Szívvizsgálat

A

 páska, a közös megújulás után egész Júdából eltávolítják a bálványokat (2Krón 31,1-21). De nemcsak kihordták őket az otthonaikból, hanem szét is törték, megsemmisítették. A bűnnel csak a teljes szakítás a megoldás. Nem lehet emlékbe elraktározni, hanem meg kell semmisíteni. Ez a művelet az Úr előtt megy végbe. Ő mutatja meg bűneinket és láttatja meg mindazt, ami bálvánnyá vált. Magamtól nem látom meg a bálványt, az idegen istent, de ha keresem az Urat, komolyan veszem igéjét, megmutatja azt. Izráel fiai felismerték, hogy nem elég a templom és Jeruzsálem megtisztítása, az egész országot meg kell tisztítani. A megújulás, az ébredés az egész közösség megtisztulásához vezet. Egyre többen meglátják bűneiket és keresik Isten kegyelmét. És az Úr előtt meg is vallják vétkeiket, majd elhagyják őket. Az ébredésnek lényünk és életünk egész mélységében kell megtörténnie.

Ezékiás és a nép most már az Úr törvényéhez igazodik. Mindenben azt keresik, mit mond az Úr szava. Az anyagiak terén is a törvényhez szabják magukat. A király is komolyan veszi Isten szavát, kész a jövedelme egy részét az áldozatok költségeire fordítani. A megtérés érinti a pénztárcánkat, anyagi javainkat. Mennyit szánunk az Úr szolgálatára? Egyáltalán jut-e a jövedelmünkből Isten országa dolgaira? 

Júdában ismét felismerték a tized jelentőségét. Rádöbbentek, hogy az Úr parancsolja ezt. Amikor a tizedet mindenből kiadták, megújult a gyülekezet is. A papoknak sem voltak megélhetési gondjaik. Nagy dolog, amikor Isten népe meglátja, hogy felelős a maga közösségéért, a gyülekezet dolgaiért. Ezek az emberek nem a királytól, az államtól várták a segítséget, hanem felvállalták az igei felelősséget. Ha mi is a magunk helyén meglátjuk, mi a feladatunk, talpra állhat és megerősödhet a gyülekezet. Amikor elkezdünk az Úrnak engedelmeskedni, nagy léptekkel haladhatunk előre. Ahol komolyan veszik az igét, ott maguk is csodálkoznak, mennyi mindent képesek elvégezni. A korábban romokban álló, mások támogatására váró, sóhajtozó közösség élővé válik. Isten igéje újíthat meg bennünket. Ha elkezdjük cselekedni az Úr szavát, nagy dolgokat élhetünk át, teherből teherhordókká válunk.

Ezékiás módszere legyen minta a számunkra. Mindenben az Urat kereste. Bármilyen munkába kezdett, Istenhez fordult, az ige alapján kereste, mit akar Isten, és mi az, ami szerinte helyes és jó. Kövessük ebben mi is, mindig kérdezzük: Uram, Te mit tartasz jónak ebben a dologban? Mi a helyes döntés? És mivel Ő élő Isten, fog feleletet adni. Aki igazán, teljes szívből keresi, az megtalálja Őt, és a Tőle való választ is.

Pál apostol csodálatos imádságát olvashatjuk, és mélyülhetünk el benne (Ef 3,14-21). A legelső, amit kiemelnék, ami hatással van rám, hogy ez nem formális ima. Az apostol egy élő személy elé áll, mégpedig térdre borulva. Ezzel bemutatja, számára Isten élő valóság, mindennél hatalmasabb, nincs Nála nagyobb. Ebben a leborulásban Benne van saját állapotának elismerése, bűnös vagyok, kegyelemre szorulok. Járuljunk mi is ezzel a lelkülettel az Úr elé. Boruljunk lábaihoz, amikor igéjét kézbe vesszük.

Isten Pál számára Atya. Jézus Krisztusban mint Atyát ismerte meg. Tehát nem egy távollévő, rettenetes, megközelíthetetlen istenség, hanem Atya, akihez a gyermeke bármikor beléphet. Az apostol önmagát Isten gyermekének látja.  Jézus Krisztus által mint gyermek közeledhet Hozzá. Így közelíthetek és is Felé. Atyám-e már az élő Isten? Eljutottam-e már bűneim megvallására, és rádöbbentem-e, hogy eltörli őket, és a kereszten bemutatott áldozatért gyermekének fogad? Jó Isten gyermekének lenni, közelében biztonságban érezhetem magam. Aki Hozzá tartozik, azt Ő örök éltre őrzi meg.

Igénk kiemeli a belső ember megerősödésnek fontosságát. Ez a belső ember az új ember, akit Ő formál ki bennünk Lelke és igéje által. A belső embert is gondozni kell. Hogyan? Isten Lelke által, azaz az Istennel tartott naponkénti kapcsolat által, amit  a Szentlélek épít ki bennünk. Ha nem erősödünk lélekben, visszatér az óember, és átveszi az irányítást. Ezért lényeges a rendszeres igeolvasás, tanulmányozás, mert belső emberünk tápláléka az ige. A növekedés, megerősödés elengedhetetlen feltétele a táplálkozás. Étkezés nélkül legyengülünk. Így van ez a lelki életben is. Ne hanyagoljuk el a táplálkozást, fordítsunk rá megfelelő időt.

A Bibliaolvasás által egyre jobban megismerjük az Urat. Rádöbbenünk mindent felülmúló szeretetére. Mindennél jobban szeret. Az életénél is fontosabb volt a mi megmentésünk. Kész volt a kereszten önmagát odaadni, azért, hogy visszataláljunk az Atyához.

Az állandó kapcsolat segít abban, hogy az Úr lakjon a szívünkben. Valóban Ő lakik ott? Ha igen, mindent meg kell tennünk, hogy semmi ne szorítsa ki Őt. A laodíceai gyülekezet oda jutott, hogy az Úr az ajtó elé került. Annyi minden fontossá vált a számukra, hogy Jézusra nem maradt idő. Ráadásul nem is a bűnök, hanem a szolgálat, a sok Úrnak való tevékenység miatt szakadt meg a kapcsolat, és nem vették észre, hogy Jézus kívülre került. Mindennap vizsgáljuk meg szívünket, bent van-e az Úr, vagy már kiszorította Őt valami vagy valaki?  Azonban jó látni, hogy ismét behívhatjuk Őt, ne halogassuk ezt, hanem cselekedjünk azonnal.

Az Úr előtt nincs akadály, rajtunk keresztül is sok mindent képes elvégezni, sokkal többet, mint azt mi gondolnánk. Ne szabjunk határt lehetőségeinek, hanem higgyük, hogy mértéken felül mindent bőségesen meg tud tenni.

TEREMTS BENNEM TISZTA SZÍVET

 

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram,

Az erős lelket újítsd meg bennem!

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram,

Az erős lelket újítsd meg bennem!

Ne vess el engem a Te orcád elől,

Szentlelkedet ne vond meg tőlem!

Támogass az engedelmesség lelkével,

Szabadításod örömét add nekem!

Isten áldásával.