A
|
próféta szomorúan állapítja meg, hogy elveti
Izráelt Isten (Hós 9,1-17). Miért teszi? Mert nem hallgattak Rá. Ő megpróbálta
elérni őket. Azért küldte a prófétát is, hogy a szívükre beszéljen, de nem
lehet velük beszélni. Nem hajlandók Istenre hallgatni, szívük helyett az
értelmük irányítja őket. Mindez azt
jelenti, hogy lehet üres szívvel, hit nélkül gyakorolni a vallásunkat, a kultusz
folyik, csak éppen nincs tartalma. Kihűlt a szívük, már nem szeretik az Urat.
Mi okozza ezt? A bálványimádás. Amikor ezt halljuk, arra gondolunk, hogyan is
cserélhették le bálványokra az élő Istent? Azonban ezekhez a bálványokhoz olyan
szokások társultak, amik nekik is tetszettek. Környezetük életmódjához kezdtek
igazodni. Az ő lazaságuk és a náluk tapasztalt fejlődés és jólét csábította
el őket. Már csak a kenyérre koncentráltak.
Az Úrnak bemutatott áldozat jegyeiben is csak ételt láttak. Nem volt már
tartalom mögötte. Gondoljuk végig, mit jelent számunkra az úrvacsoraosztás? Többet
jelent a kenyér ételnél, vagy felragyog
általa az Úr kegyelme? Öröm és hála van a szívemben, mert a szentjegyek az Úr
Jézus értem való haláláról beszélnek?
Igénk elmondja, hogy ha nem hallgatunk az Úrra, annak megvan mindig a
következménye. Elsodor a világ, hamis biztonságot ígér. Ezt kapta Izráel is Egyiptomtól. Úgy
gondolták, ez a birodalom majd megoltalmazza őket. Isten gyermekének a világ
soha nem jelent oltalmat. Az Úr a mi oltalmunk és erősségünk. Jó olvasni a
zsoltárt, amelyben erről vall a szerző: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk;
igen biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindulna is a
föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe.” (Zsolt 46,2-3). A világ nem adja olcsón az oltalmat, elcsábít
érte az Úr szeretetétől, kioltja fényünket, elveszi ízünket.
Az ízét vesztett só elnyeri ítéletét, kidobják. Mert az íz nélküli só nem
jó semmire, nincs rá szükség. Az íz az
Úrral való szoros kapcsolat által marad meg, és erősödik. Az ige adja
tartósságunkat. Minél jobban elmélyülünk az igében, annál jobban átjár és
feltölt. Izráel olyan volt, mint a
szőlőfürt, mint a fügefa friss termése, de a bálványokhoz fordultak, és így
elvesztették frissességüket. A világ szokásainak az átvétele kimossa Isten
gyermekeiből az igazi frissességet és ízt.
A világ nem azt adja, amit kínál. Ellenben az Úr követése igazi életet
nyújt. Jézust követve válunk igazán emberré. Az Ő nyomában éljük át, hogy: Ő + én = ember. Ezért is jött el a földre, hogy helyreállítsa Istennel
való kapcsolatunkat és Istenképűségünket. Mindez hit által megy végbe.
Tovább tanácsolja Pál Timóteust a szolgálatban (1Tim 5,1-25). A hangsúly az életformára kerül. A gyülekezet
tagjai közötti forgolódás bizonyságtétel.
Testvért lát már a fiatalabb nőkben, és szülőt az idősebbekben. Ez a
látás őrzi meg a gonosz támadásától. Ez a magatartás kifejezi, hogy Krisztus
tanítványa más, mint a világ fia. Isten
országában az emberi kapcsolatokat is Krisztus Lénye alakítja. A teljes
tisztaság arra is rámutat, ügyelni kell arra is, hogy minden egyértelmű legyen,
mindenki lássa, hogy Timóteus nem él vissza pásztor szerepével. Sok probléma adódik,
amikor nem tartjuk meg a nemek közötti három lépést. Timóteus odafigyel a
veszélyre, és ügyel, hogy ne alakuljon ki közötte és a gyülekezet fiatal nőtagjai
között érzelmi kapcsolat. Nem
Timóteusnak, hanem az Úr szavának kell hatni. Ez ma is fontos, nem magunkhoz, hanem az Úrhoz vezetjük az embereket.
Az efézusi gyülekezeti tagok sok mindent hoztak magukkal korábbi vallási
szokásukból, életgyakorlatukból. Ennek meg kell tisztulnia, és át kell
alakulnia krisztusivá. A pogány szokások Isten népe között nem tarthatók fenn.
Arra is rámutat az apostol, hogy a gyülekezetnek nem kell mindent átvállalni,
amit a társadalom rá akar terhelni. Első a családi felelősség. Nem lehet, hogy
a saját kényelem fenntartása háttérbe szorítsa a családi kötelességeket. A gyülekezet csak akkor gondoskodjon az
özvegyről, ha nincs hozzátartozója. Tehát
a család, a gyermekek kötelessége gondoskodni a szülőkről.
Az ige azt is elmondja, miként élhetjük meg egyedüllétünket. Istennel való élő kapcsolat által. Több időt
szentelhetek az Úrnak. Könyörgés és imádkozás éjjel és nappal. Isten gyermeke
nem unatkozik, nem látja magát értéktelennek, akkor sem, ha egyedül van. Ne mondjuk, hogy nem tudok mit kezdeni
magammal. Az Úr mindig rendelkezésünkre áll, Vele eltölthetjük az időnket.
Elmélyülhetünk az igében, és imádkozhatunk. Anna is az Úr előtt töltötte el
hosszú özvegységét, teljes volt az élete. Nem volt se tévé, se okostelefon, se internet,
mégis meg tudták tölteni életüket tartalommal.
Az igazi tartalmat az Úr adja. Egyedül is lehet teljes az életünk, a
Krisztussal való élő közösség által.
Mindezekből azt láthatjuk, hogy a hit gyakorlat, az életünk minden
területét átjárja és az ige által igazgatja.
Most már mindenben az Úr szavához igazodunk. Nem az a hangsúlyos, hogyan
élik meg ezt a területet a világban, mit tanácsol a társadalom, vagy milyen
szokásokat hoztunk magunkkal. Mindig az a lényeges, mit mond az Úr, és hogyan válhatunk
bizonyságtétellé. Hirdessük mi is bátran Isten akaratát, úgy, hogy közben saját
életünk hitelesítse, amit hirdetünk.
Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!
Indítsd fel szívemet,
Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!
2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts!
Üdvözítőm te vagy,
Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!
3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni
taníts! Lásd gyengesé-
gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!
4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts!
Majd ha kegyelme-
sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése