Van kegyelem!

A

z Úr kicsalogatja népét a pusztába, ahol csak Vele lehet egyedül (Hós 2,16-25). Ott nem lesznek idegen hangok, csak csend és a csendben megszólaló Úr. Ott meghallhatják az Ő szavát, megtapasztalhatják jelenlétét. De vajon kimennek-e a pusztába? Kimész-e a pusztába? Keresed-e tudatosan azt a helyet, ahol távol lehetsz a  világ fényeitől és zajától, és csak Vele lehetsz együtt? Ő hív, de neked kell mozdulni és elindulni Felé. Ne mondd, annyi dolgom van, nem érek rá. Indulj, amikor hív!

Miért menj ki a pusztába? Mert ott nagy dolgok történhetnek. Isten azt ígéri Izráelnek is, hogy a pusztában megtapasztalják Őt, és ennek következtében már nem a Baalhoz fordulnak, hanem mindent az Úrtól várnak. Átélik, Isten az, Aki megáldja munkájukat, és nem a termékenységistenek. Az Örökkévaló az egyedüli Úr a termékenység felett is. Nem kell semmilyen technikához fordulni, bálványokat segítségül hívni. Csak arra van szükség, hogy teljes szívvel imádjuk az Urat, és elfogadjuk kezéből mindazt, amit elkészített. Isten ad igazi, semmihez sem fogható békességet. Mindez Krisztusban lehet a miénk. Nélküle képtelenek vagyunk megszerezni Isten áldásait. Nem is kell nekünk erőlködni, elég az Úr Jézushoz fordulni, bűnbánattal leborulni a kereszt alatt, és átvenni a bűnbocsánatot. Innentől kezdve már kérhetünk az Ő nevében. 

A csöndben ismerjük meg igazán az Urat. Minél többet vagyunk együtt az Úrral, annál jobban megismerjük Őt. Az ige tárja fel előttünk Lényének mélységeit.  És amit az ige feltár, azt az élő kapcsolat és az engedelmesség által a gyakorlatban is megtapasztalhatjuk. Isten nem elméleti felkészítést tart, hanem a mindennapokban vezet és formál. A növekedésben az engedelmesség jön segítségünkre. Amikor tesszük, amit mond, még jobban feltárul előttünk az Úr hatalma. Átéljük a különféle élethelyzetekben az Ő megoldásait. Minél több dolgot bízunk Rá, annál inkább láthatjuk, kicsoda Ő. Izráel is mindig a saját életében megtapasztalt szabadítás és gondoskodás által ismerte meg Istennek újabb oldalát. A tanítványok is az Urat követve, tetteit látva jutottak el a felismerésre, hogy Ő az élő Isten Fia.

Csodálatos ígéret, nagyszerű jövőkép tárul fel Isten népe előtt. A próféta hirdeti Isten kegyelmét. A lehetetlen lehetővé válik, ha hallgatnak Rá. Isten megbocsát. Megkegyelmezek nincs kegyelemnek. Micsoda ige ez! Az Úr Jézus Krisztus által látjuk ennek beteljesedését. Isten ma is azt üzeni, megkegyelmezek, annak is, akinek azt mondták, nincs kegyelem. A Jézushoz forduló lator a kereszten megtapasztalja mindezt. Kimondták rá a halálos ítéletet, nincs kegyelem a bűnösnek, mondja az ember, még ma velem leszel a paradicsomban, szól az Isten Fia. A Hozzátérő, az Őt segítségül hívó bűnösnek mindig van kegyelem. Mert Ő szenvedte el az ítéletet. Nincs az a mélység, ahová ne hatolna le az ige szava: megkegyelmezek. És nincs az a bűn sem, amire ne lenne Krisztusban bocsánat. Ehhez nem kell más, mint őszinte bűnbánattal Hozzá fordulni. A kereszt a kegyelem királyi trónszéke. Itt hangzik el Krisztusért a felmentő ítélet. Megláthatom a fára szegezve adóslevelemet, nincs több követelés, mert a Fiú tökéletesen eleget tett.

Én népem vagy te. Csodálatos szavak: a nem népből újra nép lesz. Kegyelem. Ezt élhetem át. Nem nép voltam, nem tartoztam Hozzá, nem éltem gyermekeként, és mégis az lehetek kegyelemből. Jézus által Hozzá tartozom, népe vagyok, és most már élhetek is úgy. Sőt, úgy is kell élnem, hogy látszódjon, hogy az Ő gyermeke vagyok. Őt képviselhetem ebben a világban.  És nincs annál nagyobb dolog, mint Isten nagykövetének lenni. Hány ember vágyakozik az Unió, az ENSZ és más egyéb hatalmak, szervezetek kötelékébe tartozni. Mi a leghatalmasabb, az örökkévaló Király követei lehetünk. Nincs nagyobb áldás, mint az Ő országba tartozni. Ott megelégszik a szív. Nincs nagyobb öröm, mint Őt szolgálni.

Pál apostol nemcsak maga imádkozik, hanem bevonja ebbe a szolgálatba a gyülekezetet is (2Thessz 3,1-5). Imádkozzanak ők is másokért, az ige terjedéséért. Hordozzák Pál apostol szolgálatát, hogy terjeszkedjen az Úr beszéde. Fontos nekem, hogy eljut-e az ige másokhoz? Azt mondod, mit tehetek én ezért? Pál üzeni, a legtöbbet: imádkozhatsz. Mindenki odaviheti az Úr szavát Isten elé. Kérhetjük, hogy áldja meg az ige hirdetését, könyörüljön, hogy mindenütt jó talajba hulljon, és termést hozzon.

Nálunk dicsőíttetik-e az Úr szava? Mindennél fontosabb-e az Úr igéje nekem? Minden, amit az életről és az üdvösségről tudni kell, Benne van. Innen nyerhetjük a legstabilabb információt Istenről és az Ő országáról. Az ige tárja fel az Úr terveit Övéi előtt. Az ige hoz változást az életekbe. Ezért hirdessük, és dicsőítsük érte az Urat. Ő ma is az ige hirdetése által végzi munkáját. Nem változtatott módszerén, akkor sem, ha ma még nagyobb bolondságnak tűnik a keresztről szóló beszéd, mint Pál korában. Isten nem cseréli le az igét másra. Mindig az ige hirdetése, az Úrról szóló bizonyságtétel kap elsőbbséget az Úr munkájában. Sátán az ige értékét csökkenteni akarja, úgy tünteti fel, lejárt a hirdetett ige, a szó ideje. Legyen minél rövidebb az igehirdetés. Azt hazudja, a mai ember nem tud már figyelni. Dehogynem! Amire akar, arra ma is tud figyelni. Sok mindennel töltünk ma hosszú órákat. Akinek a szíve megnyílik az Úr előtt, aki látja, hogy mit tett érte Jézus, az megtelik hálával. Az tud és akar Vele lenni minél többet. Mindenre időt kell szánni. Egy új szakmát is időbe kerül elsajátítani, vagy egy új készülék kezelésének a megtanulásához is időre van szükség. Miért gondoljuk, hogy a Krisztusi élet megtanulható öt vagy tíz perc igehirdetésből? Isten igéjét folyamatosan kell tanulmányoznunk, akkor tárul fel minden kincse előttünk.

Hű az Úr! Igen, Őreá lehet számítani. Hűséges, ami azt jelenti: kész bajlódni velünk. Nem hagy ott, amikor értetlenkedünk vagy nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogyan mutatja. Sőt azért juthatunk előre, mert Ő tesz alkalmassá rá, megerősít, írja Pál. Jézus követésére nem magunktól vagyunk alkalmasak, Ő erősít meg. Amikor úgy gondoljuk, nem bírjuk tovább, belefáradtunk, vegyük komolyan, amit Pál mond: Ő megerősít.

Ó, érthetetlen kegyelem

                  

    

Ó érthetetlen kegyelem, mely rég utánam jár, ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon, egyszer csak rám talált!

Félelmektől megszabadít, szent félelemre tanít, S ahol csak meg jelen e drága kegyelem, bűnöst megigazít.

Hozzá bajok, vészek között mindig járulhatok, megőriz, megvéd, s bőségesen elég elérni otthonunk.

Az Úr, íme, jót ígért nekem: Vár Nála biztos jövő, Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő, életfogytiglan Ő!

S ha végsőt dobban majd a szív, az élet véget ér Túl titkok fátyolán a lelkem igazán szent békességre tér.

Sok ezredév, ha eltelik, - kevés, akár egy nap-, Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy - oly érthetetlen az.

Isten áldásával.