, akkor nem a saját erőnkre, képességünkre támaszkodunk, hanem hittel rábízzuk magunkat. Szabad megerősödni az Úrban, ez tulajdonképpen lelki kondizást, edzést jelent. Akkor erősödünk, ha rendszeresen eddzük magunkat. Lelki értelemben is igaz, akkor fogunk megerősödni az Úr erejében, ha naponta eddzük lelkünket. Ehhez pedig egyre mélyülő igeolvasásra van szükség. Az erősödésre plusz munkára van szükség. Ahogyan egy sportoló edzés után még marad, és további feladatokat végez, úgy maradjunk még mi is a megszokott napi csendességen kívül minél több időt a Bibliánk mellett. A mi erőnk az igéből származik, és ehhez kapcsolatban kell lenni vele.

Az apostol rámutat, hogy a sötétség világának lelkei ellen, az ördög ellen folyik a harc. Tehát nem egymást kell legyőznünk, hanem a gonoszt, és az ő támadásaival szemben kell állva maradnunk. Az Úr nem hagy minket magunkra és védtelenül. Megbízható és hatékony fegyverzetet kínál, azonban ebbe be kell öltözni. Ha nem öltjük őket magunkra, nem nyújtanak védelmet. Hiába a zár az ajtón, ha nem fordítjuk el benne a kulcsot.

Az Úr arra készít fel, hogy mindent leküzdjünk, soha ne futamodjunk meg. Éppen ezért, ha megfigyeljük, a római katona fegyverzetét írja le, ahol csak elölről kapunk védelmet, hátul nem. Tehát Krisztus katonája mindig szembe megy az ellenséggel, ha hátat fordít és menekül, el fog esni, mert a háta védtelen marad. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hanem a hitéi. Ne rémüljünk meg a gonosztól, bárhogyan acsarkodik is, mert Urunk mindig szükséges fegyvert biztosít a számunkra.

Az első az öv, az igazságszeretet. Mindig ragaszkodjunk az igazsághoz, aki az Úr Jézus. Isten igazságát ne áldozzuk be népszerűségért. Ma egyre inkább látni, hogy lemondunk az igazságról, csakhogy népszerűek legyünk, és minél szélesebb réteg kedveljen bennünket. Azonban az egyháznak Isten igazságát, a megváltás bibliai üzenetét kell továbbadni. Ma is a kegyelem hirdetése által, a keresztről való beszéden keresztül nyilvánul meg Isten ereje.

Fontos még a megigazulás, ami ingyen kegyelemből a miénk. Nincs saját igazságunk, hanem megigazíttatunk, kegyelemből, hit által, Jézus érdeméért. De az üdvösség sisakját se feledjük el, védeni kell a fejünket, és az üdvbizonyosság nyújt védelmet. Fontos szilárdan tudni az igéből, hogy aki hisz a Krisztusban, annak örök élete van. Mindezek hit által működnek, a hit pajzsa az, ami megoltja a gonosz  tüzes nyilát. A hit semlegesíti a leggonoszabb támadást is. Jól lássuk meg, az ördög elsősorban nem a testünket, a jólétünket támadja, hanem a hitünket, igei meggyőződésünket. Biblikus látásunkat akarja elhomályosítani, mert amíg hatalmasnak, győztesnek látjuk az Úr Jézus Krisztust, nincs baj. A probléma akkor keletkezik, ha a gondot, bajt, akadályt látjuk nagyobbnak. Ne feledjük, az Úr a győztes.

Fontos még az imádság, magunkért és egymásért. Még Pál is igényli az érte való könyörgést. Ha neki szüksége van imatámaszra, mennyivel inkább nekünk. Így támogassuk egymást, mégpedig azért, hogy mi is bátran merjük hirdetni az evangélium titkát.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.