I
|
génk szerint
bálványgyártásba fog Izráel, ahelyett, hogy az Urat keresné (Hós 13,1-15). Azt
az Urat, Akinek az életüket és mindent köszönhetnek. A fejlődés, amin keresztülmennek, a gazdasági növekedés, mind Isten ajándéka. Azonban ők nem az Úrhoz
fordulnak, hanem az eszükre hallgatnak. Ma különösen is jellemző, hogy
mindenben az észre hallgatunk. Gyakran túlértékeljük, és még az igének is
fölébe emeljük. Azonban a meg nem váltott értelem rossz irányba tanácsol. Az eszünk legtöbbször nem az Úr felé terel,
hanem saját megoldások, hamis istenségek felé. A magunk esze mindig azt súgja,
oldd meg magad, képes vagy rá. A tékozló fiút is a maga esze irányította, és
talán még Isten akaratának is nyilvánította elhatározását: Isten akarja, hogy elmenjek
otthonról. Mert mindent meg tudunk magyarázni, és mindenre találunk igét is. A
második zsoltárban Dávid azt tanácsolja, hogy a Fiút csókoljuk, hogy el ne
vesszünk az úton (Zsolt 2,12). Őelőtte boruljunk le, és ne emberi alkotásaink
előtt. A fenti zsoltár még azt is elmondja, boldogok mindazok, akik Benne bíznak.
Saját eszünk követése gyakran tesz boldogtalanná, és mennyi könnyet, szenvedést
okoz. Akik azonban az Úrban bíznak, boldogok. Mert az Úr az Élet!
Isten bemutatkozik, Ő az Úr, az egyetlen szabadító. Nincs más szabadító
rajtam kívül, mondja az Úr. Igen, nincs más szabadító, csak egyedül Ő. Rajta
kívül bármivel is próbálkozunk, azt tapasztaljuk, hogy rabbá tesz. Bármivel
akarjuk boldogabbá tenni az életünk, és várjuk a segítséget, kiderül, hogy így a
rabjaivá válunk. Mert a gonosz mindent felhasznál annak érdekében, hogy
megkötözzön és elpusztítson. Izráel népe is többször megtapasztalta ezt. Amikor
más népek segítségét várták, rosszabb lett a helyzet. Elnyomták őket, de amikor
az Úrhoz kiáltottak, Ő megszabadította népét. Minden gondunkat vigyük Őelé,
mert Neki gondja van ránk.
Isten a régi megtapasztalásokra emlékezteti őket, arra, amit a pusztában
átéltek. A pusztában az emberileg
megélhetésre alkalmatlan területen is gondoskodott róluk az Úr. Megvolt
mindenük, azonban ez a jólét nem hálát váltott ki bennük, hanem inkább
felfuvalkodást. Elfeledkeztek az Úrról. Nagyon jellemző ez ma, minél jobb az
élet, annál inkább távolodunk az Úrtól. Mindent magunknak tulajdonítunk. Úgy
gondoljuk, mi értük el eredményeinket, és elfelejtjük, hogy az Úrnak
köszönhetünk mindent. Csendesedjünk el, és gondoljuk végig hálás szívvel az Úr
tetteit. Boruljunk le Előtte, és magasztaljuk mindazért, mivel megajándékozott.
Elsősorban köszönjük meg a legnagyobb ajándékot, a Megváltót.
Pál tovább bátorítja Timóteust, ne szégyellje az Úrról szóló
bizonyságtételt (2Tim 1,8-14). Úgy látszik, hogy időnként vagy bizonyos helyzetekben
nem mert a feltámadott Úrról beszélni. Rossz tapasztalata lehetett. Mint ahogy
ilyen van mindenkinek. Csúfolhatták azért, mert egy meghalt és feltámadott
Istenben hisz. Pál azt kéri, ne szégyellje az evangéliumot, mert az a győztes
Úrról tesz bizonyságot. Élő és győztes Urunk van. Csak segítségül kell hívni,
és mindenki megtapasztalhatja, hogy Ő él.
Pál is sokat szenvedett az Úrba vetett hitéért, azért, mert vállalta, hogy
Jézus a Krisztus, és határozottan állította, hogy meghalt ugyan, de feltámadt. Miért
állítja ezt? Mert maga sem hitte, ellene volt Jézusnak, nem tartotta lehetségesnek,
hogy aki meghalt, az feltámadjon. Azonban az Úr megjelent neki. A feltámadott Jézus
megszólította és elhívta őt. Mivel mindezeket átélte, és világossá lett számára,
hogy Jézus az Isten fia, és Ő ma is él, nem tehette, hogy ezt ne mondja el. Az
emberek egyetlen esélye az életre, az üdvösségre az élő Megváltó. Ne a
bálványokban vagy emberekben bízzanak, hanem keressék Jézust. A Benne való hit
által életet nyerünk. Őérte az Atya megbocsátja bűneinket, és megszabadít
minden megkötözöttségből. Senki és semmi nem tud újjáteremteni, csak egyedül Jézus. Az Ő szavában van ma is igazi
erő.
Isten azért küldte el Jézust, hogy megmentsen Általa. Nincs más megmentő,
csak egyedül Ő. Az Ő neve által van ma is gyógyulás és a bűnből szabadulás. Aki
ezt a nevet segítségül hívja, az felszabadul egy új életre. Bármilyen problémával
küzdünk, vagy megkötöz a sátán, hívjuk az Úr nevét. Ebben a névben erő van. De
nem varázsszer, hanem magát az élő Urat jelenti. Aki hit által fordul Hozzá, és
nemcsak valamit akar Tőle, hanem Őt magát, az megtapasztalja a kegyelmet. Ne
csak azért keressük, hogy a baj megoldódjon, valaki meggyógyuljon, hanem azért,
hogy életet nyerjünk.
Jézus Krisztus eltörölte a halált, micsoda hír ez! Ki van mondva a halál
halálos ítélete. Nem az övé az utolsó szó, mert Jézus eltörölte. Világosságra
hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek a hírnek a felvállalása, magának az
evangéliumnak a megélése szenvedéssel járhat. Pál is sokat szenvedett, mert az
evangélium felszabadított embereket a bűn hatalma alól, és ez gyakran másoknak a
pénztárcáját érintette. Mert azt nem igazán szeretik, ha a pénztárcájukat
érinti a hit. De nem kell félni a szenvedéstől, mert az Úr is szenvedett, és
megőrzi az övéit, megőrzi a kincset. Mert a tanítványokat el lehet távolítani
a világból, de az igét nem. Isten szava örökre megmarad. Így mi se féljünk, hanem őrözzük meg a ránk bízott
drága kincset. Hogyan? Úgy, hogy továbbadjuk. Az evangélium nem akkor marad
meg, ha elrejtjük biztonságos helyen, hanem ha hirdetjük. A vetőmag, az ige, a szív talajában őrződik meg.
KICSINY KIS FÉNYEMMEL
Kicsiny kis fényemmel világítani fogok!
Kicsiny kis fényemmel világítani fogok!
Kicsiny kis fényemmel világítani fogok!
Áldom Őt minden nap és mindenhol!
Elrejtsem-e fényemet? nem! Világítani fogok!
Elrejtsem-e fényemet? nem! Világítani fogok!
Elrejtsem-e fényemet? nem! Világítani fogok!
Áldom Őt minden nap és mindenhol!
Sátán sem állíthat meg! nem! Világítani fogok!
Sátán sem állíthat meg! nem! Világítani fogok!
Sátán sem állíthat meg! nem! Világítani fogok!
Áldom Őt minden nap és mindenhol!
Így teszek, míg jézus jön! igen! Világítani fogok!
Így teszek, míg jézus jön! igen! Világítani fogok!
Így teszek, míg jézus jön! igen! Világítani fogok!
Áldom Őt minden nap és mindenhol!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése