A Bárány

H

atalmas ígéreteket olvasunk, amelyek sorában az első a maradék megtérése, ezt követi majd annak a személynek az eljövetele, akin az Úr Lelke nyugszik majd (Ézs 10,20-11,10). A maradék megtérése mindig nagy pozitívum, mert arról beszél, hogy lesz maradék. Bármilyen nyomás alá kerüljön is Isten népe, mindig lesz maradék, lesznek, akik ellenállnak a gonosz támadásának, és megmaradnak a hit útján. Azt is jelzi ez az ige, hogy mindig lesz egy maradék, aki nem fordít hátat az Úrnak, nem keresi a bálványokat, hanem az Úr útján jár. A maradék kifejezés arra is utal, hogy Isten tartja meg ezt a csoportot. Nem a magam erejéből maradok meg, hanem a kegyelem tart meg. Az élő kapcsolat ápolása, a lelki táplálkozás, ami segít a kitartásban. Aki táplálkozik az igével, az megtapasztalja az Úr jelenlétét és hatalmát.

A megtérés nem elméleti esemény, hanem gyakorlati. Van következménye, mégpedig, hogy a megtérők többé már nem nyomorgatóikra, hanem az Úrra támaszkodnak. Ebben benne van: a megtérés után is lesznek nehéz időszakok és helyzetek. Ezek tulajdonképpen a hitünk próbái. Az Úr megvizsgálja: teljes szívvel hiszünk-e Benne? A próbák alatt derül ki, Tőle várom-e a segítséget, vagy emberektől. Izráel is hitt, de amikor ellenséges nép fenyegette, gyakran egy nagyobb szomszédos országhoz fordultak segítségért. A nagyobb ország katonai hadereje adott biztonságot nekik. Az Úrra való támaszkodás azonban pont azt jelenti, nem emberi erőben, fegyverekben, nagyobb hadseregben bízok, sem a pénzben vagy a hatalomban, és nem ezektől várok segítséget, hanem az Úrhoz fordulok. A megoldhatatlannak tűnő helyzetekben is az Úrhoz fordulok. Bízom Benne, mert ismerem. Tudom, hogy Számára nincs lehetetlen. Így van? Valóban ez látszódik az életünkben?

Ismét elhangzik egy ne félj! El, mert erre van szükség. Ne féljenek Asszírától sem, egyre erősödik ugyan, és betör ugyan Júdába is, de átélik Isten szabadítását. Aki bízik az Úrban, az mindig tapasztal csodát. Dávid is ismerte az Urat, és amikor a filiszteusok fenyegetik őket, és Góliát roppant fenyegetően tornyosul föléjük, ő nem retten meg. Dávid Istenre néz, és ezt mi is megtehetjük. Azonban csak akkor tudunk az Úrra várni vagy nevében cselekedni, ha ismerjük Őt. Igyekezzünk ma is egyre jobban megismerni Urunkat, és akkor a váratlan helyzetekben sem veszítjük el reményünket. Bartimeus ismerte Jézust, hitt Benne, és amikor azt mondták, hallgasson, ő annál inkább kiáltozott. Aki ismeri az Úr Jézust, az kitartóan kiált, bármit mondanak is körülötte. Az ige megerősít és az Úrhoz való fordulásra késztet.

Aki keresi Őt, az már tudja, hogy a vesszőszál kihajtott, eljött a Megváltó, és az Úr Jézus az. Az ígéret beteljesedett. Már nem kell rá várnunk, mert eljött az Úr. Karácsony ugyan elmúlt, és az ünnepi hangulat is elmúlik, lassan eltávolítják a fenyőket is, jönnek a szürke hétköznapok, azonban Jézus velünk marad. Már nem is lesznek ezek a napok szürkék, nem a magány vagy a beszűkültség réme fenyeget, mert Jézus él. Velem van, napi kapcsolatban vagyunk, és ez megőriz az ár sodrásától.

Isten Lelke nyugszik Őrajta, erről tett bizonyságot egész élete, munkássága. A Jordán partjától a keresztig rajta nyugodott a Lélek. És ennek megvolt az eredménye. Gyógyítólag nyilvánult meg az emberek között. Jézus nyomában az élet járt. Sátán pusztít, de Jézus helyreállít. Azért jött, hogy megmutassa: nem korlátlan a gonosz, nem az ő romboló munkája érvényesül. Isten hatalmasabb, és jelen van ebben a világban, a látszat ellenére. Aki hittel fordul Jézushoz, a maga életében tapasztalja meg erejét, szabadítását. Akit megszabadít, azt tovább segíti, tanácsolja és vezeti. Nem hagy magunkra, hanem tovább kísér az úton.

Az Úr Jézus életünkben való jelenléte csodálatos átalakulást hoz. Megváltozik a természetünk, és ahol ő van jelen, ott minden mássá lesz. A farkas csakis Isten országában, az újonnan születettek életében lakhat együtt a báránnyal. Ahol nincs jelen Jézus, ott a bárányra halál vár. Jézus jelenlétében azonban a  vadállati természet megszelídül. Tulajdonképpen a természetünk beszél arról, kihez tartozunk, mert mi magunktól képtelenek vagyunk mássá lenni. Az oroszlán ragadozó marad, ha nem Jézus uralkodik fölötte. Ahol azonban jelen van az Úr Jézus, ott az oroszlántermészet Bárány-természetté változik.

A trónon ülő jobb kezében egy belül és a hátulján is teleírt könyvet lát János (Jel 5,1-14). Mert ő azt írja le, amit lát és hall. Ez az ő személyes bizonyságtétele. Ez nem tőle származik, hanem az Úrtól kapta, és továbbadja. Ez a könyv tartalmazza a világ további menetét. Az emberiség életének irányvonala látható majd benne. A trónon ülő nem erőltet ránk semmit, azért nyújtja a könyvet. Az emberiség problémái megoldásra várnak, de akad-e valaki, aki tud segíteni? Benne van ebben az is, hogy az emberiség mindig vár egy olyan személyre, aki rendbe rakja a világot.

Azonban az ige rámutat, nincs olyan ember, aki igazi, tartós és jó megoldást lenne képes adni. Váradalmak és ígéretek mindig lesznek. Az ember általában talál új reménységet, de megoldást nem. Senki nem akad, aki ki tudná nyitni a könyvet, vagy képes lenne beletekinteni. Mindez azt üzeni: ember, nem vagy képes egyedül megoldani a problémáidat, segítségre van szükséged. Egyikőnk sem tudja egyedül megoldani a problémáit, segítségre van szükségünk. Az a kérdés, hogy ezt meglátjuk-e?

János sírt, hogy senkit sem találnak méltónak erre a feladatra. Mert nem az a méltó, aki magát annak gondolja, vagy akit az emberek annak tartanak, hanem az, akit Isten tart annak. Nagy bajban van az ember, és ezért sír János. Reménytelen a helyzetünk, de mégsem. Az egyik vén megvigasztalja Jánost, az embereknek nem megy, de ne sírj! Győzött a Júda törzséből való oroszlán. Nincs veszve semmi, Jézus Júda oroszlánja, és Ő győzött. Ő megbirkózott a feladattal. Ő képes arra, amire mi nem. Van segítség, csak meg kell látnunk. Nem nekünk kell erőlködni, sem valami szuperhőst keresni, mert már eljött a megoldás. A názáreti Jézus az.

 Oroszlánról tesz bizonyságot a vén, de a könyvet már a megöletett Bárány veszi majd át. A könyv az értünk megöletett Bárány kezében van, ez  ad reményt. A Bárány vére által vásárolta meg az embert Isten számára. A Bárány, az Úr Jézus önmagát adta. Így jó kezekben van az életünk. Aki magát adja halálra értünk, hogy megmentsen, attól nem kell félni. Ő jó irányba tereli az életünket.

Egyedül Jézus méltó arra, hogy minden hatalom az Övé legyen. Ezt a mennyben el is ismerik, és ezt kellene a földön is. Meglátni, hogy egyedül Ő méltó arra, hogy a világ felett uralkodjon. Őbenne nincs pusztító indulat, Benne élet van jelen. Ha rábízzuk életünket, ha Királlyá tesszük, akkor a béke fog uralkodni bennünk és köztünk. Mert Ő a békesség Fejedelme. Az életünk megoldása Ő, minden onnan indul, hogy leborulok-e Előtte, és imádom-e Őt? Jézus alkalmasságát már bizonyította, ha kinyitjuk az evangéliumokat, meggyőződhetünk róla. Nem vakon kell hinnünk, hanem láthatjuk Őt, és személyesen meg is tapasztalhatjuk szeretetét és kegyelmét. Aki ezt teszi, az le fog borulni az Úr előtt. És aki leborul Előtte, az nem fog kiborulni. A négy élőlénnyel együtt boruljunk le az Úr előtt, és imádjuk Őt!

Az Isten Bárányára

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.

A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,

A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.

Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,

Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-

miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,

Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.

Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát

rebeg.

Isten áldásával.