I
|
zráel
állapotát írja le igénk, és amit olvasunk, az nem emberi vélemény (Hós
7,1-8,14). Isten látja őket ilyennek, mert valójában ilyenek. Ha ők maguk írnák
jellemzésüket, bizonyára más képet kapnánk. De Isten nem szépít, nem mondja a
feketét fehérnek, a betegséget egészségnek. Ő mindig a valóságot látja és hozza
felszínre. Így akar segíteni, ha meglátja Izráel a valóságot, hátha megtér. A
problémával szembesülve talán eljutunk oda, hogy segítséget keresünk. És ez a segítség Isten. Azért szól, mert meg akarja fordítani az
életünket. A bűn, a bálványozás útjáról a keskeny útra akarja lábunkat
állítani.
Hogy látja őket az Úr? A népek közé keveredtek. Átvették a pogányok
szokásait. Nem különbözik az életük más népekétől. Bizony, ma is kísért a
keveredés. Átvesszük a nem hívők, a világ módszereit. Isten gyermekei gyakran azokat a megoldásokat
alkalmazzák, amiket a világ fiai. Isten azonban nem fogadja el. Ő nem
keveredést akar. Nem az a lényeg, hogy
hogy higgyünk valamiben, hanem az, hogy az élő, a Teremtő és Megváltó
Istenében higgyünk, és Neki engedelmeskedjünk. Ne arra koncentráljunk, hogy
vallásban éljünk, hanem az élő Istent keressük, Aki Jézus Krisztusban eljött a
földre. Csak Ő tud rajtunk segíteni. Nagy probléma, amit az Úr mond, hogy már
nem veszi észre, miben is van Izráel. Idegenek emésztik erejét, már fel sem
tűnik, normálisnak tartják. Ilyen a bűn, ha engedünk neki, egy idő után fel sem
tűnik, normálisnak tartjuk. Van-e remény? Igen! Az Úr meg tud szólítani. Igéjét
küldi, és abban meglátjuk, kik vagyunk.
Azonban Izráel nem döbben rá a problémára. Isten mondja: „Megszabadítanám
őket, … de nem kiáltanak hozzám szívükből.” Itt a gond, nem kiáltanak
szívükből. Jó, nekik így, ahogy van.
Ennyire megszokták a bűnt, vagy ennyire jó nekik. Nem szívükből kiáltanak, a hitük csak
formalitás. Nem keresik már az Urat. Azt gondolják, elég az is, ha néha
gyakorolják a hitüket. Mint ahogy ma is
sokan azt gondolják, elég, ha a nagy ünnepeken elmennek az istentiszteletre. De
nem erről van szó, hanem arról, hogy Isten minket vár, velünk akar kapcsolatba
kerülni. És nekünk is az élő Istenre van
szükségünk. A hagyományok ápolása nem segít, csak az élő hit.
Ha megtérnek is, nem Istenhez - ez is megdöbbentő. Mennyire becsapja magát
az ember. Ha nagy a baj, kiáltanak, azt mondják, ismerik Istent. Mint ma is sokan, ha baj van, kiáltoznak, de
nem szívből. Nem az Urat keresik, csak a bajból akarnak kimenekülni. Hogyan
állunk mi? Őt keresem? Valóban ismerem Istent? Mert néhány ige, vagy a
hitvallások ismerete nem azonos Isten ismeretével. Ő nem tantétel, hanem élő
személy. Kicsoda nekem Isten? Egy élő
személyt pedig csak kapcsolatban, beszélgetés által lehet igazán megismerni. Szánok
Rá időt, beszélgetek Vele?
Izráel mindent Isten nélkül cselekedett. Nem engedte az életéhez közel az
Urat. Amikor pedig jött a baj, Istent okolták. Izráel teli volt
bálványokkal. Izráel nem az Úrban
bízott, hanem emberi eszközökben, más népek segítségében. A fejlődés hamis
reményt adott nekik. Azt gondolták, ha jól élnek, gazdaságilag fellendülnek,
biztonságban lesznek. Azonban Isten nélkül nincs biztonság. Minél jobban éltek, annál inkább
elfeledkeztek Istenről. A problémákat maguk oldották meg, és mivel egy darabig
ez sikerült is, már nem gondoltak Izráel Istenére. Mintha a mai embert látnánk. Megvan mindene, és ha
valahol szorít a cipő, talál maga megoldást. Elfelejti Istent hívni. Talán nem
is akarja. Azonban ennek a gondolkodásnak pusztulás a vége. De még lehet
változtatni. Az a csodálatos, hogy amikor az ige szól, még van lehetőség
megbánni a bűnöket, és Istenhez térni. Amikor az Urat keressük, és kegyelmére
bízzuk magunkat, Ő megbocsát Krisztusért, eltörli bűneinket, és újat
kezdhetünk. Tegyünk így! Kezdjünk Vele újat, bízzuk Rá magunkat, forduljunk el
eddigi segítségeinktől, és engedjük, hogy Ő vezessen.
A világ legnagyobb hírét jelenti be Pál apostol: megjelent testben az
Isten. Eljött az Úr a földre. Nincs ennél nagyobb hír, Isten itt van, emberré
lett. A szöveg rámutat: már eljött. Nem újra várjuk a megszületését, hanem
inkább komolyan kell vennünk. Az ünnep nem azt jelenti, hogy valakinek az ismételt
eljövetelére várunk, aki majd megmenti a világot. A Megmentő eljött az első
karácsonykor. Ő várja, hogy ezt felismerjük, és végre segítségül hívjuk Őt.
Természetesen, várjuk Őt visszajönni. De
akkor már győztes Királyként jön, Aki megítéli a világot.
Amit Pál apostol leírt, reménységet ad (1Tim 3,1-4,16). Nem vagyunk
magunkban, Isten elküldte az Úr Jézust, azért, hogy magára vegye bűneinket, és
így megoldást kínáljon. Aki mindezt
hittel fogadja, és Hozzá fordul, az megtapasztalja Isten kegyelmét. Advent
lehetőséget kínál az elcsendesedésre. Ne a hamis reklámokra figyeljünk. Mert a
világ is üzeni szinte minden percben, hogy valamilyen jó lehetőség megjelent.
Azonban ezek által rabbá tesznek, a pénzünkre utaznak. Amikor Pál írja, hogy megjelent Isten
testben, akkor arra mutat rá, hogy Isten szeretet, és kegyelme elérhető.
Hozzáférhetünk Isten erőforrásaihoz Jézus Krisztusban. Nem kell a világtól várnunk
a békességet, a megújulást, a lelki feltöltődést. Ne rohanjunk, hanem boruljunk
le az Úr előtt. Adventben ne engedjük, hogy a környezet készítse el a
programfüzetünket, és magunkat lovaljuk bele a teljesítménykényszerbe, a
megfelelni akarásba. Márta ezt tette, és kiborult. Isten az adventi időszakot
azért adja, hogy elcsendesedjünk, és keressük Őt. Hangolódjunk Lényére, és
alakítsuk át életünket, értékrendünket, megoldási szokásainkat. És ha mindenben
az igéhez igazodunk, kincset találunk. Megtaláljuk az igében Krisztust. Mert az
ünnep lényege Ő. Advent és karácsony Róla szól. Tulajdonképpen egész életünk
lényege, hogy megismerjük Istent. A szívünk is akkor nyugszik meg, ha
megismerjük az Ő békességét. Ezt semmi nem tudja megadni, Nincs békesség Isten nélkül.
Vannak idegen hangok, téves tanítások, de ezeket el lehet utasítani.
Figyeljünk Jézusra, és akkor példa lesz az életünk. Azért helyezett az Úr a
világba, hogy példákká váljunk. Vagyis az egész életvitelünk hiteles legyen.
Legyen gondod a felolvasásra, vagyis az ige olvasására. Ez legyen egyéni és gyülekezeti életünk
középpontjában. Az ige élteti a tanítványokat. Az ige olvasása és az annak való
engedelmesség mindennél fontosabb.
Várj ember szíve készen!
1. Várj ember szíve készen! Mert jő a Hős, az Úr, :/: Ki üdvösséged
lészen Szent győz -
tes harcosúl, Fényt , éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva
vártok, Betér
hozzátok Ő.
2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált,
Azt mind vessétek
el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen
álljon, Ha
Krisztus megjelen.
3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nem hiába várod: Betér
hozzád, megáld. A
testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív
üdvöt talál.
4. Ó Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked
lesz otthonod
e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre
hálás, Úgy áldja
Krisztusát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése