Ő megszabadít

N

agyon szomorú képet ír le Ézsiás Isten népéről (Ézs 3,16-4,6). Teljes mértékben a környező népekhez igazodtak. Bálványkultuszt vezettek be, és ez nemcsak azt jelentette, hogy másféle istentiszteleten vettek részt. A bálványimádás mindig életmódátvételt is magával hoz. Már nem úgy élnek, mint korábban. Nem Isten törvényeihez szabják magukat, hanem az átvett vallás szokásaihoz. Megtetszik az a lazaság, ami a hamis istenek imádatával jár és átveszik. Őket és csábította az a világ amiben éltek. Sokszor úgy látták úgy a jó, ahogyan a világ fiai cselekszenek.  Vonzó volt az ő életvitelük. Ma sincs ez másként, sőt ma sokkal erőteljesebben csábít a világ. Felkelti bennünk a kívánságot, és azt akarja, mi is csak magunkra, a kényelmünkre, a sok megszerezhető dologra koncentráljunk. Annyi mindent nyújt ez a világ, amiért élhetünk, ami kikapcsol, ami gyönyörködtet, és kényelmesebbé teszi mindennapjainkat, hogy már az Úrnak való szolgálatra alig marad idő.

A bálványkultusszal az ördög eléri, hogy ne legyen időnk elcsendesedni, Isten elé állni. Azt akarja, csak magunkkal foglalkozzunk, állandó mozgásban legyünk. Mindig van intéznivaló. Csak rohanj, és meg ne állj. Mindig szóljon valami, mert akkor nem fogod hallani az Úr szavát. És ha nem halljuk Istent és nem figyelünk, arra, amit mond, a méregfogunk ki van húzva. Minket is az köt e ami a nem hívőket, renget jó és hasznos elfoglaltságot találunk, de nem foglalkozunk eleget az igével. Már eszünkben sem lesz, hogy Isten jobb megismerésére törekedjünk. Mert bizony ahhoz is időre van szükség.

Az ige nemcsak a nép eltávolodásáról, életük mélységeiről, romlottságukról beszél, hanem Isten drága kegyelméről is. Csodálatos jövőt mutat nekik. Mert igazi jövőképet csak Isten igéje tud elénk adni. Igazi, boldog jövendő csak Vele van.  Az Úr sarjadékáról beszél, és mi már tudjuk, hogy Ő nem más, mint a Megváltó, az Úr Jézus Krisztus. Amikor Ő megjelenik áldást hoz népe számára. Isten minden áldása, gazdagsága Krisztusban van elrejtve.

Az Úr mossa le undokságukat, és tisztára mossa őket az ítélet Lelkével. Isten úgy veszi kézbe őket, mint az újszülött csecsemőt, aki képtelen arra, hogy megmosakodjon.  Ilyenek vagyunk, magunktól képtelenek a megtisztulásra. De eljött az Úr és megfürdet a megújulás fürdőjével. Az Ő vére mossa tisztára ruhákat. Jó ezt olvasni, jó tudatosítani, ha én tehetetlen vagyok is, az Úr nem hagy magamra. Nem Ő vet ki a, hanem a gonosz. Ő inkább meglát még a szennyben is, és meg akar tisztítani. Elhív, hogy már Neki szolgáljunk, Vele éljünk. Az Úrral való élő és állandó kapcsolatban megújulunk. Igéje táplál, irányt mutat. Aki az Úré, az nem megy tönkre, arról Ő gondoskodik.  Az atyai házban senki nem kerül a disznók vályúja mellé.

Oltalmat is ígér, ahogyan a pusztában vándorló nép megtapasztalta az Úr vezetését és oltalmat, a megtérő nép is ugyanezeket élheti át. Isten nem változik, ma is megoltalmazza övéit, és vezeti őket. Az igazi oltalmat Ő jelenti.  Az ártalmas természeti és lelki hatások ellen is egyedül Ő tud megvédelmezni. Aki hisz, annak nem kell magának oltalmat fabrikálni, mehet az Úrhoz. Teljes szívvel bízhatunk benne. Tulajdonképpen minden a hitünk által működik. Aki hiszi, hogy  az Úr Jézus valóban minden erő felett Úr, az meg is tapasztalja hatalmát. Sátán mindig a hitünket támadja, meg akar rémíteni, és azt susogja, itt nincs segítség és elveszel. De, aki az igére épít, megmarad, mert tudja, az Úr szava erősebb a tomboló viharnál, a tajtékzó hullámoknál. Meneküljünk mindig Hozzá! Nézzük, és csodáljuk mindig Őt. Ne engedjük, hogy a hullámok nagyobbá váljanak, mint az Úr. Mert Ő a nagyobb. Szava ama is élet és erő.

Pál vallomását olvassuk, úgy látja elérkezett elköltözésének ideje, és erről mer beszélni (2Tim 4,6-22). Nincs benne lázadás, vagy félelem. Az előtte való halálról úgy beszél, mint elköltözésről. Ez azt mutatja, tudja hová megy. Nem próbál tiltakozni, hogy még nem halhatok meg, hanem felkészül rá. Hogyan? Közelebb kerül az Úrhoz, és az igére épít. Így tudja, hogy aki Krisztusé, az Őhozzá fog hazamenni. A halál olyan, mint egy költözködés. Készülünk-e a meghalásra, arra, hogy eljön értem az Úr? Készülök-e az Ő eljövetelére? Várom-e Őt? Advent arról is szól, hogy várjuk, de valóban várom, vagy mindent várok, csak Őt nem?

Mire tekint vissza? Szolgálatára. A nemes harcot megharcolta, és ez a lényeg. Nem arról ad számot hány házat épített, mennyi pénzt hagy az utána maradókra. Ő a hit harcáról beszél, és ezt megharcolta. Kemény, és nehéz csatákat vívott, de győzött. Soha nem hátrált meg, még amikor megkövezték sem mondta, ez már nem mehet így tovább, betelt a pohár. Mindig arra figyelt, hogy tovább vigye az evangéliumot, hogy a pogányok meghallják Isten üzenetét. Bármilyen élethelyzetben legyünk is, az Úr mindig mellénk áll, amennyiben az ige hirdetése tölt be. Akinek a szíve vágya a jó hírről való bizonyságtétel, az meg fogja tapasztalni az Úr hatalmát.

Vágyva várják az Ő megjelenését, Pál erre vágyakozik. Nagyon várja az Urat. Én is várom, ez szívem vágya? Vagy inkább lebeszélem, Ő uram, ne gyere még, annyi mindent el kell intéznem, oly sok mindent meg akarok látni. Mi a szívem vágya, hogy Őt lássam, és azt, hogy egyre többen hitre jutnak?

Akárhogy mesterkedik az ördög, és ma is nagyon mesterkedik, az Úr megőriz. Nem engedi, hogy elszakítson az Élettől.  Oroszlánként fenyeget, el akar nyelni, de az Úr megszabadít a szíjából, mert legyőzte. Az oroszlán le van győzve, így ne rémüljünk meg üvöltésétől, hanem figyeljünk Urunkra. Ő ad erőt, hogy félelmünket legyőzve tovább haladjunk az úton.

Erős vár a mi Istenünk

1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, :/: Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr

a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege, Csalárdság fegyvere;

Nincs ilyen több a földön.

2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; :/: De küzd értünk a hős vezér,

Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és

föld Ura, Ő a mi diadalmunk.

3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, :/: Minket meg nem rémítene, Mirajtunk

nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár: Az Ige por-

ba dönti.

4. Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja; :/: Velünk az Úr táborba száll,

Szent Lelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket Mind elvehetik, Mit ér ez

őnekik? Miénk a menny örökre.

Isten áldásával.