A
|
dventben
vagyunk, a mai ige segít önvizsgálatot tartani (Ézs 1,10-17). Az Úr igéjét
tartja elénk, és belenézve szembesülhetünk életünkkel, a Vele való kapcsolatunkkal.
Az ige késztet szembenézni istentiszteletünkkel. Hogyan is tiszteljük Istent?
Fontos kérdés, Ő hogyan látja személyes kegyességünket, és hogyan az
istentiszteletünket? Keményen szól az Úr
Izráel istentiszteletéről. Miért? Mert úgy látja, nem szívből tartják. Az
áldozatokat nem őszinte, Iránta való szeretetből mutatják be. Nincs már benne a szívük. Nincs már meg az Úr
utáni vágyakozás. Isten nem kívánja,
hogy csak kényszerből, embereknek való megfelelésből vagy szokásból végezzük
istentiszteletünket. Az Úr azt várja, hogy szeretetből menjünk Hozzá. Vele
akarunk találkozni, és azért tartunk csendességet is. Nincs nagyobb kegyelem
annál, mint hogy Istennel lehetünk. Sőt, az a csodálatos, hogy Ő van velünk. Ő ad
lehetőséget a találkozásra. Az
istentisztelet mélysége mindig attól függ, hogy mi ott vagyunk-e teljes
szívünkkel. Érte veszünk-e részt? Mert az Úr mindig értünk van jelen.
Találkozni akar, megtisztítani bűneinktől, és a maga útján vezetni.
Azt olvassuk, hogy az Úr elrejti szemét előlük, nem látja meg, amit tesznek,
de nem azért, mert lemond róluk. Mindez azért áll fenn, mert nem bűnbánattal
mutatják be áldozatukat. Nincs igazi tartalma annak, amit tesznek. Isten nem hagyományápolást
vár, hanem azt, hogy szívünket megszaggatva, a bűn iránti utálattal és az új
élet utáni vágyakozással jöjjön. Az Úr
elé életváltozatatási szándékkal jöjjünk. Isten nem elégszik meg annyival, hogy
bemutatjuk magunkat, még élünk, hiszen Ő mindent tud. Azt várja, hogy
változtatási szándékkal jöjjünk. A bűntől
már el akarunk fordulni, és az Ő útján kívánunk járni.
Az istentiszteletre nem Istennek, hanem nekünk van szükségünk. Gyakran
gondoljuk azt, hogy Isten örülni fog, ha egyszer egy évben elmegyünk a gyülekezetbe.
Az istentisztelet azért van, mert ott rendel az Úr. Oda vihetjük beteg
szívünket és szennyezett kezünket. A
gyülekezetben vagy a személyes csendességünkben Isten orvosolni akar minket.
Azért jövök, mert látom a vérrel, bűnnel szennyezett kezemet? Mivel én nem tudom megtisztítani, jövök, és
kérem az Urat, tisztítson meg Ő. Mert
itt határozott felszólítás hangzik el: tisztítsátok meg magatokat,
távoztassátok el a gonoszt! Tehát ne maradjon
minden úgy, ahogy eddig volt.
Természetesen, aki látja a bűneit, az azt is felismeri, hogy maga nem tud
változni. Péter is azért mondta: menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok,
mert meglátta, hogy nem tudja az életét megváltoztatni. De az Úr Jézus szavai azt
üzeneték, ne félj, nem is neked kell más emberré lenned. Majd én
megváltoztatlak. Ő mos meg drága vérével.
Isten nem kér olyat, amit nem tudunk megtenni. Ő teszi meg, Ő mos meg,
és ad új életet.
A tanítványság tanulást is jelent. Meg kell tanulnom jót tenni. Ez sem megy magamtól, mert nem azt kell
tennem, amit én jónak gondolok, hanem, amit az Úr mutat nekem. Arra hív Urunk,
hogy tanuljunk, mégpedig Tőle. A
tizenkettőnek is azt mondta: tanuljátok meg Tőlem. Tehát az Isten szerinti
életet csakis az Úr Jézustól sajátíthatjuk el. Figyeljük Őt! Olvassuk az
evangéliumokat, és ott meglátjuk, Ő hogyan is áll az élethez, a másik
emberhez. Amit megtanulunk, azt vigyük
át a gyakorlatba, és éljük is meg.
Pál apostol bilincsekben van, fogoly a Krisztusért (2Tim 2,14-18). Ezt
látva némelyek úgy gondolták, ha Pál börtönben van, tehát félretéve, akkor az
evangélium sem fog terjedni. Ennek ellenére terjed, mert az ige nincs bilincsbe
verve. Azt is jelenti ez, hogy Pál a fogságban is hirdeti. Nem mondja, hogy itt
nem lehet. Mivel a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által,
megtapasztalja, hogy a hirdetett ige még ott is hat. A gonosz azt akarja
elérni, hogy némák legyünk. Ne szóljuk az evangéliumot, amikor nehéz helyzetbe
kerülünk. Soha ne a magunk állapotára
vagy helyzetére figyeljünk. Minden élethelyzet azért adatik, hogy az ott levők
is halljanak Isten kegyelméről, ami Krisztusban megjelent. Pál mindent elvisel
a választottakért, hogy ők is elnyerjék az üdvösséget. Mit tudok én elviselni
azokért, akik ezután jutnak hitre?
Pál hangsúlyozza Isten hűségét, és ezt nagyon jó olvasni. Jó, mert megtudjuk, hogy Ő nem olyan, mint
mi. Krisztusban szeret és hű marad. Azt jelenti ez, hogy mindig vár vissza. Úgy,
ahogyan a tékozló fiút is várta az atyja, úgy vár minket is az Úr. Mindig arra törekedjünk, hogy éljük az igét.
Ne tantételekről vitázzunk, hanem éljük meg azokat. Csak a megélt evangélium
hat. Ha csak elméletet hirdetünk, az nem vonzó, de ha engedjük, hogy életünket
formálja, akkor az mások számára is vonzó lesz.
Az is lényeges, hogy helyesen hasogassuk az igazság beszédét. Az ige igazság, tehát nem mások
elképzeléséhez igazodom, amikor hirdetem, hanem feltárom azt, amit Isten mond.
Azt kell meghallanunk, amit Isten mond az igében, és nem azt, amit hallani
szeretnénk. Ezért kell hasogatni az
igét, vagyis foglalkozni vele, megkeresni, mit ért az Úr azon, amit olvasok.
Mert megkísért, hogy mi mást akarunk érteni alatta. Magunkhoz akarjuk igazítani Isten szavát,
pedig azért adta, hogy az ige alakítson minket. Isten akar az igével
Krisztushoz hasonlóvá alakítani.
IGÉJE SZÓL, IGÉJE HÍV
1.
Igéje szól, Igéje hív,
Szívünkben kétséget csöndesít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
2.
Igéje szól, Igéje hív,
Urunkat követni megtanít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
3.
Igéje szól, Igéje hív,
Nagy és szent munkára lelkesít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
4.
Igéje szól, Igéje hív,
Mondjon hát hálát a száj s a szív.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése