Immánuel

A

z Úr üzenetet küldött az Egyiptomtól és Asszíriától segítséget váró királynak (Ézs 7,10-25). Ne féljen, mert az Úr előtt semmit sem érő üszkös fadarab Izráel és arám. Ne félj! - Mondja az Úr, és valóban, amikor Ő mondja, nincs okunk félelemre. De csak akkor tapasztaljuk meg a felszabadulást, ha hiszünk Benne. Ha hisszük, hogy nem kell emberektől várni a segítséget, mert az Úr kiment szorult helyzetemből. Ha nem hisznek az Úrnak, nem maradnak meg. Miért? Mert akkor egy másik népben bíznak, és annak a segítsége nem fog érni semmit. Meg kell tanulnunk rábízni magunkat Urunkra, az Úr Jézus Krisztusra. Nincs olyan helyzet, amiben ne tudna megoldást adni.

Mivel Áház szíve megkeményedett, bizalmatlan az Úrral szemben. Mennyi csodát át élt maga is, és hallotta népének történetét is. Elmondták neki az egyiptomi szabadulás hatalmas történetét, Isten csodálatos munkáját, a honfoglalást, és hívő elődeinek számos megtapasztalását, ám ő nem Istent kereste.  Modern akart lenni, ezért a bálványkultuszt vezette be, és a nagyobbik nép, Izráel barátságát kereste. Úgy gondolta, majd Izráel megoltalmazza, a régi nagy Izráelről álmodozott, de Izráel becsapta, magára hagyta, és most ellene fordult. Az idegen istenek, és minden más segítség, amit nem az Úr ad, magunkra hagy, sőt, gyakran ellenünk is fordul.

Itt ragyog fel az Úr kegyelme: Áház hitetlensége, hűtlensége ellenére Isten törődik velük. Felkínálja, hogy ad jelet, megerősítésképpen. A király jelet kérhet, ami által meggyőződhet arról, hogy amit a próféta mond, valóban igaz. Ő azonban nem kér jelet, kegyesnek akar látszani, de arról van szó, hogy nem akar Istenre hallgatni. Továbbra is a maga feje után megy. Nem jellemző ez ránk is? Azt mondjuk erre, mi nem kérhetünk jelet. Isten ideadta igéjét, benne minden megtalálható, amire szükségünk van. Fényt kapunk a sötétben, választ a kérdésekre, tanácsot a tanácstalanságban. Azonban mi sem mindig figyelünk az Úr szavára. Ugyanúgy félretesszük, mint Áház. Mi nem azt mondjuk: nem kérek jelet, hanem nem vesszük kezünkbe azt, amit már ideadott az Úr.

Az Úr maga ad jelet, és ez csodálatos, egy szűz fogan méhében, tehát a jel az lesz, hogy egy férfival még nem élő nő fog gyermeket várni. Lehetetlennek tűnt ez, és ez mutatja, hogy Istentől van a gyermek. Ő ad nekünk egy gyermeket, sőt, mi már tudjuk, hogy megkaptuk Őt. A neve Immánuel, üzenet ez is, azt jelenti: Velünk az Isten. Bármit mutat az ábra, és bármit is gondoljunk, ha ott a szívünkben kételkedés, hogy lehetetlen, hogy Isten velünk legyen, mert akkor nem történt volna meg az, ami megtörtént; akkor ez a név oszlassa el a kételyeket. Velünk az Isten! Igen, Ő velünk van, az emberrel van. Nem Ő van ellenünk, hanem a gonosz akar mindent megtenni, hogy elszakadjunk az Úrtól. Megtéveszt, és elhiteti velünk: Isten magatokra hagyott, és ha ez így van, akkor mi minek is törődnénk Vele. Nincs kire hallgatni, majd megoldjuk mi. Így azután mi fordítunk hátat az Úrnak.

Engedjük, hogy az ige a szívünkig jusson, Ő velünk van! Jézusban emberré lett, és ezáltal itt van és elérhető. Nincs messze, hanem maga ajánlja fel: hívjuk segítségül, és Ő ezt hallja, és megszabadít. Immánuel eljött, már nem kell várnunk, nekünk Ő nem jövő, hanem jelen. Azért jött, hogy megkeressen és megmentsen. Az Úr Jézusban teljesedett be ez az ígéret. Benne valóban velünk az Isten, itt jár a mi nyomorúságaink között, és odafordulhatunk Hozzá. Ahogyan az első században, úgy ma is fel kell ismerni, hogy Jézusban Isten van jelen. De nem azért jött el, hogy jászolba dugjuk, hanem azért, hogy szabadítónk legyen. Azért jött, hogy ma is legyen élő reményünk, hogy Úrrá legyen az életünk felett. Olyan jó, hogy mindez még valóság. Jézus nélkül elsodor az ár. A világ szennyes áradata vesz körül, és képtelenek vagyunk megállni vele szemben. Az Úr azonban megtart. Vele élhetünk másképp, Ő megtisztít a bűntől, és Istennek tetsző úton vezet.

Itt a következő levél, milyen jó, ma is van mit olvasni (Jel 2,12-17). Szerelmesünk írását mindig örömmel és szívesen olvassuk. Gyakran többször is elolvassuk ugyanazt. Így a minket szerető Úr levelét is vegyük többször kézbe, szavai átmossák a szívünket. Emberi indulataink helyére az Ő indulata kerülhet. Emberi látás helyett mennyei  látásban lesz részünk.

Ma is bemutatkozik, mindig új oldalát látjuk, ráadásul aktuális oldalát. Úgy közelít hozzánk, ahogyan az élet megköveteli. Kétélű karddal jön, ez az ítélet eszköze. De nem megölni akar, hanem megítélni az életünkben jelenlévő gonoszt, és le akarja azt rólunk választani. Az éles kétélű kés választja le az áldozatra alkalmatlan részeket a bemutatásra kerülő részektől. A bűn is így épül be az életünkbe, nehéz leválasztani, de az Úr szikéje jól működik, keze biztos. Ő nem tűri meg az ünneplést és a bűnt. Így, adventben, bűnbánatban láthatjuk meg, mily bűnök és szokások tapadtak rá az életünkre és ünneplésünkre. Ne engedjük, hogy bármi eltakarja Őt a szemünk elől, vagy fontosabbá váljon Nála.

Pergamonban van a sátán trónja, mindez azt jelzi, hogy ahol az Úr nevéért meghalnak tanítványok, ott a gonosz van jelen. Mert sátán embergyilkos. Pusztítja az Úr népét. Ez a gyülekezet életveszélyben sem tagadta meg az Urat. Nem engedte magát megfélemlíteni, és valóban volt, aki hű maradt mindhalálig.

Sátán tőrbe akar csalni, és ehhez köztünk lévőket használ fel. Úgy, ahogy Bálák tőrbe csalta Izráelt. Hogyan tette? Meghívta őket a maga vallási ünnepére, ahol már nem az Úr törvénye volt jelen. Azt mondták Izráel fiainak, hogy nem kell annyira szigorúan venni, amit Isten mondott, egy kis szórakozás belefér. Másrészt mi is Istent imádjuk, csak másképp. Ez a veszélyes, amikor el akarják hitetni, hogy minden vallás Istent imádja. A Biblia szerint nem. És aki figyel az Úr szavára, az nem téved el. Az is benne van, ha az Úrhoz leszünk hűek, elutasítanak, támadásnak leszünk kitéve.

Aki enged az Úr szétválasztó szavának, és nemet mond a bűnre, a hamisságra, és odafordul az Úrhoz, az a jelenlétét tapasztalja meg. Sőt, új nevet fog kapni. Aki győz, új nevet kap az Úrtól. Vele ma is győzhetünk, és kapunk mannát, igét, ami által táplál az Úr. Az Ő szava a manna, ebből meríthetünk erőt, és kapunk látást a küzdelemben.

VÉGIG MEGÁLLD A NAGY TUSÁT!

1.  

Végig megálld a nagy tusát!

Erőt Urad, a Krisztus ád.

Nyerd el, mit félretett neked,

A koronát, az életet!

2.  

A célra fuss, hogy mennybe juss,

Ott vár reád az égi juss!

Az út oda bizton vezérl,

Krisztus az út, Krisztus a cél.

3.  

Ne csüggedj el, Ő felemel,

Új erőt ád, csak bíznod kell!

Ha gondodat mind ráveted,

Segít vinni a terhedet.

4.  

Bízzál, ne félj, a Krisztus él!

Ő hűn szeret és megsegél.

Csak higgy, és Ő lesz Mestered,

Urad, s mindenben mindened!

Isten áldásával.