Drágagyöngy

 

I

sten csodálatosan alakítja Ruth életét (Ruth 4,1-12). Vezeti őt, és minden dolgában előtte jár.  Ruth megtanulja, hogy nem neki kell intézni élete dolgait, hanem nyugodtan Istenre bízhatja azokat. Megtanul veszteg maradni. Jó ezt megtanulni, mert amikor mi buzgólkodunk összegubancolódnak a szálak. Ruth, aki pogány háttérrel rendelkezik megtanulta Istenre bízni az életét. Már amikor eljött hazulról is, ezt tette.  Az élő Isten kezére bízta magát. Nincs benne félelem, tudja, Isten elrendezi a dolgokat.  Ő csak azt tette, amit meg kellett tennie, kiment böngészni, az Úr pedig irányította lépteit. Azt is megértette Ruth, hogy nem véletlenül alakult így az élete, Istennek terve van vele, és ezt véghez is viszi. Megélhetéséről, jövőjéről is az Úr gondoskodik.

Boáz is felismeri, mit kell tennie, és az Úr nevében elindul. Isten pedig előtte jár. Miből látjuk? Abból, hogy az a másik közeli rokon is akkor megy arra, amikor Boáz a városkapuban tartózkodik. És íme, arra ment a legközelebbi rokon, nem Boáz kereste meg, hanem az Úr vezette épp akkor oda. Tehát olyan spontán mennek a dolgok, nincs semmi erőlködés, csak Istenbe vetett hit.

Boáz elmondja a dolgokat, és amíg csak a földről van szó, a rokon kész vállalni kötelezettségét. Amikor azonban megtudja, hogy Ruthot is vállalnia kell, azt már nem fogadja el. Nem vállalja Ruthot a saját érdekei miatt. Olyan jó látni, hogy az Úr Jézus Krisztus vállalt minket. A kereszten kiváltott sátán érdekeltségéből, és így szabadok lehetünk. Jézus a mi Megváltónk, nem arannyal és ezüsttel, hanem saját életével fizetett. Így azután nyugodtan Rábízhatjuk magunkat. Mert Aki az életét adta értünk, az nem mond le rólunk, és nem hagy magunkra. Az Úr problémáimmal együtt vállal, mert ezeket Ő oldja meg.

Jó látni ebből a szakaszból is Isten hatalmát. Ő kézben tartja a szálakat, és övéit vezeti. Sem Ruth, sem Boáz nem aggódott, tudták Isten intézi dolgaikat. És az Úr megnyitotta Boáz előtt az utat. Ő pedig rálépett erre az útra. A vének is felismerték az Úr munkáját és áldást mondtak Boázra.

 Ismét  példázatokat hallunk Isten országáról, ami által vonzóvá kívánja tenni azt az Úr az emberek előtt (Mt 13,44-46). A szántóföldben elrejtett kincshez hasonlítja azt az Úr. Isten országa drága kincs, ami itt van ugyan, de el van rejtve. Úgy, ahogy az Úr Jézusban is rejtve van jelen az Isten. Mondhatnánk azt is, hogy álruhában jött el. Azok ismerik fel, akik keresik Őt, és igazán meg akarják ismerni.

A drága kincs itt van, de meg kell azt keresni. Rá kell találni Isten kegyelmére. Azt jelenti ez, aki vágyakozik rá, aki nemcsak a világ javait látja, hanem többre vágyik, az keresni fogja. Aki pedig keres, az talál.

A példázat embere örül a kincsnek, és kész érte mindent odaadni.  Felméri, hogy csak akkor lehet az övé, ha mindenét odaadja. Azonban azt is meglátja, hogy ez a kincs, mindent megér. Ez lényeges, látom-e hogy Isten országa mindennél többet ér? Látom-e, hogy csak akkor lehet az enyém, ha kész vagyok mindent odaadni. Pál apostol mindent oda adott, mert meglátta, hogy korábbi minden értéke, Jézus mellett kár és szemét.  Ha ezt meglátjuk, örömmel adunk oda mindent. Mert amit ez a világ kínál az mulandó, az Úr Jézus azonban örök értéket kínál nekünk. Megtaláltam már a kincset? Rádöbbentem, hogy itt nem egy vallásról van szó, hanem egy újfajta életről, és üdvösségről?  A legcsodálatosabb kincset rejti az Úr, egy minőségileg új életet, és az Istenhez való tartozást. Belekerülhetek az Ő országába, ahol Ő van a középpontban. Őérte élhetek, Neki szolgálhatok.

Ehhez a példázathoz szorosan illeszkedik a következő, a igazgyöngyről szóló. Itt fordítva van a példázat anyaga elrendezve.  Isten országa a kereskedő, az igazgyöngy pedig az ember. Most Isten országa keres, és amikor megtalálja az igazgyöngyöt, mindenét eladva megveszi azt.

Az Úr Jézus eljött, hogy megkeresse az igazgyöngyöt. És olyan jó, hogy az elveszett emberben is igazgyöngyöt lát. Bármi rárakodhat, az igazgyöngy, igazgyöngy, nagy érték marad. Az Úr nem azt nézi, ami kívülről látszik, hanem a mögötte lévő értéket. A legmélyebben lévő emberben is az embert látja. Jó, ha mi is az embert látjuk a másikban. Ne azt nézzük, ami jelenleg látható, hanem a szennyeződések mögött ismerjük fel az értéket. Azt az értéket, amiért az Úr mindent odaadott. Az a legcsodálatosabb, hogy Ő nem gondolkodott, hogy megéri-e, hanem kész volt mindent odaadni értünk. A legtöbbet, az életét adta a kereszten, hogy megmentsen általa. Ha bekoszolódott gyöngyök vagyunk, Ő megtisztít. Most már az a feladatunk, hogy maradjunk tiszták.  Ne menjünk vissza a bűnbe, hanem járjunk az Úr nyomában. A megtalált igazgyöngy az Ő tulajdona. És akit Ő megtalált, aki az Övé, azt semmi nem választhatja el Tőle. A megtalált gyöngy már az Övé, már Hozzá tartozik.

 

Egyedüli reményem

 

1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; :/: Jövel és nézz meg engem, Magamra,

ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, :/: Vigasztalást igédben, Uram, te adj ne-

kem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, :/: Maradjon meg mellettem Szerelmed és

a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, :/: De a hit drága kincse Örök és fő ja-

vunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, :/: Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te

magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

 

Isten áldásával.