Úgy, mint az Úrnak

N

ebukadneccar ideje is lejárt, Bélsaccar uralkodik utána, és azt látjuk, hogy csak a név más (Dán 5,1-7). Telik az idő, változik a kor, az ember azonban marad ugyanaz. A változás gyakran csak külső jellegű, a lényeg, a tartalom nem változik. A lakoma és az alkohol ma is jelen van mind a közéletben, mind a magán- és az egyházi ünnepségeken. A lakomákkal lehet befolyásolni az embereket. Ital hatására sok mindent keresztül lehet vinni. Amit itt látunk, az a világ, az isten nélküli ember életmódja és eszköze. A pogányság velejárója mindez, azonban Isten népe más utat jár, nem a mulatozás, nem az ital, hanem mindig Isten van a középpontban. Az ilyen lakomázás az embert teszi a középpontba, gyakran a szervezőre irányul minden fény. Őt dicsérik, mert úgy gondolják, mindent neki köszönhetnek. Isten gyermekei között mindig az Úrra és az igére kerül a hangsúly. Minden eseményen Neki kell a középpontba kerülni. Ami még lényeges: a hívő ember nem az italtól vár tanácsot, lelki és testi megújulást, hanem az Úrral való személyes kapcsolatból. Igéje által élő víz folyamait kínálja övéinek. Kifogyhatatlan forrás a Szentlélek, aki szomjas szívvel jön, az megújul.

Borivás közben jönnek az ötletek, olyanok, amik Isten előtt nem állnak meg. Sőt, olyan ötlet, ami által Istent gyalázzák. Az ital kioldja a fékeket. Heródes is lakomán, ital hatása alatt ígéri meg Saloménak, hogy kérhet bármit, ő teljesíteni fogja. És nem változtatta meg fogadalmát akkor sem, amikor keresztelő János fejét kérték. Az ital rossz tanácsadó, jó eszköz sátán kezében, mert olyan dolgokat érhet el általa, amit nem tenne meg az ember józanul. Ital hatására jut el a király is oda, hogy gyalázza Isten népét, és önmagát mindenek fölé, a szent Isten fölé is emelje. Jó csendben megvizsgálni szívünket. Milyen indulatok vezérelnek, és mi az, ami befolyásol döntésemben? Mindig az Úr Lelke vezet? Mert azok Isten fiai, akiket a Lélek vezet.

Bélsaccar úgy gondolja, az Isten templomából származó edényeket használhatja mulatozásra, ezzel is magát és isteneit akarja mindenek fölé emelni. Így fejezi ki: ő nagyobb Istennél. Az ember eljut ilyen gondolatra, ő mindent megtehet, kigúnyolhatja az Urat, de Istent nem lehet megcsúfolni, dicsőségét elvenni. Jelezni fog. Mint ahogy itt is jelez. Azt akarja, hogy a jelenlévők megismerjék Őt, leboruljanak Előtte, és elismerjék hatalmát. Nekünk is jelez az Úr, keres minket, azt akarja, hogy rádöbbenjünk: Ő a Mindenható Isten. Azonban hatalmát nem rombolásra, az ember elpusztítására használja, hanem megmentésére.

Az emberi kéz ujjai által Isten jelez a királynak: itt is Ő az Úr. A kigúnyolt, megvetett zsidók Istene mindenek felett Úr. Nem tudd előle elbújni a király. Nincs magánszféra, Isten mindenhol ránk talál. Félelmetesen hangzik, de azért jön, hogy józanítson, helyrezökkentsen. Azt akarja, hogy meglássuk, jelen van életünkben, Ő az Úr privát területünk fölött is, és kiálthatunk Hozzá. Ez a jel arra mutat, hogy nem segítenek a bálványok, az alkohol, hanem Istenre van szükség. Ő tud megszabadítani. A király saját istenei nem tudták megakadályozni a kéz megjelenését. Az Örökkévaló szuverén Úr. Ő valóban az egész univerzum Királya. A földi királyoknak meg kell hajolniuk Előtte.

A király minden bölcse, varázslója tehetetlen, mert az Istentől jövő üzenetet csak Isten embere érti. Az Úr Lelke tárja fel előttünk az Írást. Nem elég a tudás, a Szentlélekre van szükség. Akit Isten Lelke betölt, aki élő kapcsolatban van az Úrral, az érteni fogja az igét és Isten akaratát.

Pál apostol továbbra is az Urat helyezi a középpontba (Kol 3,18-4,1). Nem mindenkire érvényes szabályokat ír le, hanem az Úr követői számára mutatja meg az utat, hogyan is éljenek a mindennapokban. Akikben az Úr Jézus Krisztus él, már nem a világtól, az otthonról hozott hagyományokból veszik a mintát, hanem Krisztustól. Az új élet nem erőlködés, nem elvárásoknak való megfelelés. Nem arról van szó, hogy szedd össze magad, mivel keresztyén közösségbe jársz, és tedd meg azt, amire eddig nem voltál képes. Gyakran pont ezt látjuk, elvárunk etikai normákat olyan emberektől, akik beletartoznak ugyan egy felekezetbe, de a szívük nem lett újjá. Nem új teremtések. Pont az az egész emberiség problémája, hogy a bűn ott van a szívünkben, és saját erőből képtelenek vagyunk szeretni és Isten akarata szerint élni. Attól sem változunk meg, hogy vallásosak leszünk. Az igazi változást az Isten Lelke által véghezvitt újjászületés hozza meg.

Az Úr tanítványainak írja Pál, hogy szeressenek és engedelmeskedjenek, ugyanabban a közegben, ahol eddig is éltek. Lehet, hogy a feleség, a férj vagy a rabszolgatartó úr maradt ugyanaz, de ők már mások lettek, a Krisztusba vetett hit által. És pont az lesz a bizonyságtétel, hogy változatlan körülmények közt már nem úgy élnek, mint korábban. Most már az Úrnak akarnak tetszeni. Őt szeretik, és szívből teszik, amit tesznek. Itt nem elvárásról van szó, nem arról, hogy keresztyén vagy, és muszáj szeretni vagy engedelmeskedni, mert mit szólnak.  Nem! Itt belülről fakad minden, a szívből, mert az Urat látom magam előtt, és Neki szolgálok. Mivel az Úr Jézus szeretetét átéltem, és én is szeretem Őt, képessé válok szeretni azt is, aki nem szeretetre méltó, akit eddig nehéz volt szeretni. Már nem a gonosz rabszolgatartót látom, hanem az én Uramat. Úgy végzem a munkám, hogy Neki szolgálok. Annak a Krisztusnak, Aki az életét adta értem. Hogyne adnék én is mindent Őneki.

Eldőlt a szívemben

1. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

2. Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,

Ha nincs is társam itt, én követem Jézust,

Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

3. Mögöttem a világ, előttem a kereszt,

Mögöttem a világ, előttem Jézus,

Mögöttem a világ, előttem a kereszt,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

Isten áldásával.