Térj vissza!

A

 próféta a saját elhívásáról tesz bizonyságot (Ézs 6,1-13). Ez az esemény egy életre beleíródott a szívébe. Isten dicsőségét látta, és az Úr szavát hallotta. Mindez azt eredményezte, hogy Ézsaiás többé nem az volt, aki előtte. Ez a látomás és Isten szava megváltoztatták őt és az egész életét. Az Úrral való élő találkozás után nem maradunk azok, akik voltunk. Nyomot hagy rajtunk. A teremtéskor ránk került Isten lényének a pecsétje, a maga képére formált, és amikor ma kézbe vesz, szintén pecsétet tesz ránk. Eljegyez magának Krisztusért a Szentlélek pecsétjével. Krisztust formálja ki bennünk, az Ő hasonlatosságára alakít. És azzal bíz meg, hogy mi hagyjunk nyomot, a Fiú életének lenyomatát ezen a világon.

Uzzijjá király halála után éli meg az elhívást, és látja az Urat Ézsaiás. Amikor a király meghal, az Úr megjelenik trónján ülve, mintegy jelezve: a Király él. Amikor azt gondolják, minden remény elszállt, nincs, aki segítse a népet, nincs megoldás, akkor Isten bepillantást enged a maga világába, és elveszi a leplet trónjáról. Ma is, aki keresi Őt, megláthatja a trónt. Láthatjuk az Urat uralkodni, és ez megerősít abban, hogy van tovább. Nem emberektől, királyoktól függ az életünk. Mi már tudjuk, hogy a mi királyunk az Úr Jézus. Ez a látomás üzeni: emeljük fel mindig tekintetünket, és pillantsunk bele Isten világába. A Biblia olvasása segít ebben. Bármi történik, ne húzzanak le a földi események, hanem lássuk meg az Úr trónját és országát. Mi már úgy élhetünk, hogy tudjuk: az Úr jelen van.  Szól hozzánk, megvigasztal és szolgálatra hív.

Isten jelenlétében elveszettnek látja magát Ézsaiás, rátelepednek bűnei, és tudja, ő sem különb elődeinél, kortársainál. A bűn azt súgja, el vagy veszve, így nem kellesz Istennek. Milyen jó, hogy Ő cselekszik. Nem azt mondja, hozd rendbe magad, tisztulj meg valahogy, aztán majd tárgyalunk. Nem, Ő maga tisztítja meg a prófétát. Nem kell félni, hogy nem felelünk meg Istennek, vagy így, ahogy vagyunk, nem jöhetünk. Ő azt akarja, amint vagy, jöjj! Jöjj Hozzá, és Jézus vére által megtisztít. Az ajkam, az egész lényem tisztává teszi a vér. Szolgálatra tisztít meg, arra, hogy szóljuk a Tőle való üzenetet.

Vétked el van véve, és bűnöd meg van bocsátva, szól a szeráf, nem azt mondja, majd meg lesz bocsátva, hanem meg van. A múlt le van zárva, Isten nem nézi azt, ami mögöttem van. Jézusért mi is így nézhetünk életünkre, meg van bocsátva, el van véve a bűn, és élhetünk így. Bízzuk magunkat Isten szavára, Ézsaiás többé nem gyötrődik azon, hogy kapott-e bűnbocsánatot, tudja, hogy minden úgy van, ahogyan hallotta. Minden úgy van, ahogy az igében az Úr kijelenti, vegyük szavát komolyan, mert kőszikla az. Az ige megtart a kétségek idején, csakis az ige tart meg.

Ezt követően Isten kérdésére már azt mondja: Itt vagyok én, küldj el engem! Már tudja, hogy alkalmas, mert az Úr azzá tette. Nem magára épít, sem emberekre, hanem egyedül az Úrra. Menj el, és mondd meg a népnek, hirdesd az igét. Mondjuk el azt, amit Isten kijelentett. Mondjuk el karácsony igazi üzenetét. Mondjuk, és ne hallgassuk el. Adjuk tovább azt, amit elvégzett az Úr az életünkben. Mert Ő az élet forrása, Ő a megoldás.

Megérkezett az első adventi levél, ím, az Úr is levelezik (Jel 2,1-7). Ő is küld üdvözletet. Tartja velünk a kapcsolatot, azt akarja, hogy vegyük észre Őt is. A levél felhívja Őreá figyelmünket, annyira belemerülünk a világ dolgaiba, sodor az adventi bevásárlási láz, de ez a levél elgondolkodtat. Megkérdezi: szeretem-e még Őt? És itt nem udvarias választ, betanult szöveget vár, hanem szívünk igazi tartamát. Úgy szeretem-e most is, mint amikor megismertem, és átölelt a kegyelem? Rádöbbentem, hogy szeret az Úr, meghalt értem a kereszten, és akkor egész lényemmel viszontszerettem. Mindennél fontosabb volt Ő. Kötéllel sem lehetett visszatartani az istentiszteletektől, mentem és vittem a jó hírt. Tetteim is Róla beszéltek, átalakult minden. Lemaradtak a rossz szokások, a bűnök, és új szokások alakultak ki. Így van ez még ma is? Mindennél fontosabb az Úr Jézus Krisztus? Falom ma is úgy az igét, mint akkor?

Ha őszinték vagyunk, elfogadjuk az Úr megállapítását, már nem vagyok ugyanaz, már nem vágyakozom úgy az igére. Sok egyéb érdekesebb és fontosabb hír vonz. Annyi minden eláraszt, sok a munkám, mindenki rám támaszkodik, és közben már elveszett a kapcsolat. Elhagytam az első szeretet tüzét. Tulajdonképpen magát az Urat hagytam el, mert Ő a Szeretet.

Az első szeretet elhagyása azt jelenti, továbbra is lehetek én sürgő-forgó, ott vagyok az élbolyban, csak már nincs csendem, már nem vagyok Vele együtt. Nem olvasom az igét, sodor az ár. Azt teszem, amit elvárnak, a környezet diktál. Sátán nagyon jól tudja, mivel vonhat el az Úrtól. Még a szolgálat is elvonhat, az is állhat közénk. Közben a világ megdicsér, látja az aktivitást, de nem veszi észre, hogy ez már csak üres látvány.

Azonban az Úr nem akarja, hogy teljesen kiüresedjünk, és elvesszünk Nélküle. Keres, és újra meg akar eleveníteni. Mert Őneki nem szokásokra, szervezeteke, hanem élő hitű tanítványokra van szüksége. Ha nem térek vissza az első szeretethez, vagyis Hozzá, kimozdítja gyertyatartómat. Kimozdítja a gyülekezeteket is, mert üres, tartalmatlan közösségre, íz nélküli sóra, fény nélküli lámpára nincs szüksége. Isten nem múzeumigazgató. Ő az életet hozta a földre, és azt adja tovább népe által is.

Aki győz, vagyis aki legyőzi a szeretet nélküli üresség hatalmát, és újra Hozzá megy, azt megjutalmazza. Az élet fájáról ad enni. Az igazi életet, az el nem múló életet Ő adja. Máshol nem szerezhető meg. Ráadásul ingyen adja. Jöjj Hozzá, vedd el az életet, mert meg lehet újulni. Vissza lehet térni oda, ahonnan eltértünk. Rendbe jöhetünk Vele és egymással is.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.