A
|
nagy vallomás után hamar eltért a király (Dán
3,1-33). Megvallotta, miután Dániel
megfejtette az álmát, hogy az ő Istene az istenek Istene és a királyok Ura.
Azonban ez csak egy érzelmi felgerjedés volt. Így hatott rá az, amit Dánieltől hallott.
A bölcsek tehetetlensége után megrendítette, hogy van olyan Isten, aki még az ő
álmaival is tisztában van, sőt, Ő üzent az álom által. Isten formálta a király álmának tartalmát.
Azonban nem ismerte el Dániel Istenét élete Urának. Kimondta, hogy a királyok ura
az Isten, de ez csak szóvallomás volt.
Szépen hangzott, de nem ehhez szabta magát. Vizsgáljuk meg
vallomásainkat, és nézzük meg, összhangban van-e az életünkkel. Hányszor
nevezzük Urunknak Jézust, de az élet mégsem ezt mutatja.
Nabukadneccar szíve nem volt az Úré, magát istenítette, és a népek
meghódoltak előtte. Élni akartak, ezért
leborultak az aranyszobor előtt. Nebukadneccar ma is jelen van, és a szoborból
az arany megmaradt. Sokan leborulnak
előtte. Aki nem borul le, és nem imádja, nem teszi, amit mond, annak a tüzes
kemence a jövőképe. Hát persze, hogy leborulnak. Senki nem akarja kemencében
végezni. Vagy mégis? A három zsidó ifjú
megmarad Isten iránti hűségben. Ismerik Istent, és tudják, hogy a szobor
élettelen tárgy, csak a király önistenítését szolgálja. Akik élő hitben vannak, azok mernek nemet
mondani. És ez az élő hit tudja, hogy
van Isten, és ezzel az Istennel élő kapcsolatban vannak. Ismerik Istent, és ezt
megvallják a király előtt. Szabadítónak ismerik. Határozottan vallják, ki tud
minket szabadítani a kezedből, és az égő tüzes kemencéből is. Így azután nem
rémülnek meg a hatalom képviselője előtt. Bátran hitet tesznek. Ismerem-e én a
Szabadítót? Hiszem-e életveszélyes helyzetben is, hogy Ő nagyobb a
problémámnál, az önmagát istenítőnél is?
Ki tud a mi Urunk szabadítani a mai kemencékből is. Meg tud menteni
bármilyen nehéz helyzetben.
Azt is jó látni, hogy ők valóban ismerik Istent, hisznek Benne, és ha nem szabadítja meg őket, akkor sem borulnak le. Vállalják az Urat, akkor is, ha baj,
szenvedés éri őket, és veszélybe kerül az életük. De ha nem tenné is, ez
számunkra is lényeges bizonyságtétel.
Akkor is hiszek, bízom Benne, ha nem gyógyulok meg, ha nem szűnik meg a
rossz körülmény.
A három ifjút bedobták a tüzes kemencébe, de az Úr velük volt. Ez a
nagyszerű üzenet, ha én vállalom Őt, Ő is vállal, még a tűzben is. Az Úr jelenléte átírja a fizikai törvényeket,
a lehetetlen lehetővé válik. Ez a három ifjú nem magát oltalmazta meg. Nincs semmiféle
trükk, az Úrra bízták magukat, vállalták érte a király haragját. Mindeközben
megtapasztalták, hogy Isten hatalma minden emberi haragnál nagyobb. Felfűthetik a
kemencét, ha Ő velünk, ki lehet ellenünk? Látnunk kell azt is, hogy ezek a
férfiak nem a bajban kezdtek el kiáltani, hanem korábban is kapcsolatban álltak Istennel. Helyzetük megváltozott, de hitük nem, a kemencében is
folytatódott, amit előtte megéltek. Ők
ott is az Úrral voltak. Ez a lényeg, mindig legyek Vele, és Ő nem hagy magamra.
Ha Vele megyek, akkor a nehéz, életpróbáló helyzetekben is tapasztalni fogom,
hogy az Úr ott van. Ézsaiásnak is azt ígérte, ha tűzön mész át, én veled
vagyok. Ennél több nem kell.
A király megdöbbent azon, amit látott, a tűzben négy férfi van jelen.
Megadatott neki az Úr jelenlétének látása. Mi is láthatjuk Urunkat az igében,
és tettein keresztül is. Sokan tesznek bizonyságot mentő szeretetéről, a bűn
hatalmából való szabadításáról - milyen hatással van ránk?
A tűznek semmi hatalma nem volt ezeknek a férfiaknak a testén, mert az Úr
hatalma nagyobb, Úr Ő az elemek felett. Mindez bizonyságtétel, az a célja, hogy
a király és udvartartása szembesüljön az élő Istennel. Lehetőséget kapnak az
életváltozásra. Isten minden tette bizonyságtétel. Általa keres minket. Azt
akarja, hogy feladjuk önistenítésünket, rádöbbenjünk korlátainkra, és
felismerjük az Ő korlátlan hatalmát. És ha ezt látjuk, hívjuk Őt segítségül. Az
Ő oltalmában elrejtve lehet védelmünk, lehet eredményes a hitünk és életünk.
Az Úr Jézus csodálatos győzelmet aratott, legyőzte a gonoszt, ezért már
abban a hitben élhetünk, hogy lehet szabadságban élni (Kol 2,16-3,4). Krisztussal szabadok
vagyunk sátán bilincseitől. Ne engedjük magunkat megkötözni. Aki Krisztusban
van, új teremtés az. Engedjük ezt az új életet, az új teremtést növekedni és
megnyilvánulni. Ebben az elromlott teremtésben lehetünk új életű emberek.
Megmutathatjuk, hogy lehet másképpen élni, mint ahogy eddig éltünk. A
tanítványok ezt a minőségileg más életet élhetik meg, ez lehet a
bizonyságtétel a sok nyomorúságban élő ember felé. Sátán ránk terheli, hogy nem
lehet másként, csak úgy, ahogy a régi természetünk irányít, amit magunk körül
látunk. Nem így van, Jézus győzött, és Általa megváltozhat az életünk. Lehet
szabadulni a világ hatásától, a pénztől és hatalomtól való függéstől. Lelkileg
széthullott életünk is összeállhat, mindez az Úrban való élő hit által.
Aki Krisztusnak átadta az életét, az meghalt a világ számára, az már nem
a világ hatása szerint él. Aki
Krisztussal feltámadt, új irányvonalat tart. Új instrukciókra figyel, Krisztus
szavára. Krisztus mást mond, mint a világ. Ő azt mondja, a viharok között is:
bízzatok, ne féljetek! Ne adjátok fel, hanem hívjatok segítségül engem. Jairushoz így szólt: Ne félj, csak higgy! A
házasságtörő asszonynak pedig: én sem ítéllek el, menj el, és többé ne vétkezz.
Mindig arra figyeljünk, amit Ő mond, és tartsuk is hozzá magunkat. Mert Vele
már lehet nem vétkezni. Lehet a tökéletességre törekedni.
Aki meghalt a Krisztussal, az most már Őbenne elrejtett élet. Bármerre megyek, Ő látszódik általam. Valóban
mindig Ő látszódik? Az elrejtett élet
felfelé figyel, és az odafennvalókra törekszik. Azt jelenti ez, hogy mindig és
mindenütt Vele vagyok. Sehol nem függetlenítem magam. Mindig arra figyelek, mit
mond nekem az Úr, és azt teszem, amit mond. Egy új életsorrend is megjelenik
igénkben: az odafennvaló az első. Azt akarom megtudni, mit akar az Úr, majd
csak azután cselekszem. Nem mindig van ez így nálunk, gyakran előbb elkészítjük
a tervünket, és ahhoz kérjük az Úr segítségét. Sőt, gyakran neki is fogunk a
terv megvalósításának, és csak aztán kérdezzük Őt. A Biblikus sorrend pedig az
előbb megismerem az Úr tervét, és ha Ő akar valamit, a válasz, hogy megteszem
azt.
Azonban az egész Írás összefüggéséből látjuk, hogy nem jó az, amikor valamit
úgy kezdünk el, hogy majd megáldja az Úr. Akkor fogjunk neki dolgoknak, ha tudjuk,
hogy ez az Ő akarta, ha nekünk szánta azt a feladatot. Így erőteljesebb lesz a
bizonyságtétel, és életünk se forgácsolódik szét. Ne a külső körülmények, emberi
elvárások irányítsák életünket, hanem Isten akarata.
A Krisztussal való élet harc, elsősorban önmagunk ellen. Mert a gonosz
minket akar alkalmatlanná tenni a szolgálatra. És ehhez gyakran a vágyainkat, a
bűn erejét használja fel. Azonban a bűnös vágyakat és indulatokat meg lehet
öldökölni. Krisztusban győzhetünk felettük. Nem vagyunk kiszolgáltatva régi
emberünknek, az Krisztussal meghalt, szabad így rátekinteni. És ha így van, akkor a halott természetnek
már nincs hatalma felettünk. Ellenben Krisztus él, és Általa az is él, Aki
Benne hisz.
ADJ ÚJ ERŐT, URUNK
1.
Adj új erőt, Urunk, ó, nyújtsd ki szent kezed,
Igéddel ébressz holtakat, szívünkbe’ gyújts tüzet!
Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!
2.
Adj új erőt, Urunk, az álmot űzzed el,
Mécsünknek pislogó tüzét Lelked gerjessze fel!
Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!
3.
Adj új erőt, Urunk, gyógyírt vár a beteg,
Éhségünk, szomjunk csillapítsd, töltsd ránk Szentlelkedet!
Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!
4.
Adj új erőt, Urunk, egész világ előtt,
Hogy megjelentsük szent Neved, s legyen Tiéd a föld!
Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése