Először

A

 vigasztalás és bátorítás tovább folytatódik (Ézs 41,1-29). Még a nemzetek is reménységet nyernek, sok nép felszabadul Babilon igája alól. Isten cselekszik, hatalmasan jár közben értük, Ő hozza fel Círust, aki győzelmet arat, és így új lehetőségekhez juttatja az eddig szenvedőket. Minden nép igyekezett segítséghez jutni, bálványokat készítettek, de nem változott semmi, mert az arany és ezüst tárgyak nem segíthetnek. A bálványok tehetetlenek. Az arany és ezüst ma sem oldja meg az élet problémáit, a drogfüggő egész vagyona rámehet, és akkor sem tud megszabadulni. Azonban Isten kijelenti Izráelnek, hogy megmenti mindazokat, akik Tőle várnak segítséget. Ő az élő Isten, egyedül Ő tud cselekedni, az emberek biztatják egymást, légy erős, de ez gyakran semmit sem ér. Mint ahogy mi is bátorítjuk egymást, szedd össze magad, de mit szedjünk össze, ha teljesen felőrölt a szenvedély, ha elveszítettem az akaratomat is.

Izráel sem azért szabadul meg, mert ő kiválóbb, erősebb, vagy, mert össze tudta magát szedni és legyőzte az ellenséget. Azért szabadul meg és indulhat haza, mert az Úr menti meg, Isten kiválasztotta, és ez érdem nélküli. Nem azért választ ki az Úr, mert különbek, értékesebbek vagyunk a többieknél, hanem mert szeret. Ő mindenkit szeret, és azt akarja, hogy minden ember megtérjen és éljen. Azonban az elhívást meg kell hallani, és arra választ kell adnunk. Jézusban választ ki az Úr, megragad, még ha messze voltunk is, és akit Ő megragad, akit elhív, azt Ő nem veti el.

A nép hallotta ezeket az igéket, örültek is neki, de ott volt bennük: és mi lesz velünk, ha hallgatunk rá, és megindulunk Kánaán földje felé? Mi lesz az úton, hogyan védjük meg magunkat, ki gondoskodik rólunk? A legelemibb kérdések jönnek elő, mert a legtöbbször ezek tartanak vissza minket az indulástól. Mindig a megélhetésünket féltjük. Isten azonban szól: Ne félj, mert én veled vagyok. Hát ez a lényeg, ha Isten velem van, akkor jó kezekben vagyok. Akkor már Őt figyelhetem, és majd megadja, amire szükségem van. Megsegít, és velem van, győzelmes jobbjával támogat. Bízz ma is ebben, hidd, az Úr veled van, és ez elég. Jelenléte mindent felülmúl, ha Ő itt van, ki árthat nekünk, lehet győzni a problémák felett és előbbre juthatunk az Úr dolgaiban. Ha Ő velem van, nem félek, mert az én erős, hatalmas Atyám van jelen, célhoz juttat. Nem azt jelenti, hogy nem lesznek próbák, nehéz helyzetek, de ezeket nem egyedül kell kiállnom, hanem Vele.

Erősen fogom jobbodat, ne félj, ne, mert az Ő kezéből nem csúszhat ki a mi kezünk. Erősen tart Ő, egyedül csak én vehetem ki a kezem, de ezt nem akarjuk. Jó, ha az Úr fogja kezünket és vezet, a nehéz terepeken pedig biztos kézzel tart, hogy le ne zuhanjunk. Ő most fogja a kezünket, most segít meg, ez nem jövő idejű ígéret, hanem a jelenre szóló bátorítás.

Az előttünk álló úttól sem kell félni, mert Isten, ha kell, tereprendezést is végrehajt. Mindent megtesz, hogy népe jó úton mehessen haza országába. Ma is mindent megtesz, hogy Krisztus tanítványai célba érjenek. Hányszor átrendezte már a népek terepasztalát, hogy övéit megmentse, és bizonyságot tegyen kegyelméről. Mert mindennek a lényege, hogy megtudják, Isten vitte végbe ezeket a dolgokat. Az életem nem magától fordult jobbra, az Úr hajolt le és emelt fel. De ezt tudatni kell, erről beszélnünk kell.

Az Úr Jézus is azt hangsúlyozza, hogy akiket Ő elhívott, akik Rábízták magukat, Isten országa polgáraivá váltak, nem kell aggódniuk, mert az ország Királya gondoskodik róluk (Mt 6,25-34). Többről van itt szó, mint arról, hogy most már ne aggódjanak a megélhetésük felől, hanem Jézust azt mondja, akik Őt követik, azoknak megváltozik az életfelfogásuk. Azoknak Isten országa az első, arra figyelnek, és nem magukra, nem azok a dolgok lesznek fontosak, amik a világban nagy hangsúlyt kapnak.

Urunk rámutat, hogy a pogányok központi kérdése a megélhetés, az étel, ital, ruházat. Ma is ezt látjuk, elhitetik velünk, hogy az a lényeg, minél többet fogyasszunk, mindent megszerezzünk, sőt, mindenből annyit, hogy ne is férjünk tőle. Miért? Mert néhány embernek ez nagy bevételt jelent. Az Úr pedig azt mondja, ne a testünkért éljünk; amire szükségünk van, azt megadja az Atya.

Isten gondoskodik teremtményeiről, ellátja a madarakat, a mezei virágokat, és gondoskodik rólunk is, mert értékesek vagyunk a számára. Igen, Istennek értékesek vagyunk, azonban a mai világban nem igazán érték az ember élete. Minden fontosabb az embernél. Az anyagi javak miatt nem vállalnak sokan gyermekáldást, értékesebb és fontosabb számunkra egy-egy vagyontárgyunk vagy háziállatunk, mint az ember. Jézus azonban arról beszél, hogy az ember életénél nincs nagyobb érték, és ezt akarja Isten megmenteni, ezért küldte el a Fiát. Az Úr Jézus pedig életét adta értünk.

A világ arról győz meg, hogy a test és annak ellátása mindennél fontosabb, és oda jutunk, hogy már mennyei Atyánkról is megfeledkezünk. Az Úr azonban most azt kéri, ne aggódjunk, se a máért, se holnapért, hanem bízzuk Rá magunkat. Igen, mi már a holnapért aggódunk, mi lesz holnap. Hová juthatunk el, és mit fogunk tenni, lesz-e elég. Ezt most tegyük le a kezébe, és figyeljünk a ma lehetőségére, tegyük a dolgunkat, vigyük az evangéliumot, mert ezt bízta ránk az Úr. Ne csak vigyük, hanem éljük is meg. 

Keressétek először Isten országát - hányszor mondjuk, ez a helyes sorrend, de valóban így van ez? Tényleg Isten országát keresem mindenben, és ez a legfontosabb a számomra? Bizony, legtöbbször a nap végén vagy saját dolgaink elrendezése után kerül sorra, ha egyáltalán sorra kerül. Minden reggel Őt keresem elsőnek, várom a szót ajkáról? Figyelem, mit mond nekem az én Gazdám, és betölt az Iránta való szeretet? Ne feledjük Jézus szavát: „Először Isten országát”! A többi majd megadatik. Majd, nem azonnal, majd, a maga idejében. Isten országa így működik, nem megszerezzük a javakat, hanem adatik. Ezért itt nincs kizsákmányolás, elnyomás, mindenkinek adatik. Aki kér, az kap.

 Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.