Teljes Írás

A

zért szólítja fel őket a próféta, hogy járjanak az Úr világosságában, mert elfordultak Tőle (Ézs 2,6-22). Már nem az Úr szava volt a világosságuk. Nem Tőle kértek tanácsot. Az igét félrerakták, és más népekhez fordultak. Az ige helyett varázslókat és jelmagyarázókat kértek fel tanácsadásra.  A filiszteusok szokásait vették át, és nem Isten szava vezette őket. Nem felfelé figyeltek, mint tették a pusztában, amikor a felhőoszlop ment előttük, vagy, ahogy nagy királyaik életében is látták. Adventben csendesedjünk el, gondoljuk végig szokásainkat. Mit követünk, környezetünket, vagy Urat? Mi alakítja életvitelünket, tetteinket, az Úr igéje, vagy az, amit kortársainktól látunk? A mi példánk és mintánk az Úr Jézus Krisztus. Arra hív, hogy kövessük Őt, és ezzel a maga életének a követésére szólít fel. Azt akarja, hogy mindig a nyomaiban járva, úgy éljünk, ahogyan Ő élt.  Mindig Őt kérdezzük, és az igét kutatva figyeljük Ő hogyan is cselekedett egy adott helyzetben.

Mindezeket látva jó megfigyelni, hogy anyagilag nagyon jól éltek ezek az emberek.  Mindenük meg volt, sőt több is, mint amire szükségük volt. Sok kincs arra ösztönözte őket, hogy maguk is megvédhetik magukat. Nem kell Istenhez fordulni, mert pénzzel megoldják.  Megfizetik a szolgáltatásokat, és erős hadsereget állítanak fel a pénzből. Amikor Istentől a bálványok felé fordul a nép, az nem jelenti azt, hogy el is szegényednek, rosszul élnek. Gyakran a bálványozás idején gazdaságilag fejlődnek. A jólét pedig a legtöbb esetben nem a hitüket erősíti.  Ezt ma is látjuk, a jólét nem Istenhez visz közel, hanem inkább eltávolít. Hamis öntudatot hoz létre, magunkban kezdünk bízni, és úgy gondoljuk, minden problémát megoldunk.  Minél inkább magunkra támaszkodunk, annál jobban távolodunk Istentől.

Isten mindent megtesz, hogy közelítse életünket magához. A nehéz élethelyzeteket, a próbákat, az ítéletes eseményeket is erre használja fel. Azt akarja, hogy rádöbbenjünk, Ő a mi igazi segítőnk. Azonban nem Őhozzá menekülnek. Elbújnak barlangokba, ahelyett, hogy kimondanák, nem tudjuk magunkat megmenteni. Csak annyit kellene tenni, hogy meglátjuk hűtlenségünket és megvalljuk az Úrnak, vétkeztem. Ehelyett elbújnak. De nem lehet az Úr elől elbújni, és nem is kell. Az Úr Jézus Krisztusban kegyelmét kínálja nekünk, aki ezt meglátja, és Hozzá fordul, bocsánatban részesül. A kereszt adventben is jelzi, van még kegyelem. Krisztus áldozata mindenre elég.

Adventben az Úr eljövetelére figyelünk. Eljön a nap, amikor megjelenik Ő, és akkor az Úr magasztaltatik föl. Az ember meglátja Úr teljes dicsőségét, és akik szerették leborulva imádják az Őt. Meglátjuk, hogy Jézus mindenekfelett Úr, és Ő az ma is. Jó meglátni, a karácsonyi történetben is az Úrral találkozunk. Jézus a pólyában is Isten.  A bölcsek is megtapasztalták és a pásztorok is. Nem egy csecsemőt, hanem az élő, a halál fölött is győztes Urat imádjuk karácsonykor is.

Pál apostol az életmódját is Timóteus elé állítja, amikor bátorítja őt (2Tim 3,10-17).  Timóteus látta hogyan él Pál, látta, hogy Pál számára a hit, nem elmélet, hanem életforma. Ez fontos, élem mindazt, amit az Úr kijelentett az igében. Van ebben az életformában türelem és kitartás is. Az Úr Jézus a Szentlélek által képesség tesz a szenvedések közepette is kitartani.  Az apostol a maga üldöztetéseiről beszél, Ő sem volt kivétel,  de ezekből megszabadította az Úr. És ez az igazi erőforrás, van nehéz pillant a hit útján, de van szabadítás is.  Az Úr nem hagyja magára övéit. Nem mindig a konkrét szabadítást adja, hanem a fogságban, a betegségben jelenlétével képessé tesz úgy megélni a fájdalmat is, hogy az bizonyságtétel legyen.

Nagyon fontos, hogy mindig és mindenben az igei tanításra figyeljünk. Ne mások véleménye befolyásoljon, vagy szabjon irányt, hanem egyedül az ige. Timóteus gyermekkorától ismeri Isten igéjét, maradjon meg most mellette, mert amit ott talált, az valóság. A bibliai történetek szereplői saját tapasztalataikat mondják el. Ők átélték Isten jelenlétét és segítségét.  Ezek megerősítenek a jelenben, mert üzenik, ahogyan őket megsegítette az Úr, úgy mai gyermeki életében is cselekszik. Isten ma is ugyanaz. Neki nem az évek múlásával nem fogy az ereje, nem csökkennek a lehetősége. Az Úr ma is természetfeletti dolgokra képes. Bele tud avatkozni az életmenetébe, a személyes eseményekbe és a történelem menetébe is.

Az igét ajánlja továbbra is a figyelmébe. Ahogyan gyermekkorban olvastad, tanulmányoztad úgy tedd ezt tovább. Ne fáradj bele, mert az Írás Istentől származik, Ő adta nekünk útmutatóul és erőforrásul. Az Igén keresztül kommunikál velünk az Úr és jelenti akaratát. Az ige Isten életet formáló eszköze.  Az igén keresztül végzi el, hogy tökéletesek legyünk, minden jó cselekedetre felkészítettek. Vegyük kézbe mi is hittel az igét. Ne adjuk fel az olvasást, ha mindent nem értünk, vagy azonnal nem találjuk a választ. Isten mindent megmutat a Szentlélek által, amit tudnunk kell. A növekedés feltétele az engedelmesség. Tegyem, amit mond.

Az Isten igéje teljes, minden benne van, ami szükséges az élethez és a kegyességhez. Nem kell kibővíteni és nem avul el. A Szentírás mindig időszerű. Miért? Mert az Élet szava!  Ismerem úgy, mint Timóteus? Forgatom mindennap? Időt szánok rá? Ha igen megtapasztalom, hogy az ige megszólal, az én Megváltó Uram beszél velem. Az igén keresztül lehetünk Urunkkal élő kapcsolatban, és általa tapasztaljuk, hogy jelen van.

Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat

1. Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat, E földi útvesztőben te mutass jó utat;

Szent nyomdokodba lépve, a menny felé megyünk, Ó, halhatatlan Ige, vezérünk, Mes-

terünk.

2. Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet, És kóstolgatja mindennap szent beszé-

dedet; Hát legeltessed igéddel bolygó nyájadat, És terelgessed Lelkeddel juhocskáidat.

3. Szentlelkedet töltsd ránk ki, mint hajnal harmatát, És adj fejünkre tőled nyert ékes ko-

ronát, Hogy áldozatra felgyúlt, megszentelt életünk Oltárodon elégjen, Királyunk, Meste-

rünk!

Isten áldásával.