Higgy és látsz!

 

C

idkijjá király tizenegy esztendeig uralkodott, ez az időszak Istentől kapott lehetőség volt (2Kir 25,1-30). Még megbánhatta bűneit is, Isten akaratához igazodhatott volna. Azonban nem ezt látjuk. Emberileg, a kor szokásai szerint igyekezett vezetni az országot. A napi politika irányította, és nem az Úr. Nem figyelt Istenre. Ő akarta megmenteni a népet, és ezért fellázadt Babilónia ellen. Pedig Isten világosan üzent, fogadják el a birodalom uralmát, és akkor megmaradnak. De Cidkijjának nem kellett a prófétai szó, és nem kellett az ige. Tűzbe dobatta azt az írást, amit Jeremiás küldött neki. Az engedetlenség, az önfejűség meghozta a maga eredményét. Isten Babilónia kezébe adta őket. Amikor a magunk feje után megyünk, annak megvan mindig a következménye. Isten megengedi, hogy menjünk.

Az engedetlenségnek súlyos ára van. Amikor nem jó, amit Isten mond, jön a nyomorúság, az éhezés. A tékozló fiú is ezt tapasztalta meg. Nem volt jó az atyai házban, idegenben az éhhalál szélére sodródott. Ezekben a helyzetekben is ad az Úr lehetőséget a visszatérésre. Megadja, hogy átgondoljuk dolgainkat, és Hozzá kiáltsunk. A tékozló fiú bűnbánatot tartva Istenhez kiáltott, és elindult haza. Cidkijjá király nem tartott bűnbánatot, nem mondta ki, hogy engedetlen voltam, és nem kérte Isten kegyelmét. Még most is maga akar magán segíteni. Menekül, menti az életét. Talán azt mondjuk, jól tette, hisz ilyen helyzetben mindenki menti az életét. Azonban beteljesül az ige igazsága, „Mert aki meg akarja tartani a maga életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, az megtartja azt.” (Lk 9,24). Isten szava mindig érvényes, még visszafelé is, mint itt.

Cidkijjá nem akarta olvasni, és hallani Isten szavát, nem akarta elfogadni Isten akaratát, fogságba kerül. Az ige helyett fiai megölését látja, majd megvakítják. Micsoda mélység. Mindez azért, mert nem engedte, hogy az Úr úgy mentse meg, ahogyan az Neki tetszik. Nem akart Istenre hagyatkozni, most átéli saját elképzelésének a kudarcát.  Mindig jobb az Úrra hagyatkozni, mint önmagunkban, vagy más emberekben bízni.

E templomot is lerombolja az ellenség. Sokakat fogságra visznek, kinevezett helytartó vezeti az országot, de a nép még mindig lázad. A lázadás következménye gyilkosság és a félelemből fakadó menekülés. Itt is meglátszik, nem jó emberekben bízni. Fellázadtak Isten akarata ellen és nem maradt más, mint Egyiptom. Azonban az emberi segítség mit sem ér.

Isten azonban még most is, a fogságban is jelez. Nem hagylak magadra! Jójákin megtapasztalta ezt. Isten vele volt, és így reménységet adott nekik. Bízzatok, nem vesztek el! Isten a Babilónia király udvarában is Úr.

Nagy mélységben az ember. Csúfolódik Istennel (Mk 15,20-32). Nem látja meg az esélyt, ami által megváltozhat, a bűn kódjától megszabadulhat. Nem, neki nem kell Isten Fia. Kigúnyolja, kicsúfolja. És ez nagy mélység. A megkötözött, majd megfeszített kiszolgáltatott személyt gúnyolja ki. Mennyi problémával küzd az ember, azokkal szemben tehetetlen, de hogy ezt leplezze, a kiszolgáltatott, védtelen embert bántalmazza. Amikor a védtelent támadjuk, az mindig gyengeségről tanúskodik. Azt mondja el, nem merünk önmagunkkal szembenézni, nem vállaljuk lelki tartalmainkat, nem nézünk őszintén szembe velük. Ha megtennénk, meglátnánk, Jézus kezébe tehetők. És ha ekképp cselekszünk, megtisztulunk, újjá leszünk. Ha ezt nem tesszük meg, elborít és irányít mindaz az indulat, ami bennünk van. Kiderül, hogy a Jézus körül lévő emberek az igazi kiszolgáltatottak. Ki vannak szolgáltatva a gonosznak, a bűnnek saját negatív tartalmaiknak. Ebből az állapotból az Úr ereje tud kiszabadítani, de ha elutasítjuk Őt, oda lesz az esély.

Isten itt is keres, még a kereszt felé haladó Jézus körül lévő embereket is igyekszik megszólítani. Ezt éli át Cirénei Simon. Igaz ő nem tervezi a Jézussal való találkozást, de mégis rákerül a kereszt. Ezáltal Jézussal kerül kapcsolatba, és ez a találkozás bele ég a lelkébe, más emberré teszi. Mert meglátja majd, hogy azon a kereszten érte hal meg az Úr.

Az Urat megfeszítik, némám hordozza szenvedést. Nem ócsárol senkit, és nem menti magát. Mennyire más az Úr Jézus, mint akár a fentebb látott Cidkijjá király. Nem menti magát, és mégis csúfolják. Aki menekül hős, aki az életét adja az övéiért az gúny tárgya. Jézus soha nem magát menti, hanem a bűnöst. Még a keresztről is a kegyelem árad. Aki ezt megragadja, él örökké.

Meg kell látnunk, Isten országában mindig a hit az első, azt követi a látás. Nincs olyan, hogy előbb látunk, csodákat, nagy dolgokat és majd hiszünk. Előbb higgy, és majd látsz! Jézus útja mindig ez, higgy és látsz!

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.