Megsebez, de be is kötöz

C

sodálatos a mai ige, végig Isten beszél, így már most Rá hangolódhatunk (Hós 6,1-11). Tanácsát olvashatjuk. Mi is tanácsol az Úr? Mit kér tőlünk? Térjünk vissza Hozzá! Ezzel lehetőséget ad még ma is arra, hogy rendbehozzuk az életünket, hogy korrigáljunk. Benne van az is, hogy tisztában van velünk, Őt nem lehet semmivel sem megtéveszteni, tudja, hogy eltértünk Tőle. Az életünk tulajdonképpen vall, elmondja, milyen irányba tartunk, hogy mi a fontos a számunkra, és mit tartunk iránytűnek. Izráel élete a bálványokról beszélt. Hiába próbáltak magyarázkodni, megvolt a nyoma az elhajlásnak, a hűtlenségnek.

Isten azonban még mindig számol velünk. Nem mondott le rólunk, ezért hív vissza magához. Ez a visszahívás rámutat arra, hogy már elindultunk követni az Urat, tele volt a szívünk az első szeretet tüzével. Minden alkalmon részt vettünk, állandóan kérdeztünk, bújtuk az igét, de az idő múlásával egyre jobban elcsendesedett a szívünk. Háttérbe kerül már az ige, nem Istent kérdezzük, hanem betolakszik a világ. Ez a betolakodás nem mindig bűnök képében jön. A megváltozott, krisztusi életet észreveszik, bevonnak a társadalmi életbe, egyre többet akar belőlünk a környezetünk. A hívő megbízható, tud mindenre megoldást, és nem csügged el. Másabb az élete, mint a világ fiainak. Ez a változás a mind nagyobb igénybevétel, az, hogy fontosakká válunk, bekerülünk a reflektorfénybe, elvon az Úrtól. Kevés szabad időnk marad, fogalmunk sincs, hogyan osszuk be, kevesebbet olvassuk a Szentírást, ritkábban járunk már az alkalmakra. A gonosz úgy irányít, hogy az Úrtól vegyük el az időt, pedig pont az Úrra szánt idő ad erőt, tölt fel.

Ezért üzeni az Úr, hogy térjünk vissza Hozzá. Ő vár! Talán megdöbbenünk azon, amit olvasunk, Ő megsebesített. Isten megsebez - tesszük fel a kérdést. Megengedi, hogy sebeket kapjunk, ha elhagyjuk Őt. Mindezt azért, hogy rádöbbenjünk, rosszul cselekedtünk. Gyakran csak akkor ébredünk rá hűtlenségünkre, amikor keményebb probléma származik belőle. Az Úr mindig szól és keres, de nem halljuk ezt meg. Annyira belebonyolódunk a világba, hogy nem jut el szava a szívünkig. Ekkor erősebben szól, abban bízik, hogy a fájdalom, a nyomorúság elgondolkodtat. Ő be is kötöz, tehát ott áll, hogy segítsen. A nyomorúság vagy az ellenség támadása rádöbbent arra, hogy csak az Úr segíthet rajtunk. A magunk elképzelései nem hoznak gyógyulást. Nemcsak bekötöz, tehát nem csupán elsősegélyben részesít, hanem meg is gyógyít.

Ennek az ígéretnek a beteljesedéséhez segítségül kell Őt hívnunk. Ne álldogáljunk némán és félelmek között, mint Saul király és a hadserege, hanem álljunk bátran Góliát elé, az Úr nevében. Dávid felismerte, hogy a hadseregük nem tud segíteni, de az Úr igen. A fegyverektől elfordulva, kezdjünk el bízni az Úrban. Dávid az Úr nevét hívta segítségül. Ezt tette Péter is az Ékes kapuban. Ő már a feltámadott Úr Jézus nevében cselekedett. Már tudta, hogy Jézus nevében erő van, az Ő neve gyógyulást, erőt, új lehetőségeket ad. Pünkösd után nem élhetünk tehetetlenül bezárkózva. Jézussal a szívünkben, nevével az ajkunkon szállhatunk szembe a gonosz minden munkájával. Mindazzal, ami elszívja az erőnket, ami megbénít. Isten gyermeke Jézusban tettre kész.

Mi már ismerjük a harmadik nap csodáját, feltámasztotta Jézust, hogy Általa éljünk. Csodálatos, mindenek felett való Urunk van. Azonban az ember nem Őt akarja. Nem az élet és halál fölötti Urat keressük, hanem az Isten nélküli halhatatlanságot. Úgy gondoljuk, a technika és a tudomány által kikerülhetjük Istent. Nem kell már Hozzá térni, élhetünk a magunk kedve szerint, majd mi a pénzünk segítségével legyőzzük a halandóságot. Mennyire balgán gondolkodunk. Ahelyett, hogy odaborulnánk az Úr lábai elé, és ingyen merítenénk a kegyelem forrásából, mi erőlködünk. Isten mindig mindenkit hív, és minden ember számára elérhetővé teszi kegyelmét. A kereszt megközelíthető mindenki számára. A bűnbocsánat nem függ az anyagi vagy a társadalmi helyzetünktől, egyedül bűnbánat szükségeltetik, és a bűntől való elfordulás. Az emberi megoldások mindig azoknak kedveznek, akik azt meg tudják fizetni. A betegek, szegények kimaradnak belőle. Az ember szelektál, Isten kitárja az ajtót, és hív: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve.

Mi az élettörekvésünk? Mire igyekszünk? Milyen céljaink vannak? Így, adventbe érve, mi motivál? Az Úr arra serkent, hogy Őt igyekezzünk megismerni! Az az élet legfontosabb feladata, hogy megismerjük Őt. Ezért vagyunk a földön. Nem azért, hogy magunkat istenítsük, és mi győzzük le a halandóságot, hanem, hogy az Urat keressük és ismerjük meg. Ha Őt megismerjük, az élet kérdéseire is feletet kapunk. Megtudjuk, hogy Tőle vagyunk, és Hozzá tartunk. Azonban a bűn miatt csak Jézus által közelíthetjük meg. Aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, az üdvözül, vagyis örök életre tartatik meg. Aki Jézusé, annak örök élete van, az Hozzá tart. Igyekezzünk Őt megismerni! Hogyan ismerhetjük meg? Az igén keresztül.

Hálaadás és könyörgés, a gyülekezet fontos eszköze (1Tim 2,1-15). Általa járhatunk közben azokért, akik még nem ismerik az Urat. Az ima által ellehet érni másokat, és formálhatjuk a történelmet is. Ha imádságban hordozzuk a vezetőket, az ő életük is Krisztus által megváltozhat, és az ránk is kihat. Éljünk az imádkozás lehetőségével. Adjunk hálát azokért, akik már megismerték az Úr kegyelmét.

Azért is imádkozzunk, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön.  Igen, Ő nem mond le senkiről, és amíg itt vagyunk, mindent megtesz értünk. Küldi az evangéliumot, és bármilyen is az életünk, meghallhatjuk. Igen, a legmélyebben lévő ember is meghallhatja: Isten szereti Őt, és Fiát adta érte. Azonban ne gondoljuk, hogy a kegyelemre csak a nagyon bűnös embereknek, a társadalmi mércével is rosszaknak van szüksége. Isten igéje szerint minden ember a bűn alá van rekesztve, nincsen egy igaz sem. Ez azt jelenti, hogy a jómódban, megbecsülésben és elismerésben részesülő embernek is meg kell térnie. Az emberi érdemek Isten előtt nem számítanak, a bűnt egyedül Jézus vére törli el.   

Mindez azért lényeges, mert egy a közbenjáró: Jézus! A maga erejéből senki nem jut Istenhez, de a szakadékot csak a kereszt hidalja át. Semmilyen emberi teljesítmény, jóság nem vezet el Istenhez. Nem elég hinni, az igazság megismerésére is el kell jutni, sőt, ebben napról napra növekedni kell. Az igazság Jézus. Az Ő élete és tanítása. Nem elég egy-két igét kiemelni, minden tanítására, és az egész életére figyelnünk kell. Önmagát adta váltságul, azért, mert szeret, és nem volt más megoldás. Jézus halála az egyedüli megoldás. Őbenne rendeződik az Istennel való kapcsolatunk.

Az áldott orvos közeleg...

1. Az áldott orvos közeleg, A drága főpap: Jézus; Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk: Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

2. Ki minden vétket megbocsát S bűnünk eltörli: Jézus. :/: Megnyitja a menny kapuját S vezérel minket Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

3. Kiszenvedt Bárány, tisztelet S dicséret néked, Jézus! :/: Te vagy a legfőbb szeretet, Csak érted égek, Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

4. Elmúlik minden fájdalom E drága névtől: Jézus! Édes örömmel hallgatom A te nevedet, Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

5. Testvéreim, ó, jöjjetek, Áldjuk e nevet: Jézus! Dicsérve énekeljetek: Megváltó, drága Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

6. Ti gyermekek, kicsik, nagyok, A tietek is Jézus. Csak az ő útján járjatok, És veletek lesz Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

7. S ha egykor égbe térhetünk, Előttünk lesz majd Jézus. Trónjánál zendül énekünk E drága névtől: Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

Isten áldásával.