Immánuel: Erőben

mberileg lehetetlen helyzetbe került Dániel, innen már nincs tovább (Dán 6,19-29). Itt már csak a halált lehet várni, győzött a gonosz. Ám kiderül: nem így van. Nem emberileg folytatódik a történet, hanem Istenileg. Az élő Isten cselekszik. Jelen van az oroszlánok vermében is. A király nyugtalanul tölti az éjszakát, aggódik Dánielért, azt szeretné, ha életben maradna. Dániel mindeközben békésen alszik a veremben oroszlánbőr párnáján.

Nem a veszélyek szűnnek meg a hívő ember életében, hanem a veszélyek közepette tapasztalhatjuk meg Isten békességét. Ha az Ő útján járok, és teszem, amit mond, élem a krisztusi életet, akkor a nehéz pillanatokban is békességem van. A békesség Isten jelenlétének a megtapasztalásából fakad. Átélem, hogy itt is Hozzá tartozom. Ő velem van, ha olyan helyre kerültem is, ahol kikerül a kezemből az irányítás. Talán műtétre vársz, hidd, az Úr veled van. Amennyiben Rábíztam az életem, és Vele maradtam mindenkor, Ő a veremben is velem van. Ha Ő velem van, távozik a félelem és az aggodalom. Az Úr Jézus is békésen aludt a viharos tavon hánykolódó csónakban. A tanítványok halálos félelmet álltak ki, az Úr Jézusnak békessége volt. Isten tenyerén van a békesség. Mert Tőle senki és semmi nem szakíthat el.

A király kérdésére Dániel határozottan és örömmel tesz bizonyságot Istenről. Nem magáról beszél, nem bölcsességére vagy képességeire mutat rá, hanem Isten szabadítására. Tudja, hogy nem rajta múlt a dolog. Nem a maga érdeme, hogy él, mert itt minden emberi lehetőség véget ért. Dániel életben maradása az Urat dicsőíti. Ő Úr még az éhes oroszlánok felett is. Van hatalma szolgáját megoltalmazni. Istennek nincsenek korlátai, otthonosan mozog a tüzes kemencében és az oroszlánok vermében is. Ezért ne félj! Bízz Benne, hidd, hogy életed tüzes kemencéi, oroszlánvermei sem fognak ki az Úron.

A királyra nagy hatással vannak a történések. Elrendeli, hogy Dániel Istenét rettegjék, mert Ő az élő Isten. Ez nagyon szépen hangzik, és jó is, hogy a király idáig eljut, de nem lép tovább. Nem ismeri fel, hogy az élő Isten személyesen megközelíthető. Kapcsolatba lehet Vele kerülni. Nem jut el oda a király, hogy kimondja: a te Istened az én Istenem. Még mindig csak a te Istened az Isten. Eljutottam-e már a te vagy az ő Istenétől a személyes én Istenemig? Személyes Uram-e már Jézus? Ki tudom-e mondani: én Uram és én Istenem?

Ha már így látom Őt, akkor meglátom, hogy nem kell Tőle rettegni, mert Ő szeret. Nem egy félelmetes Isten Ő, nem veszedelmet hoz ránk, hanem életet és üdvösséget kínál Krisztusban. A bűnt gyűlöli és megítéli. A bűnös embert azonban menti Jézusban. Ehhez azonban az szükséges, hogy magam is meglássam, bűnös ember vagyok, kegyelemre van szükségem. Dániel átéli, hogy Isten az Ő követéért ítéli ártatlannak. Jézusért lát Isten bűntelennek. Az Ő kereszthalála által kapunk kegyelmet és életet.

Amit a király mond Istenről, mind valóság. Legjobban az Úr Jézusban látjuk ezeket megvalósulni és kiteljesedni. Jeleket, csodákat cselekszik mennyen és földön, és megszabadít. Ma is legyen ez előttünk. Nagy Istenünk van, Aki csodákat cselekszik, ezért minden dolgunkat bízzuk Rá. Nincs olyan élethelyzet, ahol a lehetőségei végére érnek. Ki tud hozni a mélységekből, sőt, ott sem hagy magunkra. Ő szabadít meg a gonosz és a bűn hatalmából is. Ne csüggedj, mert az Úr ma is csodákat cselekszik!

Thesszalonikába ír Pál apostol, az ottani gyülekezetnek (1Thessz 1,1-10). Nem általában mindenkinek ír, hanem azoknak, akik Krisztuséi, akik befogadták az igét. Ez a lényeg, befogadni az életünket, egész lényünket átalakító igét. A gyülekezetet a befogadott ige hozza létre. A gyülekezet mindig befogadó, befogadja Isten szavát és az Úr Jézus Krisztust. Befogadó vagyok? Mindig fogadom, amit az Út mond? Engedem, hogy átalakítsa gondolkodásomat, megváltoztassa terveimet?

Amikor az igét befogadjuk, az meglátszik, annak hatása van kifelé is. Híre ment a hitüknek, kicsendült, és ők maguk példaképek lettek. Mi terjed rólunk? A hitünk? Kicsendül mindaz, amit az Úr elvégzett bennünk? Elterjed és példaértékűvé lesz az Úrral való kapcsolatunk? Példa volt az, ahogyan elfordultak a bálványoktól, és az élő, igaz Istent kezdték szolgálni. Ez láthatóvá vált. Megváltozott az életgyakorlatuk. Az ige befogadása és az annak való engedelmesség mindig magával hozza a bálványoktól való elfordulást. Ez nem formális dolog, hanem azt jelenti, szakítok az eddigi szokásaimmal, és krisztusi szokásokat alakítok ki. A thesszalonikaiak már nem a pogány szokásokhoz igazodtak, hanem elkezdték Krisztus akarata és élete szerint alakítani a saját életüket. Jellemző volt rájuk a szolgálat. Az élő Istennek szolgáltak. Jellemző rám is a szolgálat? Mert az Úr erre hív el. Szolgáljam Őt egész életemmel. A szolgálat nem a hivatásos egyházi szolgálatot jelenti, hanem azt, hogy életem minden pillanatában Tőle függök, akaratához igazodom. Azt teszem, amit mond, ahogyan abban a korban a szolga is tette. A rabszolga nem a maga akaratát valósította meg. Nem maga tervezte meg reggel a napját, hanem amint felébredt, ment a gazdájához, és ő mondta el, mi aznapra a feladata. Így jöhetek én is az Úrhoz. Kezdhetem Vele a napomat, mert ha Ő tervezi meg a beosztásomat, nem fogok kimerülni. Hiszen Ő maga is jelen lesz. Ő adja az erőt, és olyan dolgokat végezhetek el, amikre korábban nem volt lehetőségem. Mert az evangélium ma is erőben és Szentlélekkel jelenik meg az életünkben. Az evangélium Isten erejét közvetíti az övéi felé.

Nagy Istenem, ha nézem a világot

Nagy Istenem, ha nézem a világot,

Melyet teremtett szent „legyen” szavad,

Ha itt a földön millió lényt látok,

Kiket igazgatsz s táplálsz egymagad,

Szívem Feléd ujjong örömtele: