Neked szól!

H

ová fordulok kérdéseimmel (Dán 4,15-34)? Hol keresek választ, amikor elakadok? Nebukadneccár először a bölcseit kérdezte, és amikor kudarcot vallanak, fordul Dánielhez. Utoljára hagyja az Úr szolgáját. Hívhatná elsőnek is, de nem, majd ha már mindenki kudarcot vall. Miért hagyod utoljára az Urat? Miért nem Hozzá fordulsz elsőre? Már talán sejtette, miről szól az álom, és nagyon ragaszkodott a hatalomhoz, a jóléthez. Jólétben él, amikor kapja az álmot, és ettől nem szeretne megválni. Azonban a magasságban, a jólétben nem alkalmas az ember a formálásra. Általában a mélységek, a nehéz élethelyzetek tesznek fogékonnyá Isten szavára és akaratára. A legtöbben nagy nyomorúságból kiáltottak az Úr Jézushoz. Gyógyíthatatlan betegséggel élők, a bűntől annyira tönkrementek, hogy már emberileg semmi esélyük nem maradt, és akkor Jézushoz fordultak. Lehetne korábban is, de büszkék vagyunk, meg akarjuk mutatni, mire vagyunk képesek, vagy ha jól mennek a dolgok, akkor igényeljük a világ elismerését. Lássátok, mit tudok, mit tettem. Azonban az igazi előrelépés, amikor felismerem és megvallom: minden az Úr ajándéka. Tőle száll alá minden tökéletes ajándék.

Dániel megkapja az Úrtól az álom jelentését, és fel is tárja a király előtt. Ebből kiderül, hogy minden azért történik, mert az Úr kézbe veszi és formálja őt. Azonban elég nehezen formálható a király. Milyen vagyok én? Mennyire engedem, hogy Isten, mint egy fazekas, alakítson? Mennyire engedem, hogy olyanná formáljon, amilyennek látni szeretne? A legtöbb problémát pont az okozza, hogy nem helyezzük életünket agyagként az Úr kezébe. Nem úgy indulunk az életnek: Te vagy a fazekas, formálj, mert Te a legjobbat hozod ki belőlem. Mi akarunk erőlködni. Jó azonban látni, hogy Isten többször is szól, mindent megtesz, hogy végre jól lássunk, és megértsük: Isten uralkodik. Van, amikor keményen kell szólni, mint majd itt Nebukadneccár esetében. 

Az álomból látható, hogy Isten nem elpusztítani akar, hanem élő hitre, megtérésre segíteni. Azt akarja, hogy adjuk át az uralmat Neki. Ismerjük fel, hogy bűnösök vagyunk, de van szabadulás. Mi már ismerjük az evangéliumot, tudjuk, hogy már nem angyalt, hanem a saját Fiát küldte el az Atya. A Fiú pedig magára vette a kereszten bűneinket. Őáltala lehet szabadulásunk, és változhat meg a szívünk és életünk. Az álom és jelentése által utat mutat és új lehetőséget kínál az Úr a királynak. Amikor az Úr szól, még mindig van lehetőség a változtatásra. Még felkínálja, hogy teljes szívvel forduljunk Őhozzá.

Egy évet kapott a király arra, hogy rendezze dolgait Istennel, és megfogadja Dániel tanácsát. Ám ezt nem tette meg. Nem akart meghódolni Isten előtt.  Inkább önmagát látta egyre nagyobbnak, és magát dicsőítette. A király élete önmagáról szólt. Nem tudott másról, csak magáról és saját tetteiről beszélni. Mindent ő épített ki, és ekkor eljött Isten cselekvésének ideje. Az üzenet beteljesedett. Alázatra nevel az Úr, egy egész birodalmat kiépít ez a király, de a saját életét nem képes megoltalmazni az összeomlástól. Soha ne gondoljuk nagynak magunkat, ez a világ, a képességeink, a lehetőségeink megtévesztenek, elhitetik, mennyi mindenre képesek vagyunk. Lássuk meg, minden Istentől van, hiszen jön egy betegség vagy a gazdasági helyzet változása, és minden összeomlik.  A király nem Istent, hanem önmagát dicsőítette, nem vette komolyan az álom általi üzenetet. Én komolyan veszem az Úr szavát?

Neked szól ez - nekem szól az ige, de hogyan reagálok rá? Isten mindig engem szólít meg, és várja, hogy őszintén, az életem Neki áldozásával válaszoljak. A király nagy mélységbe jut, de Isten kegyelme jelen van, és amikor letelik az idő, megnyílik a szeme, és felismeri, illetve elismeri Isten hatalmát az élete fölött.  Magasztalja az ég Királyát. Magasztaljuk mi is Őt, itt és most!

Pál apostol bevezet minket Isten öltöztetőszobájába, mert az új élet átöltözésről szól (Kol 3,12-17). Régi gönceinkben nem maradhatunk, Isten országa új ruhát, teljesen új életet igényel. Azonban ezt az öltözéket nem én szerzem be, hanem Ő ajándékozza. Az átöltözés vetkőzéssel indul, nem a régi göncre kapjuk az új ruhát, hanem a rongyosat leveszik rólunk. Minden gönctől megszabadultam már? Levetettem a bűn, a régi természet minden darabját? Vagy van, amihez ragaszkodom? Azonban az újat csak akkor kapjuk meg, ha minden régit levetünk. Ne ragaszkodj semmihez, mert az Úr mindennél sokkal jobbat ad.

Az öltözködés nem külső gyarapodást jelent. Nem a külsőnket, hanem a belsőnket formálja újjá az Úr. Egyszerű külsőben, talán egy rabszolga körülményei között, vagy egy szegény halász életében jelenik meg az új élet. Az Úr új szívet ad, amely már könyörületes, és mindig úgy akar cselekedni, ahogyan a Krisztus. Ez a lényeg, úgy tegyünk, ahogyan a Krisztus is. Áradjon rajtunk keresztül az Ő bocsánata. Megjelenik mindig az Úr megbocsátása általam? Ez a világ ellenségeskedésre épül, tele van az emberek szíve haraggal, és nehezen tudják elhordozni egymást. Az Úr tanítványai azonban megtapasztalják, hogy az Úr megbocsátott nekik, és ők ezt nem elfeledve, szintén megbocsátanak. Igazából az képes megbocsátani a másik embernek, aki látja, hogy maga is bocsánatra, kegyelemre szorul.

Ahhoz, hogy Krisztusi módon éljünk, az Ő beszédének kell bennünk lakozni, mégpedig gazdagon. Ha az ige tölti be a szívemet, akkor az Úr vezetni fog, és mindent az Ő nevében igyekszem tenni. Vagyis már csak azt fogom megtenni, amit a nevében megtehetek. Amit az Úr is megtenne. Fontos még a hálaadás. Mindenért adjunk hálát, magasztaljuk Őt, amiért munkálkodik bennünk és általunk.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-

zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több

hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd

szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem

semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;

Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-

gemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.

A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-

dok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak

úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -

gyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj

meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.