Az Úr fegyvere

 

I

sten kemény és fájdalmas üzenetet bízott Sámulre, megbánta, hogy királlyá tette Sault (1Sám 15,10-35). Ez nagyon fájdalmas és szomorú, és nagyon komolyan kell venni. Isten nem ember, Ő nem bán meg semmit, és most mégis megbánta Saul királlyá való választását. Ez komoly figyelmeztetés, megbánhatja az Úr az elhívásunkat, és ez azt jelenti, visszahívhat abból a munkából, amivel megbízott. Miért bánta meg az Úr Saul elhívását? Mert nem tartotta meg az Ő beszédeit. Engedetlenné vált Istennel szemben. Isten az Ő beszédének, az igének megtartását nagyon komolyan veszi. Hogyan is nevezhetjük magunkat az Úr Jézus tanítványának, ha nem hallgatunk Rá. Egy munkahelyen a tanuló hallgat a mester szavára, és mi hallgatunk az Úr szavára.? Ha őszinték vagyunk, akkor bátran kimondjuk, hogy bizony a mindennapokban oly sokszor nem azt tesszük, amit az Úr elvár tőlünk. Azonban, ha ide eljutunk, akkor bűnbánattal valljuk ezt meg! És kérjük Isten Lelkét segítsen engedelmesnek lenni.

Sámuelt is felháborítja, amit Istentől hall Saul felől, de imádkozik érte. Egész éjjel az Úr előtt tusakodik. Mi tudunk emberekért az Úr előtt tusakodni? Sámuel felkeresi Sault, de kiderül, ő most mással, saját magával van elfoglalva. Megörökíti a győzelmét. Emlékoszlopot állít magának. Ide jutott az Úr elhívottja, már nem Istennek állít oszlopot, nem az Ő nevét dicsőíti, hanem a magáét akarja megörökíteni. Elvette az Úr dicsőségét. Magát imádtatja.  A hatalom átformálta Sault. Nagy veszély ez. Csakis az Úrral való szoros kapcsolatban maradhatunk meg alázatban. Kinek tulajdonítom a győzelmet? Kinek a nevét örökítem meg, és hagyom hátra az utókorra? A magamét vagy az Úr Jézus nevét? Minden dologban Őreá mutatok?

Saul annyira öntelt, hogy el is hiszi, hogy megtette, amit az Úr mondott neki. Nagy megtévesztése ez a sátánnak, elhiteti, hogy az engedetlenség, az engedelmesség.  Megelégedetté tesz a félszívű élettel és szolgálattal. Azonban Sault leleplezi az állatok bőgése. Nem lehet elrejteni az engedetlenség nyomait. Mindig vannak jelei, amik meg fognak látszódni. És Saul még most is hárít. A népre fogja engedetlenségét. Így indult az Édenben is, Ádám Évát okolta, Éva pedig a kígyóra hárította. Mert az valóban igaz, hogy kívülről jött a csábítás, de Ádám és Éva nemet mondhatott volna rá.  Ugyanígy Saulnak is nemet kellett volna mondani a nép felé. Nagy problémánk a nemet mondás. Mert ha nemet mondunk, veszítünk népszerűségünkből. Szembekerülünk másokkal és azt nem szeretjük.

Szem előtt kell tartanunk, amit Isten üzen. Mindennél többet ér az engedelmesség, nem lehet vallásos cselekedetekkel, áldozattal eltakarni. Isten engedelmességet vár. Mégpedig a szava, az igéje iránti engedelmességet kíván. Isten nem kultuszgyakorlást kér, hanem engedelmességet. Saul megtudja, Isten mást választott, azonban ez nem azt jelenti, hogy lekerül a trónról, hanem lehetőséget nyújt neki, hogy rendezze dolgait az Úrral. Sámuel is bánkódik miatta, vagyis hordozza őt, Isten előtt. Ha dinasztiát nem is tud alapítani, de király maradhat továbbra is, és ez Isten kegyelmessége. Isten az ítéletében is kegyelmes, ragadjuk meg kegyelmét.

Az imádság nagy fegyverét adta az Úr tanítványainak a kezébe (Mt 17,22-23).  Rámutatott, hogy a térdeinken kell felvenni a harcot a gonosz, a bűn minden formája ellen. Ha győzelmet akarunk elérni ebben a világban, és nem szeretnénk kudarcot vallani, térden állva közeledjünk a problémához. A gonosz minden munkája csakis imádság, könyörgés által törhető meg. A könyörgés jelzi, Istentől várjuk a segítséget, az Úr Jézus nevében szállunk szembe a gonosszal.

A győzelmes élet titkának a feltárása után, az Úr arról beszél, hogy emberek kezébe adatik.  Mindezzel jelzi, hogy Ő és az az élet, amit hozott nem kell az embernek. Nem kell az imádságos megoldás. Az ember nem alázattal, imával, Isten erejével, hanem a saját képességeivel akar továbbmenni. Mivel Őt elutasítják, és megölik, fontos, hogy a tanítványok felvállalják, amit az Úr mondott. Fontos, hogy beálljunk a gonosz elleni harcba, és ne valljunk kudarcot. És ez csak akkor valósul meg, ha kapcsolatban vagyunk Vele. Az imádság, kapcsolat az Úrral.  A csőd akkor következik be, amikor a kapcsolat megszakad.

Az Úr felkészíti tanítványait arra, ami vár Rá. Megölik. A tanítványok nehezen tudják ezt elfogadni. De fel kell rá készülniük. Meg kell látni, hogy az embernek nem kell Isten, nem kell az Ő Fia, az Úr Jézus a Krisztus. Az ember azt gondolja, ha megöli Jézust, akkor megszabadult Tőle.  Benne van az is ebben, hogy Isten nélkül az ember a mai napig azt gondolja, a fegyver, a másik leigázása, elpusztítása a megoldás. Igénk üzeni, hogy amíg Jézusnak nem adjuk át az életünk feletti uralmat, nem is lesz változás. Jézus megölésének, az evangélium elutasításának következménye van, mégpedig az ember egyre gonoszabbá válása. Ezen nem segít a vallás sem, csak egyedül a szív Krisztus általi újjászületése. Amíg a régi természetünk nem hal meg a kereszten, és nem tudjuk személyesen elmondani, élek többé, nem én, hanem él bennem a Krisztus, akkor nincs igazi változás. Ezért imádkozzunk, ezt kérjük, hogy a kereszten való meghalás végbemenjen, és megtagadva magunkat, Isten dicsőségére élhessünk.

 

 

Istennel járni, lakozni

 

Istennel járni, lakozni, Szent élettel illatozni,

Igaz hitben nem habozni: Jézus Krisztus,

taníts, Taníts imádkozni!

 

 

Isten áldásával.