Reménység ellenére reménykedve

A király az elé tárt rágalmakat igaznak fogadta el, mert a birodalom szemszögéből, aki nem olvad be, aki megmarad önmaga, az mindig lázadó (Ezsd 4,17-5,17). A világ magába akar olvasztani, képtelen elviselni az egyéniséget, különösen a hívők egyéniségét, Istennek való engedelmességét.

A gonosz mindig azon fáradozik, hogy félbeszakítsa növekedésünket és Isten országának az építését. Azt üzeni: elég dolgod van így is, fáradozz az anyagiakért, de ne törődj a lelkeddel, ne törődj az Úr dolgaival. Ezek a zsidók is féltek és abbahagyták az építést, azzal foglalkoztak, ami nem járt szenvedéssel, mert nem szeretünk szenvedni. Szenvedés nélkül nincs igazi növekedés, előrehaladás. A megszületést is szenvedés kíséri, és az újjászületésünkért Jézus szenvedett.

Isten azonban két próféta által megszólítja őket: nem állhat az építkezés, nem maradhat félbe a templom. Teljesen el kell készülnie az Úr házának, ezért üzen Isten. Prófétáit küldi, akik bátran továbbadják az üzenetet. Jó látni, hogy nem igazodnak hallgatóikhoz, hanem azt mondják, amit Isten rájuk bízott. Mindig fontos, hogy merjük vállalni Isten szavát, mert abból fakad az élet. Isten ma is igéjén keresztül munkálkodik, és az igaz ma is. Az Úr szavában erő van, ezt látjuk az igében is, hiszen a zsidók komolyan vették Haggeus szavait, és ismét elkezdték a munkát. Az Úrtól küldött szó képessé tette őket félelmeik legyőzésére, és erőt adott a további munkák végzésére. Az Úr mindig a megfelelő időben lép közbe, nem engedi, hogy övéi elsüllyedjenek a csüggedés mocsarában vagy a bűnben, esetleg a jólétben. Mert a jólét is veszélyes, nagyon könnyen megelégedéssel tölt el, és úgy gondoljuk, templom nélkül, istentisztelet nélkül, az Úr nélkül is jól megy az életünk.

Amikor bátran nekifognak az építésnek, megtapasztalják az Úr oltalmát. Rajtuk van Istenük szeme. Ez csodálatos, az ellenség próbálkozik ugyan, sok kellemetlenséget okoz, hátráltatja is őket, de a munka halad tovább. Isten jelenléte mindig megerősítő, azonban ez a jelenlét hit által élhető meg. Ha nem is érezzük mindig Isten közelségét, ne csüggedjünk, és hitünket ne az érzésekre építsük, hanem minden esetben az Úr szavára. Az érzelmek változnak, sőt, a világ is körülöttünk, meg az emberek véleménye is, de az Úr szava mindig ugyanaz, és mindörökké megmarad. Jó ez, mert így tudjuk, hogy van biztos pont ebben a világban, és ez nem más, mint az Úr kijelentése..

Az építők rágalmazóik előtt bizonyságot tettek hitükről, munkájuk indítóokáról, bátran eléjük tárták hitüket. Nem magánakciót folytatnak, hanem a menny és föld Istenének szolgálnak, ez lényeges, mert benne van: a perzsa királynak is Istene az Úr. Neki is engedelmeskednie kell, nem mehet szembe Isten hatalmával.

Az építők elmondják, őseik építették a templomot, régen itt éltek és szolgálták az Urat, bűneik és engedetlenségük következtében kerültek fogságba. Jó, hogy látják saját felelősségüket; a múlt nyomorúságaiban meg kell látnunk bűneink büntetését. Nem véletlenül érnek minket a nyomorúságok, hanem Isten megítél, és eszméltet általuk. Rá kell döbbenni, hogy vétkeztünk, de van kegyelem. Az egész Biblián végighúzódik ez az üzenet: van kegyelem. Isten kész megbocsátani az Úr Jézus áldozatáért minden megtérő bűnösnek.

A római levél napi szakaszain a hitből való megigazulás vonul végig, az apostol hangsúlyozza, hogy minden kegyelem, és hit által lesz a miénk (Rm 3,21-4,25). Emberi cselekedetek nem játszanak benne szerepet, nincs érdem, csak elfogadás. A hit nagyon lényeges, és Ábrahám elhívásával, engedelmességével támasztja alá ezt Pál. Ábrahám pogányként meghallotta Isten elhívó szavát, és hit által engedelmeskedett neki. Hosszú ideig nem látta az ígéretek beteljesedését, de hitt az Úrnak, bízott abban, hogy mindaz beteljesedik, amit Isten neki megígért. Ma is hit által haladunk előre, Istennek vannak újszövetségi népe számára is ígéretei, de ezek beteljesedését is türelemmel kell kivárni. Hit által tudjuk, amit Ő megígért, az meglesz. Az ige és életünk tapasztalata is megerősíti mindezt, Isten ma is csodálatosan cselekszik.

Pál határozottan kijelenti, nincs különbség, mindenki vétkezett, akár zsidó, akár pogány. Így azután, nincs előny, nincs kedvenc, mindenki rászorul Isten kegyelmére. Ez azonban nagy gombóc, hiszen nem szeretünk bűnösök lenni. Úgy gondoljuk, a másik az, de velem minden rendben, hiszen jó református vagyok, nincsenek különösebb bűneim, nem vagyok rosszabb az átlagnál, sőt, talán egy kicsit jobb is vagyok, hiszen templomba járok. Az ige világosan rámutat: nincs érdem, nincs előny. Az alap az, hogy bűnös ember vagyok, mindenkinek a kereszt alatt kell bűnbánattal megállni. Ott látom meg, valójában ki is vagyok, és mit tett értem az Úr. Nagy esemény, amikor a kereszt tövében lehullik a bűn terhe, megtisztul a szívem Jézus vére által minden bűntől. A kegyelem azt jelenti, Isten Jézusért szabadnak, igaznak fogad el. Lényegtelen, ki voltam korábban, a kegyelem új emberré formál. Az igazi boldogság a bűnbocsánatból fakad.

Jó még meglátni, hogy Ábrahám reménység ellenére is hitte - de ne csak lássuk, hanem magunk is higgyük, hogy amit Isten megmondott, az meglesz, akkor is, ha még nem látszik a beteljesedés. Ábrahám nem adta fel, hanem ment tovább, amikor eltelt huszonöt év, és még mindig nem született gyermeke. Milyen hamar feladjuk, vagy besegítünk Istennek, és a magunk eszközeivel oldjuk meg a problémát, de abból semmi jó nem származik. Neki is volt ilyen kísérlete, és megszületett Iszmael, de nem ő az ígéret fia. Sok nehéz pillanat történt e saját ötlet végett. Aki hittel vár az Úrra, és minden emberi remény ellenére bízik Benne, nagy dolgokat élhet át. Mert Istennek semmi sem lehetetlen, Ő a reménység Istene.

Szenvedésben engedelmes

Szenvedésben engedelmes,

kísértésben győzedelmes

Jézus Krisztus, légy kegyelmes.

Rám a bűn mint tenger árad,

kísértésnek tüze támad.

Nincs segítség, csak Tenálad.

Isten áldásával.