Mindenekben Krisztus

I

sten kijelentette hatalmát ennek a királynak is (Dán 4,1-14). Megrendülten vette tudomásul, hogy van, Aki az ő kemencéjét is ártalmatlanná tudja tenni. Nabukadneccar hitvallásnak tűnő sorokat mond, de az előzmény és a folytatás is azt jelzi, hogy nem hódolt meg Isten előtt. Nem tartja Őt Örökkévaló Úrnak, és nem bízza Rá az életét. Továbbra is magát isteníti. A megélt jelek azt a célt szolgálták, hogy átértékelje életét, és már ne magát tartsa istennek, hanem az élő Urat, Dániel Istenét. A tűzben jelenlévő Isten a három zsidó ifjú hitét megerősítette, a királyt pedig döntésre szólította fel. Annyi mindent hallottunk Isten hatalmáról, tapasztaltuk drága kegyelmét - mit végez el bennünk? Van-e változás? Megtörtént-e már az uralomváltás?

Hányszor elmondjuk mi is a szép vallomásokat, Úrnak nevezzük Jézust, de az életünk mást mutat. A valóságban még mindig mi vagyunk az életünk urai. Én vagyok a középpontban, megsértődöm, haragra lobbanok, ha ezt mások nem értékelik. Ennek a királynak is még mindig az énje ül a trónon. Úgy is kezdi  mondandóját, én, és úgy is folytatódik. Nincs hála, mert az előző vallomás után itt annak kellene következni, hogy a békét és a jólétet Istennek köszönhetem, az Ő ajándékai ezek. De nem így folytatódik, sőt, az álom is azért érkezik, mert nincs alázat a szívében, inkább gőg, úgy gondolja, nincs őhozzá fogható.

Elcsendesedve gondoljuk végig, hogyan is látjuk magunkat? Felismerem-e, hogy minden Isten ajándéka, és beléptem-e már az Úr országába? Nem elég tudni róla, be is kell oda lépni. Ez is jellemző a királyra, hogy az élő Istent utoljára hagyja. Amikor a pogány bölcsek nem tudnak segíteni, akkor fordul Dánielhez. És nem Dánielnek nevezi, hanem megmarad Baltazárnál, mert ez az ő istenének a neve. Kiderül, hogy az eddigi impulzusok, jelek ellenére is megmaradt a bálványainál. A szíve a bálványé, a trónon pedig saját maga ül. Az álom által ismét szól az Úr. Ma is szól, hanyadjára teszi ezt meg? Adjunk hálát, hogy ismét küld üzenetet. Elmondja, hogy Ő uralkodik az emberek birodalmán. Tehát a mi birodalmunk, vagyis az életünk fölött is. Meg kell tudni, hogy nem azt teszek az életemmel, amit akarok, mert az Úr ajándéka. Céllal kaptam, felelős vagyok érte. Azért van az életem, hogy megismerjem és szolgáljam a királyok Királyát, az Úr Jézus Krisztust. Megtörtént-e már ez az esemény? Ismerem-e Őt, és szolgálom-e?

Pál apostol szépen írja, Krisztus a mi életünk, igen, Ő megtapasztalta, hogy Krisztus az élete (Kol 3,5-11). Elmondhatom-e már, hogy nekem az Élet Krisztus? Övé vagyok, és csak Neki élek? Mindennél többet jelent-e Ő nekem? Bizonyára rávágjuk: igen. Mert egy hívő embernek valóban Ő jelenti a legtöbbet, valóban Ő az Élet. Hiszen Őáltala kaptunk új életet. Benne újul meg testi, lelki életünk. Mélyből felsegít, meggyógyítja betegségünket, és megbocsátja bűneinket.

Azonban nem elég rávágni, hogy Ő nekem az élet, hanem ennek látszódnia is kell. Miben? Abban, hogy már megöldökölöm, vagyis tudatosan kerülöm mindazt, ami rabbá tehet, ami Isten törvényével szemben áll. Ez nagyon lényeges, ezek a területek, amiket Pál felsorol, teszik hitelessé, vagy épp hiteltelenítik az életünket. Beszélhetünk szeretetről, ha házasságtörés, paráznaság van jelen, ha a bűnt megtűrjük, vagy telhetetlenek vagyunk. El lehet ezt ütni azzal, hogy mindenki vétkezik. Igen, még, aki áll, is eleshet, de Pál arról beszél, hogy ez nem tudatos. Ha az Urat követem, akkor nem tűröm meg a bűnt, az erkölcsileg nem megálló dolgokat, hanem küzdök ellenük. Beszélhetünk Krisztus szolgálatáról, ha a pénz vonz minket, és nem tudunk alkohol nélkül meglenni. Ha megtűrjük a jelenlétét, ha elhallgatjuk, hogy bajok vannak. Ezek miatt jön el az Isten haragja! És ezt egy gyülekezetnek írja. Mi azt mondjuk, az áldás jön, de ha ezek a dolgok nem változnak, a harag érkezik. Mert az Úr áldása nem külső dolgokban, egyházszervezetben, anyagi javakban nyilvánul meg, hanem tiszta és szent életekben.

Kolosséban már van egy múlt, ezekben éltetek, tehát ezekből szabadultak, és most már ez nem jellemző. Már nem akarnak erkölcsi vétekben, a bűn rabságában élni, nemet mondanak rá. De ezt a nemet állandóan ki kell mondanunk. Ha a fentebb említett bűnökből szabadultak, akkor is van még mitt eltávolítani. Ne gondoljuk azt, hogy csak a másikban van hiba. Vizsgáljuk meg a szívünket, hogyan állunk a haraggal, az indulattal, a gonoszsággal, a káromkodással, a mocskos beszéddel. Gyakran megkísért minket, hogy erre nem figyelünk, pedig ezek is belülről származnak, és az Úr nem akarja, hogy ott legyenek a szívünkben. Ő meg akar tisztítani, és új élettel, új természettel, krisztusi indulattal kívánja betölteni a megüresedett helyett.

Levetkőztétek az óembert a szokásával együtt. Az óembernek is van szokása, ezért ezt is el kell távolítani. Helyette felölthetjük az új embert, aki már Krisztus képmására változik, újul meg. Aki Krisztusban van, az állandóan megújul. Növekszik a hitben. Minél inkább megismerjük az Urat, annál inkább hasonlóbbakká válunk Hozzá. Most már az Ő természete és szokása lesz mérvadó. Levetkőztem már a régit, és Krisztus a minden mindenekben? Igen, mindenekben Ő lehet az Úr. Ő tölti be a szívemet, és az Ő természete formál. Vele élhetem az életem, és győzhetek a régi bűnök és természet felett. Ha Ő a minden, akkor már nem a rossz győz. Most már nem a bűn a természetes, és nem a világ életviteléhez igazodom, hanem Isten igéjéhez.

Egek nagy Királya, Magasztalunk téged

1. Egek nagy Királya, Magasztalunk téged, Térjen nevedre dicséret! Mulandó és gyarló

Életünk átjárja Végtelen kegyelmed árja. Jöjj, segíts, Jóra ints; Rólad zengjen nyelvünk,

Vígan énekeljünk!

2. Dicsérjed, világom, Alkotód hatalmát, Mindenek felett uralmát! :/: Hirdesse a csillag

Ránk sugárzó fénye, Mily csodás az Isten lénye! Nagy égbolt, Nap és hold, Kik ott fen -

nen jártok: Ti is Őt áldjátok!

3. Zengjen minden szívben Boldog hálaének A világ Teremtőjének! :/: Nagy kegyelmes -

sége Gondot visel rólunk, számon tartja minden dolgunk. Égben fenn, Földön lenn Ál-

dassék jósága, Nagy irgalmassága!

4. Halleluját zengve, Magasztalva áldjad Krisztus által jó Atyádat! :/: Ha az Istent élő,

Igaz hittel féled És a szíved Jézusé lett: Boldogság, Üdv vár rád Fenn az ég honában,

Hófehér ruhában.

Isten áldásával.