Ne félj!

I

zráel nagyon belemerült a mindennapi élet dolgaiba, annyira, hogy már az Úr dolgaival nem törődnek (Ézs 5,8-30). Minél inkább hatalmába keríti őket a jólét, annál inkább távolodnak az Úrtól. Mert nem csak a bűn von el Istentől, hanem az élethez szükséges dolgok is, ha azok kerülnek a középpontba, ha azokért élünk. Isten népének a házépítés és a szórakozás került az életük középpontjába. Versenyeztek, ki épít nagyobb és szebb házat, és közben a tempó tartásához italra volt szükség. Mintha a mai világ elevenedne meg szemeink előtt, sokan újabb és újabb épületeket építenek vagy vásárolnak, mindenki külön lakik, vállalkozások nőnek ki a földből, és ezek annyi energiát elvonnak, hogy Istenre nem marad idő. Mivel az élet olyan jól alakul, hogy szinte bármit meg tudunk tenni, már Isten dolgai nem érdekelnek. Kevesen kérdezik, mit akar az Úr? 

 Nem igazán forgatjuk az igét, ha igen, akkor is csupán egy kis lelki vigaszt, életutunk igazolását keressük. És ha terveink megvalósulnak, és egyre jobban élünk, úgy gondoljuk, ez Isten akarata. Ezeknek az embereknek is sikerültek a terveik, megvalósultak elképzeléseik, mégis távol voltak Istentől. Az ige azonban azt mondja róluk: megvetették a Seregek Urának törvényét, és megutálták Izráel Szentjének beszédét. Úgy voltak vele, ha minden sikerül anélkül, hogy Istent kérdeznék, minek is foglalkoznának azzal, amit mond. Így egyre inkább belekeveredtek a világba, életük már nem Istenről szólt, hanem a pogány népek szokásaihoz igazodott.

Azonban mindez csak felület, csak látszat. Ami ma jónak tűnik, az meg fog ítéltetni, arra rámegy az életük. Isten keresi őket a prófétán keresztül, de annyira belebonyolódtak önmagukba, a jobb éltbe és a pogány kultuszba, hogy képtelenek meghallani Isten szavát. A világ azért csábít el, hogy eltompítsa a szívünket, és alkalmatlanná tegyen az Istentől jövő jelzések érzékelésére. Megkövéredik a szív, teljesen eltompul a hallásunk. Az Úr szól, Ő nem mond le rólunk, de szavát meg kell hallani.

Izráel nem hallgatott az Úrra, nem vette komolyan jelzéseit, és ennek meglett a következménye. Minket is hív az Úr, ne engedjük el szavát a fülünk mellett. Mert Isten az Úr Jézusra vetette bűneinket, nem vagyunk Isten haragja alatt, de ezt nekünk kell felismerni. Nekem kell odaborulni, megvallani bűneimet, és hálás szívvel elfogadni a kegyelmet. Most már kegyelem alatt élünk, de ezt is meg kell látni. Nem én felelek meg Istennek, hanem Krisztus érdeméért fogad el. Már nem azért élek, hogy megfeleljek, hanem hálából a Szentlélek ereje által dicsőítem Őt. A hívő élet Krisztusról, az Ő bennem való életéről szól. Ő tesz alkalmassá az újszövetségben való járásra.

János nemcsak biztat másokat kitartásra és hűségre, maga is szenved az Úrért (Jel 1,9-20). Éli, amit ír. Talán azért is került száműzetésbe, hogy hitelesebb legyen az üzenet. Így mindenki tudja, János is szenved, Jánosnak is nehéz, talán mindenkinél nehezebb. Így, amikor leírja: társatok a béketűrésben - senki nem gondolja, hogy könnyű neki. Mindenki tudja, ő is tűr Jézusért, az evangéliumért. Az Úr Jézushoz lett hasonlóvá az apostol, mert ő sem azért került Patmoszra, mert elkövetett valami gaztettet. Isten ügyéért szenved. Az evangélium szolgálatáért került száműzetésbe. Az idős János veszélyes lett, mert nem hódol meg. Nem hajlik a dereka, hű marad Mesteréhez ilyen áron is. Könyörüljön rajtunk is az Úr, hogy hűek maradjunk, ne igazodjunk a világ elvárásaihoz. Bizony, nem könnyű ez, talán ilyen jólétben még nehezebb hűnek lenni.

A szigeten, ami kőbánya volt, az Úr napját a Feltámadottal tölti János. Lélekben voltam ott az Úr napján. Azt jelenti ez, hogy testben nem lehetett a gyülekezetben, de ott, ahol volt, ráhangolódott Jézusra. Még a kőbányában, nem egészen optimális, nem lelki helyen is el lehet csendesedni. Betegágyon, zsúfolt kórházi szobában is lehetünk lélekben együtt az Úrral. Rajtam múlik, hogy a magam helyén elcsendesedek-e. Mindez rámutat arra, hogy az Úr mindenütt jelen van. Ha mi a lelkünket Rá hangoljuk, megtapasztaljuk jelenlétét, meghallhatjuk a hangját. Bizonyára nem egy csendes hely volt Patmosz, a kőfejtőben állandósult a kövek robaja, a kalapácsok csattanása, és János mégis hallja a hangot. Az Úr hangját, aki ismeri, meghallja még a zajban is. Ezért fontos, hogy amíg jók a körülményeink, szoktassuk lelki hallásunkat Jézus hangjához, és akkor rosszabb feltételek között is meghalljuk Őt.

János megfordult, talán nem is volt könnyű megfordulni, de hang vonzza őt, mert tudja, hogy csakis az ő Urától jöhet. És amit lát, az lenyűgözi, leveri a lábáról, mert nem olyannak látja, mint amikor a földön járt. Mostani alakja semmihez sem fogható. Most szembesül azzal, ki is Jézus! Rádöbben: valóban az Isten járt Jézusban a földön, és ő Neki lehetett a tanítványa. Nézd és csodáld ma is az Urat! Úgy, ahogy János tette, és e csodálatból származzon őszinte odaszánás. Mert nem az a feladatunk, hogy úgy gyönyörködjünk Benne, mint egy festményben, hanem átélve Istenségét, ellenállás nélkül bízzuk Rá életünket. Valóban szolgáljuk Őt.

Az Úr valóban nem változik, azt mondja most is, amire szükség van. Ne félj! Igen, erre van szükségünk. Ne féljünk, nem kell félnünk, mert az Úr él és jelen van. Kezében van az élet teljessége. Erős keze van, és akit ezzel a kézzel megérint, az talpra áll. Bármi vitt padlóra, halld meg az Úr szavát, ne félj! És ebben már megbízatás is van. Állj talpra, írd meg, amit láttál. Talpra fogsz állni velem, nem vagy reménytelen! Talán valami elcsüggeszt, mert nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna, ne engedj a depressziónak, hanem halld meg Uradat: Ne félj, hanem menj tovább! Tegyél bizonyságot rólam. Ne maradj a földön, ne arra figyelj, ami földre vitt, hanem nézz Rám! Ha így teszünk, győzünk Vele. Mert Őt is levitte a halál, de kijött belőle, most él! Jézussal kijössz mindabból, amiből a megad erejéből nem tudtál talpra állni.

BÍZOM BENNED, URAM JÉZUS

1.  

Bízom Benned, Uram Jézus,

Benned bízom egyedül,

Kit kegyelmed árja hordoz,

Az bizton üdvözül.

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

2.

Mint a pásztor gyenge bárányt,

Úgy vezet folyvást kezed,

S annak, aki Rád tekint csak,

Elesni nem lehet.

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

3.  

Gondot is viselsz Te rólam,

Hordod minden terhemet,

Hogyne bízna szívem Abban,

Ki engem úgy szeret!

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

4.  

Bízom Benned, Uram Jézus,

Add, hogy mindig így legyen,

Bízzam Benned, bármi érjen,

És bízzam szüntelen!

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

Isten áldásával.