|
I |
sten ítéletét hirdeti a próféta a még otthon maradottak számára (Ez 6,1-7,27). Mivel nincs semmi változás, továbbra is a bálványokat imádják és magukban bíznak, az ítélet elkerülhetetlen. Isten mindig megítéli népét, amikor letér az engedelmesség útjáról, és a világgal szövetkezik, abban bízik. Gondoljuk végig, az Úr hogyan látja életünket? Van-e változás? Meglátszik-e, hogy mi az Övéi vagyunk? Az életvitelünk Rá mutat, vagy inkább a világ szokásaihoz igazodik? Isten mindig azért adja népét a világba, hogy világítson, reményt adjon, utat mutasson a sötétségben élőknek. Fel tudjuk-e vállalni a biblikus életet?
Figyelemre méltó, Isten pusztítja el, azt, amit nekik kellett volna felszámolni. Sokat hirdették a próféták Isten akaratát, mégis megmaradtak az áldozóhalmok, az idegen oltárok. Maradt továbbra is a bűn. Az ellenség támadása által, Isten távolítja el ezeket. Ha mi nem tisztítjuk ki életünkből a bűnt, akkor megteszi Isten. Azonban nagy veszély, hogy nem ismerjük el Isten ítéletét. Kimagyarázzuk a helyzetet, mint ahogy oly sokszor tettük. Isten azért ítél meg, mert szeret, és azt akarja, hogy szembenézzünk magunkkal, bűneinkkel és kegyelmét kérjük.
Többször olvassuk, „akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!” Ez a cél, ismerjék meg az Urat. Döbbenjenek rá, hogy ő nem élettelen bálvány, hanem élő személy, élő valóság. A legkritikusabb pillanatokban is tud cselekedni. De ehhez a beavatkozáshoz bűnbánatunkra van szükség. Akkor avatkozik be az életünkbe, ad oltalmat és szabadítást, ha teljes szívünkből Hozzá fordulunk és Őt hívjuk segítségül. A bűnt nem nézi el, és ha szavát nem halljuk, engedi a nyomorúságot, a háborút, a pusztulást. Azonban ezeket is a mi érdekünkben használja fel. A tékozló fiú mélybe zuhanásában nem gyönyörködött az atya, de felhasználta megmentése érdekében. Van, akit a baj, az élet nehéz pillanata fordít vissza a szakadék felé tartó útról.
Az ige maradékról is beszél. Isten hagy maradékot, az ítéletben is kegyelmes. Odafigyel rájuk, és hagy olyanokat, akik majd visszatérnek és újrakezdik az életet. Mindez azt üzeni, Istent nem a pusztítás, hanem a megmentés, a megújítás vezérli. Isten a bűnt akarja eltávolítani, meg akar tisztítani tőle. Ezért küldte el a Fiút a világba. Az ott kiomló vér tisztítja meg a szívünket a bűntől.
Nehéz időszak indul meg a még otthon maradottak között. Egyik baj jön a másik után, mindez az engedetlenség, az önbecsapás következménye. Becsapták magukat, mert azt mondták, minden rendben. Nem baj a bűn, nem kell Isten akaratát komolyan venni, megment majd Ő így is. Most rá kell döbbenni, megtérés nélkül nincs meg menekvés. Úgy bánok velük, ahogy megérdemlik. Ha ebbe belegondolunk, mi vár ránk? Ha úgy bánna velünk, ahogy megérdemeljük, mi is lenne velünk. Azonban mi már tudjuk, áll a Krisztus szent keresztje, és aki odamenekül, az megmarad. Még megragadhatjuk a keresztet, még feltekinthetünk az Úrra. Tegyük ezt, amíg van rá lehetőségünk.
A Galaták egy idő után hamis evangéliumra hallgattak, Pál apostol leszögezi, nincs más evangélium (Gal 1,6-24). Ne fogadjunk el mást, mint amiről az ige bizonyságot tesz. Az ige a mérce. Nincs más, nincs másféle evangélium. Ne hígítsunk, hanem a tiszta igéhez ragaszkodjunk. Miért? Mert nekünk nem emberekhez kell igazodni. Az igehirdetés, a bizonyságtétel nem azt szólja, amit hallani akarnak, hanem amit ránk bíz az Úr. Nem az igét kell az emberekhez igazítani, hanem az embereknek kell az igéhez igazodni.
Az apostol elénk állít egy kérdést, amire ha őszintén válaszolunk saját magunkat, és indítékainkat tehetjük mérlegre. Így hangzik az egyszerű kérdés: Kinek akarok tetszeni? Még mindig embereknek? Az emberi elvárásoknak akarok megfelelni, vagy egyedül Istennek? Mielőtt az Úr Jézus belép az életünkbe az a jellemző, hogy embereknek igyekszünk megfelelni. Megfelelési kényszer irányít minket. Amikor azonban az Úr Krisztus újjászüli az életünket, már Neki akarunk megfelelni. Leveszi a megfelelési kényszert, és felszabadít egy Neki való életre. Amikor Neki akarok tetszeni, szembekerülünk emberekkel. Azonban a bennünk lévő motiváció megmutatja, hol is tartunk?
Az apostol megvallja, hogy az általa hirdetett evangélium nem az ő terméke, kapta. Az Úr Jézus Krisztustól kapta. Hogyan? A feltámadott Jézussal való találkozásban megfordult az élete, és ezt követően elvonult, az igét tanulmányozni. Amit átélt, amit az Úr mondott neki azt az ószövetség mérlegére tette. Az igét olvasva meglátta, hogy minden ígéret Krisztusban teljesedett be. Az ige tanulmányozása által.
Pál életébe az Úr Jézus Krisztus belenyúlt, és ez láthatóvá vált. Isten nem titokban cselekszik. Életváltozás következett be Pálnál, és ezt mások is észrevették. Elterjedt az emberek között, hogy már nem üldözi a Krisztust, hanem hirdeti. Isten munkája mindig abban látszódik, hogy többé már nem azt tesszük, amit addig. Nem járunk már a bűnök útján, elhagyjuk, amit korábban tettünk, és egy új életet élünk. És ebben az életben meglátszik, hogy Hozzá tartozunk. Amikor igazi változás történik, mindig Isten dicsőíttetik. Az mutatja meg, hogy biblikus-e a változás, hogy kit dicsérnek, embert, vagy Istent.
Áll a Krisztus szent keresztje
1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom
üdvösségemet.
2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad:
Békesség van énvelem.
3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fénye-
sebb lesz szép napom.
4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békessé-
ged ott keresd!
5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom
üdvösségemet.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése