|
A
|
z Úr tanítványai
benne élnek ebben a világban, mi is (Dán 11,1-20). Sok minden történik körülöttünk, mert a világ
nem fogadja el Isten uralmát. És amíg az országok és népek, maguk akarnak
uralkodni mások felett, addig mindig harcok lesznek. Sok szenvedés, vérhullás,
és könny jelzi a történelmet. Azonban Isten népe az Úr tulajdonában áll, élete
nem másoktól, hanem az Úrba vetett hitüktől függ. Mindig sokat jelent, mennyire bízunk az
Úrban. Az ilyen háborgó történések, változó idők közepette is Rá tekintünk-e?
Hisszük, hogy az Úr kezében vannak az események és az életünk. A legnehezebb
helyzetekben is általunk mutat mást az Úr. Megmutathatjuk a harcolóknak, az
erőszakhoz folyamodóknak, hogy a mi Urunk szelíd és alázatos szívű.
Láthatjuk a birodalmak küzdelmeiben a bennünk lévő hiábavaló természet
megnyilvánulását. Ahogy telnek az évek külsőleg fejlődnek ezek az országok.
Gazdagodnak anyagilag, egyre jobb az életszínvonal, de belül a szívükben
maradnak azok, akik voltak. Az
atyáinktól kapott örökséget csak egyedül az új teremtés képes
megszüntetni. Igazi változást az Úrral
való élő kapcsolat során nyerhetünk. Ő tesz minket más emberekké. Aki nem
engedi az Úr Jézust az életébe a világ harcmodora szerint fog élni. Ahogy itt
is látjuk, van minden. Hazugság, összeesküvés, politikai összefogás,
érdekházasság, mégis minden marad változatlan. Ami igazán segíthet, az Úr
kegyelme. Vele és általa lehet mássá az életünk, amennyiben figyelünk Rá, és
hallgatunk szavára.
Ami még jellemző ezekre az országokra, hogy nem akarják Isten népét.
Mindenki ellene támad. A világ nem akarja az Úr gyermekeit, mert jobban szereti
a sötétséget. Olyan jó, hogy ennek ellenére az Úr itt hagyja még lámpáját, az egyházat.
Ne engedjük, hogy bármi elnyomja a fényünket, és mi magunk se rejtsük azt
el. Hiszen az Úr Jézus azért jött a
világba, hogy minden ember bűnét magára vegyen. A kereszten mindenki számára
megérkezett a megoldás, az orvosság. Az ember beteg, de van gyógyír. Ezt Jézus
hozta el. A gyülekezet feladata, hogy erről beszéljen. Az élet minden gondjára,
bajára megoldás és gyógyír a kegyelem. És ez nem elmélet, hanem a valóság
gyakorlata. A legmélyebb helyzetekből
kiment az Úr, szava és Lénye gyógyító erővel munkálkodik a leprások, a testi és
lelki megkötözöttek, tehetetlenek között.
A bűn mocsarában élőket is felszínre hozta, mindazokat, akik Tőle kértek
segítséget, akik élő hittel közeledtek Hozz. Így jöhetünk ma is, élő hittel. Ő
nem emberek ellen harcol, hanem a bűn és a gonosz ellen. Nem más népekben,
hanem a saját szívünkben látta a problémák okát. Így a megoldást is a szív
megtisztulásában határozta meg.
Jó látni, hogy a történelem és az élet viharaiban is az Úr megmenti az
övéit. Nem kerülhetjük el a nehéz helyzeteket, de általa győzhetünk. Miért?
Mert az Úr legyőzte sátánt a kereszten. Már szabad úgy tekinteni előre, hogy
aki Krisztusban új teremtés, az megtapasztalja, hogy minden újjá lett. Már nem
a régi, lepusztult állapotot látjuk, hanem Krisztusban az új lehetőségeket.
Őáltala minden újjá lehet, amit a gonosz lerombolt bennünk. Ezt tanulgatták az apostolok is az Úrral. Nem
kell pánikba esni, amikor háborog a tenger, dühöngnek a természet erői. Nem futnak el a gadarai látványától, mert
velük van az Úr. Jézussal kezelhetővé válnak ezek a helyzetek. Ebben a
forrongó, állandóan változó világban élhetünk békességben, az Úr erejének
teljességében.
Aki ismeri az Úr Jézus Krisztust, reménységgel tekint a meghalásra is,
mert az Ő feltámadása által, másképp látja azt. A Krisztusban hívőknek élő
reménységük és jövőképük van. Amíg ezen
a földön élünk jelen van a halál is, befejezzük földi életünket, és az Úrhoz
megyünk. Ez csodálatos jövőkép, és ezért, amikor a halált tapasztaljuk, már nem
úgy éljük meg, mint a többiek. A többiek azokat jelzi, akik nem hisznek az
Úrban. Ők még nem ismerték meg Őt, ezért nincs még reménységük. Jézus nélkül
reménytelen az élet.
Aki hiszi, hogy Jézus meghalt és feltámadt, vagyis, hogy él, az a nehéz helyzeteket
sem úgy éli meg, mint többiek. Ez a
hangsúlyos, van-e különbség a gyülekezet és a többiek magatartása között?
Másképp viselkedünk-e a betegség és a gyász idején? Ott van-e a szívünkben Krisztus győzelme, és
árad-e tovább mások felé a békességünk?
Akik előttünk elmentek azok sem rövidülnek meg. Mindenki, aki hitben élt,
aki az Övé, Őhozzá fog menni, és Vele lesz.
Ez a lényeg, mindig Vele legyünk. Nem csak a halálunk után, hanem
mindennap, már itt a földi életben is. Aki
most Vele van, rá figyel, az Vele lesz az örökkévalóságban is. Isten mindent
Jézus által cselekszik. Általa és Vele együtt hoz elő a halálból, és majd Vele
együtt ragadtatunk el. Mindennek rendje
és ideje van az Úr munkájában. Számunkra az a lényeg, mindig Vele együtt
legyünk. Nem magán expedíció a hívők élete, hanem Krisztussal való együtt lét.
Nélküle amúgy is hatástalanok vagyunk. Mindig maradjunk meg az Úr mellett, mert
Ő tesz képessé nagy dolgok megtételére. Amíg itt vagyunk, addig bizonyságot
tehetünk az Úr hatalmáról, és a reménységünkről.
Mi a reménységünk? A Vele való találkozás. Ezt semmi sem akadályozhatja
meg, és semmi sem választhat el Tőke. Elragadtatunk a Vele való találkozásra.
Azonban amíg ez nem következik be, addig is ez a motiváció. Találkozni Vele.
Abban a hitben élünk, hogy Ő jelen van,, nincs távol egyikőnktől sem. Mindig találkozhatunk Vele. Ehhez adja az igét, amikor kinyitjuk, vagy
együtt hallgatjuk Ő jelen van. Átéljük a találkozást. Szól és cselekszik,
feladatot ad. Vihetjük az evangéliumot, és élhetjük is. Mindenkor az Úrral
lehetünk. Ez a lényeg, nem magamban, hanem mindenkor Vele. És ez teljesedik ki
a feltámadáskor és az elragadtatáskor. Addig
is, ezt a mai napot is éljük meg Vele. Ne
maradjunk el tőle. Gondoljunk arra, vajon ahol most vagyok, velem van-e az Úr?
Aki megtapasztalta az Úr feltámadását, az tudja, hogy van feltámadás,
mert Ő legyőzte a halált. Így nem
csüggedünk, nem veszítjük reménységünket, még a halál sem választhat el Tőle.
Ez jelenik-e meg általunk gyászunk közepette is? Amikor sír mellett kell megállnunk,
olyan reménytelenek vagyunk, mint a többiek, vagy meglátszik, hogy van
reménységünk, mert ismerjük az élő Urat.
Hisszük, hogy Ő visszajön és előhozza a Krisztusban elhunytakat, és ez
ad erőt, ez törli le a könnyeket szemeinkről.
Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed
1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel!
Mert nem
hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy
örömmondó
békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket;
Nincs kitől
hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy
örömmondó békekö-
vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!
3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda
szerelem - Földig
hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy
örömmondó bé-
kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd
lelked értük
győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó
békekövet,
Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív
előtt. Egy lélekért se
érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó
békekövet, Hir-
desd: a Szabadító elközelgetett!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése