Nincs vége!

 

I

sten felkészíti Ezékielt a szolgálatra, ebben az első mozzanat az igével való rendszeres és bőséges táplálkozás (Ez 3,4-27). Ennél fontosabb üzenet nincs. Táplálkozzunk az igével rendszeresen és bőségesen. Ne mérjük ki az adagot, hanem vegyünk mindennap annyit magunkhoz, amennyi megerősít és feltölt. Nagyon fontos a rendszeres táplálkozás, mindennap olvasni az igét, mert az igén keresztül az Úr szólít meg. Amikor a Biblia fölé hajlunk, az Úr jelenlétébe kerülünk. Mielőtt bármit tennénk, keressük Isten jelenlétét, engedjük, hogy Lénye átjárjon. Ebből a jelenlétből kilépve másképp látjuk a világot, és más lelkülettel állunk hozzá.

Azt is elmondja az Úr, hogyan olvassuk, hallgassuk az igét. Csodálatos, Ő mindent elmond, amire szükségünk van. Megtanít mindenre, nem rejt el az övéi elől semmit. Aki meg akarja Őt ismerni, aki vágyakozik az Úrra, és csak Őrá van vágyódása, és Érte mindent félretesz, az előtt feltárja Lénye mélységeit. Isten minden titka Krisztusban tárul fel előttünk. Aki, Őt keresi, aki szívja magába szavait, az megismeri az Atyát is.

"Minden szavamat, amelyet elmondok", olvassuk, ezért tehát a teljes írást kell kutatnunk. Hogyan tegyük? Hallgassuk figyelmesen! Ha előre akarunk lépni, vagyis a hitben növekedni szeretnénk, akkor ne rohanva, az elvárásnak eleget téve, hanem figyelmesen olvassuk.  Figyeljünk oda a szövegre, vagyis tudatosan irányítsuk rá a figyelmünket, és tegyük fel a kérdést, mit mond nekem ez a szakasz? Ne engedjük elkalandozni szívünket! Ha mégis megtörténik, olvassuk el újra. A figyelmes olvasás, vagy hallgatás feltételét is biztosítsuk. Akkor olvassuk, amikor oda tudunk figyelni rá. Vagyis, ne hagyjuk arra az időre, amikor már fáradtak vagyunk. Isten szavára frissen figyeljünk. Amikor pedig igét hallgatunk, készüljünk rá. Amennyire lehet, különösen az Úr napján, ne kimerülve, az utolsó pillanatban beesve érkezzünk, hanem csendességből menjünk.  Az Úrért menjünk, a Vele való találkozásért.

Fontos még a nyitott szív, így olvassuk és hallgassuk. Be akarom fogadni, amit az Úr mond nekem. Hiszen Ő mindig hozzám szól, nekem mondja az igét. A befogadás azt jelenti, engedem, hogy munkálkodjon bennem. Engedem, hogy gyökeret verjen és növekedjen, majd teremjen. Befogadom, és megcselekszem, amit kér tőlem.

Azért kapom az igét, hogy majd adjam tovább. Mégpedig azoknak, akihez engem küld az Úr. Nem az a lényeg hogyan fogadják, hanem az, hogy adjam tovább! El kell mondanom, ami kaptam, amit az Úr az én életemben elvégzett.

A próféta nem a maga véleményét mondja, és nem is akkor szól, amikor akar: „Csak ha én szólok hozzád és megnyitom a szádat.” Ha ezt feltételként tesszük magunk elé, akkor kevesebb kudarcos bizonyságtétel lesz. Akkor nem sebezni fogunk az igével, hanem gyógyítani. Akkor szólunk, ha előbb az Úr szólt hozzánk. Ha így hirdetnénk az igét, bizony gyakran azt kellene mondani, most nincs beszéd, mert nem szólt az Úr. Mert ha az Úr nem szól, akkor csak a magunkét mondjuk, és abból soha nem származik élet, és változás.

A világtörténelem legcsodálatosabb hajnaláról olvasunk most (Mk 16,1-8). A sötétség után felragyog Jézus drága napja. Amikor azt gondolták, hogy mindennek vége, amikor a sötétség leuralta a világot, felkelt a nap, feljött a világ Világossága. Az Életet, a fényt nem lehet sírbarlangba zárni. Jézus maga az Élet, és Ő él mindörökké. Az ember elutasíthatja, megölheti, de nem pusztíthatja el. Az Úr Jézus Krisztus elpusztíthatatlan. Ő valóban Isten! Ezért nekünk Őreá van szükségünk, jobban, mint egy falat kenyérre. Jézus nélkül elpusztulunk, igen, ezt meg kellene látnunk. Senki és semmi, a legmodernebb tudomány és technika sem segíthet rajtunk. Sőt ezekben ott az önpusztítás veszélye. De aki találkozik a Feltámadottal, az új reményt, és életet kap Általa. A Feltámadott Jézus által lehet mássá az életünk. Mert Ő Isten békességét adja annak, aki azt kéri. Egy egészen újfajta élettel ajándékoz meg, amiben nincs helye semmilyen pusztításnak. Akiben Jézus van jelen, nem is akar pusztítani, belőle a helyreállítás, mindannak visszaadása jelenik meg, amit a gonosz elvett. Mert sátán mindent elvesz, amit Isten nekünk adott, ha nem is mindig a szó szoros értelmében, de elveszi azt a tisztaságot, szentséget, áldást, amit Isten beleszerkesztett. És ha ezektől megfosztja a dolgokat, azok pusztítóvá válhatnak. Jézus által azonban minden visszanyerheti eredeti tartalmát. Mindezt a megkísértés pusztájában láthatjuk igazán. Az Úr a pusztában vadállatokkal volt együtt, és azok már nem voltak vadak. Amíg Jézussal voltak, nem voltak veszélyesek. A bűneset után vadakká, veszélyesekké lettek az állatok, de Krisztus Lénye visszaállítja őket a teremtéskori állapotba. Így teszi az ember vaddá vált szívét is veszélytelenné, új szívvé.

Az asszonyok nem gondolták, hogy ilyen fantasztikus élményben lesz részük. Le voltak sújtva, mert csak a halott Jézusra gondoltak. Nem gondoltak arra, hogy Jézus fel fog támadni. Sőt a sírboltba való belépés is problémát jelentett nekik. Teljesen maguk alatt vannak, lefelé néznek, és így reménytelenek. Mi már nézhetünk felfelé, és ami most akadály, arról tudhatjuk, az Úr el fogja azt távolítani. Idejében nézzünk fel, és akkor meglátjuk, hogy a kő el van hengerítve. Nem az volt a probléma, hogy ott a kő, hanem az, hogy lefelé néztek. A kő már el volt hengerítve, mert az nem az ő dolguk. Aki Jézust keresi, Őt szolgálja az elől, időben el hengerül az akadály.

Isten angyala várja őket. A keresőket várja az Úr. Mert az a lényeg, mit keresek? Aki Jézust keresi, azt Isten elvezeti Hozzá. Őt keresem? Ha igen, nem kell félnem. Isten jelenlétében jó helyen vagyok.

Fontos üzenet, Jézus feltámadt, nincs itt, nincs a temetőben, nincs a sírban. Ne ott keresd! Aki a sírban, a múltban keresi, nem fogja megtalálni. "Nincs itt", Őt a jelenben keressük, és akkor megtaláljuk. Jézus nem múlt, hanem mindig jelen, és Ő a jövő is. Feladatot kapnak, mondják el a tanítványoknak, hogy Ő él, és ha oda mennek, ahová mondja, akkor meglátják. Mondják el Péternek is, igen a tagadónak is, hogy van remény, mert Jézus él. Így azután újra ehet kezdeni, mert Hozzá mehetünk bűnbánattal. Mivel Jézus él, van bűnbocsánat, van újrakezdés.

 

 

 

Felvirradt áldott szép napunk

 

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha

int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk,

Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisz -

tus hozott új életet. Halléluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka

Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!

5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki

sírból feltámadt nekünk! Halléluja!

 

 

Isten áldásával.