Útjelző

H

óseás könyvét kezdtük el  olvasni (Hós 1,1-2,15). Ő az északi országrész prófétája volt, azé a népé, amely a kettészakadás után egyre gyorsabban és egyre messzebbre távolodott Istentől. Hóseás korában már teljesen más irányba tart ez az országrész. Isten azonban nem mondott le róluk, küldi prófétait, és szól általuk hozzájuk. Ő sohasem mond le rólunk, mindig keres, még amikor mi elfeledkezünk is Róla, Ő elküldi igéjét. Itt is azt olvassuk, szólt a prófétához, és rajta keresztül a néphez. Isten szól ma is, de vajon kíváncsiak vagyunk-e arra, amit mond? Érdekel-e még, hogy mit is akar Isten, vagy mi a véleménye arról, ahogyan élünk? Ő ennek ellenére szól, küldi igéjét, és lehetőséget ad, hogy meggondoljuk magunkat, és kiáltsunk Hozzá. Mert gyakran, amikor baj van, kiáltunk. Keressük Istent, elmegyünk istentiszteletre, mihelyst azonban múlik a baj, már nem törődünk Vele. Az Úr ennek ellenére utánunk jön, most is szavát küldi. Álljunk meg, és elcsendesedve halljuk, amit nekünk mond az Úr.

Amikor Isten szól, azt mondja el, ahogyan Ő látja az életünket, és Ő nem szépít. Ő soha nem beszél mellé, hanem őszintén tárja fel a bajt. De mindig a gyógyulás útját is elénk tárja. Azért tárja fel betegségünket, mert meg akar gyógyítani. Orvosra pedig a betegnek van szüksége. Nekem is látni kell, baj van, beteg vagyok, de szeretnék meggyógyulni. És ha ezt látom, akkor keresem a segítséget. A farizeusok azért nem hívták az Urat segítségül, mert nem látták, hogy betegek. Aki meglátta, az jött Hozzá hittel.

Milyennek is látta Isten Izráelt? Hűtlen, parázna népnek, aki nem követi az Urat. És ezt a véleményt Hóseásnak a házasságával is meg kellett jeleníteni. Így vált Isten üzenete erőteljessé. Az élete is alátámasztotta Isten üzenetét. A gyermekeinek nevei Isten ítéletét hirdetik. Eljött az ítélet ideje. Döbbenet, amikor Isten azt üzeni: Nincs kegyelem, nem vagytok az én népem. Így nem, de ha megtértek, akkor igen. Isten nem engedi, hogy népe hosszútávon rossz bizonyságot tegyen. Hiszen akik Izráelt látják, úgy gondolják, az ő Istenük is olyan, mint a többi nép istene.

Jó nekünk is beletekinteni az ige tükrébe, hogyan látjuk életünk dolgait. Mert Izráelre az a panasz, hogy nem Istentől várta a megélhetést. Más népek mintájára kezdett el élni, és az ő isteneiknek tulajdonította a jólétet. Nem gondolták végig, hogy Istentől kaptak mindent, és ők azt a bálványokra költötték.  Vajon mi mire költjük azt, amit az Úr ad nekünk? És mindazt, amivel rendelkezünk, úgy látjuk, hogy Tőle kaptuk? Hálás a szívünk, és az Urat dicsőítjük javainkkal? Ma megkísért, hogy mindent magunknak tulajdonítunk. Embereknek vagyunk hálásak, hiszen ők adják a fizetést, biztosítják számunkra mindazt, amire szükségünk van. Azonban ez csak a látszat, minden mögött az Úr áll. Tőle kapjuk az életet, és annak lehetőségeit. Adjunk hálát mindenért.

Az Úr tudja, hogy amíg a nép a világ zajában van elmerülve, és környezete sodorja, nem hallja meg a szót. Ezért a pusztába csalogatja őt. Ott csönd van. Minket is hív elcsendesedésre, de vajon kivonulunk-e a világ zajából, vagy most még inkább elvegyülünk benne? Most indulnak a karácsonyi vásárok, magával sodor az ár, vagy elvonulunk, és csendben figyelünk az Úrra? Ő nem a zajban szól, de ha nem halljuk meg szavát, és nem változtatunk, akkor az ítélet következik. Isten azért szól, mert azt akarja, hogy elmaradjon az ítélet. Ő menteni akar, azért is jött el az Úr Jézus. Ma még kereshetjük Őt. Elrejtőzhetünk sebeibe, mert igazán ott gyógyul a szívünk.

Pál apostol tudja, hogy a gyülekezet még nem kész, növekedniük kell (2Thessz 2,1-17). Azzal is tisztában van, hogy a növekedésnek akadályozói is lesznek. Sátán meg akarja akasztani a fejlődésünket. Nem akarja, hogy igazán megismerjük az Urat, és végig megmaradjunk a nyomában. Nem a vallással van baja, amíg vallásoskodunk, addig nem jelentünk veszélyt másokra. A vallásos ember elvan magának, úgy él, mint a világ fiai. Nincs különbség, nem menti a lelkeket, csak a maga megélhetésével van elfoglalva. A hívő embernek azonban van meggyőződése, tudja, hogy Jézus a Krisztus, a Szabadító. Ő a Győztes, Aki diadalt aratott a gonosz felett. Sátán le van győzve. Sátán azonban nem szeretné, ha az emberek ezt tudnák. Ezért támadja Isten gyermekeit. Ha pedig van, Aki legyőzte a sátánt, akkor erről beszélni kell. Akkor az embernek nem szükséges tovább a gonoszt szolgálni, rabbá válni. Van Szabadító! Lehet új és győzelmes életet élni.  A hívő embert már nem a világ irányítja.

Van-e igei meggyőződésünk? Látjuk-e, kicsoda az Úr Jézus, és ragaszkodunk-e szilárdan ahhoz, amit az ige kijelent Róla? Őbelé vetjük-e mindenkor bizodalmunkat? Hisszük-e szilárdan, hogy Ő él, és Úr az életünk fölött? Ő feltámadt, és vissza fog jönni. Ne engedjük, hogy ebben eltántorítsanak vagy félrevezessenek. Nem számolgatnunk kell, teóriákat felépíteni, hanem várni engedelmes szívvel.

 A visszajövetelt megelőzi a gonosz kiteljesedése. Átveszi az emberek többsége fölött az irányítást, és ezáltal elszakítja őket az Úrtól. A szakadás már folyamatban van. Hogyan szakít el sátán Istentől? Szívünkben felerősíti, amit kezdettől fogva mond: Olyanok lesztek, mint az Isten. Nagy erőkkel propagálja ma ezt a véleményét. Meg is ad mindent ahhoz, hogy elhiggyük. Csodákat és jeleket tesz. Milyen csodákat? Olyanokat, amik által elhisszük: Istenre nincs már szükségünk, mindet megoldunk mi. És ma ezt erőteljesen láthatjuk is. Sok olyan képességgel rendelkezik ma az ember, ami Pál idejében a csoda kategóriájába tartozott. Olyan betegségeket gyógyít a tudomány, amikhez csodára volt szükség. Csodaként tekintett a repülésre, önmozgó járműre az ember. És mi ma ezekre úgy tekintünk, hogy a mi tudásunk hozta létre. Eltávolodunk az Úrtól, mert ezekre már mi is képesek vagyunk. A tévékészülék előtt szavazhatunk egy-egy műsor győzteséről. Az emberek mások élete alakulásának befolyásolására kapnak lehetőséget. Minek keresnénk Istent, ha már sorsokat is alakíthatunk?

Isten gyermekei azonban közrejátszhatnak abban, hogy ne nyeljen be mindent a gonosz. Bizonyságtévő életünk hátráltatja a kiteljesedését. Az Úrról szóló bizonyságtétel által életek születhetnek újjá. Mert Isten népe világosság a sötétségben. Mondjunk nemet a gonosz minden propagandájára, mert az üdvösségre választott ki az Úr. Hosszútávú programot készített. Az Úrral való élet nem pillanatnyi élményt jelent, hanem örök életet.

Az Úr szereti övéit, és nem hagyja őket magukra. Formálja, megszenteli őket, hogy még jobban ragyogjanak. És ez a ragyogás elsősorban az életmódban nyilvánul meg. Arra hív az Úr, hogy éljük is, amit hiszünk. Igéjét adja útmutatásul. Ez az ige a Pál által írt levél is. Azért íratja le, amit Pál által is üzen, hogy útmutató legyen számunkra. Mert szükség van útjelzőkre. Sátán eltávolít minden jelzést, arra megy mindenki, amerre akar. Azonban az Úr adott jelzőtáblát, és ez az ige. Aki olvassa, meglátja a helyes utat. Nem elég látni a jó irányt, azon is kell haladnunk. Ő erősít meg, hogy képesek legyünk az Ő útján járni.

Szívemet hozzád emelem

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; :/: És meg nem szégyeníttetem,

Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok

pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Mi -

ken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd élete-

met, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely

megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy ke-

gyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényi-

re; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában meg-

tartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gon-

dot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnö-

met bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben.

Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség

hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit.

Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a

tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énné-

kem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül;

Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

Isten áldásával.