S
|
amária az
északi országrész fővárosa, biztonságos helyre települt, erős, bevehetetlennek
vélt vár védte (Ézs 28,1-29). Benne és
az egész országban jól éltek az emberek. Egy pillanatra lazult Asszíria
szorítása, és ezért úgy vélték, véget ért a veszedelem, gondtalanul, békességben,
mulatozva élhetnek. A próféta ismeri
életüket, látja a pogányos életmódot, Samária már nem az Úrra figyel, hanem a
bálványokra, és ezáltal laza erkölcsűvé vált. Mert nem zsinórmérték az ige, nem a törvény szabályozza tetteiket, hanem
a körülöttük élő népek szokásához és a életmódjához igazodnak.
Nem Isten segítségében bíznak, hanem az Asszíria-ellenes szövetségben, úgy
látják, eljött az idő az Asszíria elleni lázadásra, igájától végleg
megszabadulhatnak. Isten azonban azt
üzeni, jön az áradat. Asszíria erős, és mindent elsöprő erővel fog végigzúdulni
az országon. Akkor rádöbbennek, hogy az egyedüli oltalom az Úr, Hozzá
menekülnek, és Ő lesz majd a koronájuk. Ki az én koronám, ki a díszem? El tudom
mondani, hogy mindig az Úrral dicsekszem, hogy állandóan Benne bízom, és Tőle
várok segítséget? Nem kísért meg, hogy a magam erejére támaszkodom, és már csak
a minél jobb életszínvonal elérésére figyelek? Bizony, a világ életvezetése minket is csábít, nem tudatosítjuk, hogy az
Úr ránk bízta az Ő országnak a bemutatását, inkább mi vesszük át a világ
szokásait, mintsem az igazodna hozzánk. A hamis békesség tudata, az Isten
nélküli jó élet lehetősége a mai embert is megtéveszti, elhisszük, hogy Isten
jelenléte és akaratának elfogadása nélkül is boldogulunk. Olyan jó lenne most elcsendesedve meglátni,
szükségünk van Istenre, még csak nem is pusztán a segítségére, hanem Őreá
magára. Jó, ha már most Benne bízva élünk, és ha az igéjét használjuk
zsinórmértékként.
Megdöbbentő, amit Ézsiás tapasztal, nemcsak Samáriában, hanem
Jeruzsálemben is: még a próféták és a papok is dőzsölnek. Már számukra sem az
Úr szava a fontos, hanem a jólét, a mulatozás, annyira belemerültek ebbe, hogy
már a templomban is ilyen állapotban végzik a szolgálatukat. Ittasan vannak
jelen, és ott is dorbézolnak. Nagy biztonságban érzik magukat, és úgy gondolják, ez jó, ezt Isten is jóváhagyja. Milyen
szomorú, amikor Isten elé nem tiszta fejjel állunk, amikor már nem a Lélek,
hanem a szenvedélyek irányítanak, amikor borgőzös fejjel vesszük kézbe az
igét.
A próféta hirdeti az Úr szavát, ám ezek a vezetők kigúnyolják. Teljesen
átformálódtak - döbbenetes, menyire átalakulhat az ember, a bűn, a rossz szokás átformálja, és az, amit korábban nem tartottak helyesnek, már elfogadott és
természetes lett. Vizsgáljuk meg szívünket az Úr előtt, nem jártunk-e mi is
így, mint ezek az emberek. Eltompultunk, és hozzáigazodtunk azokhoz a
szokásokhoz, amikről korábban azt tartottuk, az Úr előtt nem helyesek. A környezet nagy hatással van még a hívőkre
is. Szeretnénk elfogadottak lenni, előrejutni a szakma létráján, egyre
magasabbra törni a csúcs felé, és ez csak úgy lehetséges, ha alkalmazkodunk.
Ézsaiás nem alkalmazkodik, bátran hirdeti az Úr szavát, hirdeti, jön az
áradat, jön az ellenség, és hamis biztonságuk megszűnik, a jólét szertefoszlik,
hamis tudományuk semmit sem ér. Azt tanították az embereknek, hogy minden rendben
van, ne figyeljenek Ézsaiásra, mert nincs baj, nem fenyegeti őket veszedelem,
élhetnek nyugodtan. A próféta pedig kijelenti, jön az ellenség, és mivel nem
számítanak rá, meglepi őket. Az ige
minket is figyelmeztet, az Úr eljövetele egyre közelebb van, mi mégis úgy
élünk, mintha tudnánk, nem fog a mi életünk idején megvalósulni. A távoli jövőbe helyezzük, sőt, egyre jobb
életről álmodunk. A jólét növekszik, és nem is gondolunk arra, hogy mindez bármikor
megszűnhet. A jólét ideje letelik, de
felkészülünk-e rá, és az Úrba vetjük-e bizodalmunkat? Boldogok, akik mindig Őrá
bízzák életüket, ahogyan Urunk is kérte, bízzunk mindenkor Istenben.
De nem csak közelgő veszedelemről, pusztulásról szól az ige, hanem ígéretről,
egy szilárd sarokkőről, akire ha ráépül az élet, biztonságban lesz. Mi már tudjuk, hogy az Úr Jézus ez a sarokkő,
Ő tartja egyben az életünket, Nélküle darabjaira hullik szét. Nélküle lehetünk
sikeresek, gyönyörű szép pályát futhatunk meg, de mégis valami hiányzik, nem
lesz teljes az életünk, nem lesz megelégedett a szívünk. Sarokkő nélkül befejezetlenek
maradunk, mint az épület is. Az Úr Jézus
megismerése nélkül nem teljes az élet, ma még hív és lehetőséget ad arra, hogy
megismerjük Őt, amint a sarokkövet bevonjuk életünk építésébe. Máshol úgy
beszél Róla az ige, mint kőszikláról, igazi, szilárd alapról. Elcsendesedve nézzük meg, mire építettünk, mi
vagy ki az alapunk? Ma még válthatunk, ráépülhetünk az Úrra. Mert a Ráépült
élet örök életre marad meg. Az alap nélküli vagy homokra épült összedől. Isten
terve csodálatos, és Ő azt végre is hajtja, és ez a terv Krisztusban valósul
meg. Őbenne van megváltásunk, új örök életünk.
Isten munkája megvalósul, és hogyan? Igehirdetés által (Mt 3,1-12). János
kiáll az emberek elé, és hirdeti számukra Isten üzenetét. Az Úr ma is igéje
által munkálkodik. Szól az ige, de felelni nekünk kell rá. Vajon meghallom? Ha
igen, milyen választ adok rá? Olyat,
amilyet Jeruzsálem és környékének lakói? Bűnbánat fakad fel a szívemben az ige
hallatán? Látom bűneim, vagy meg vagyok elégedve magammal? Úgy vagyok, mint a vezetők, Ábrahám fiának
születtem, tehát minden rendben van? Lelkész vagy lelkészgyermek, presbiter,
rendszeres templomba járó ember vagyok, mi gond lehet? Az ige azonban azt üzeni, nem a származáson, a vallásosságon, hanem a megtérésen alapszik az új élet.
Mit hirdet János? Elközelített a mennyek országa. Vagyis Isten világa
eljött, itt van, Jézusban elérhető. Ebben az országban Ő a király, Ő a
középpont. Aki hall Róla, térjen meg, vagyis bűnbánat által lépjen be ebbe az
országba. Ez az ország a bűnös emberért
lett, ez a menedéke, itt új életet kezdhet. Ne éljetek tovább úgy, mintha ez az ország nem jött volna el. Ne éljetek
Isten uralma nélkül tovább. Állj meg,
lépj be Isten országába. Ha pedig már beléptél, engedd, hogy a Király irányítsa
életed. Isten országban az Úr Jézus az uralkodó. Ez az ország már nem rólam,
nem önmagam megvalósításáról, hanem Isten akaratának a képviseléséről
szól. Olyan csodálatos, hogy mindennap
ebben az országban élhetünk, a Király szeretete és gondoskodása vesz körül.
Félelem és aggódás nélkül szolgálhatok Neki. Ebben az országban terheinktől megválva élhetünk örömmel és szabadon,
mert amíg Neki szolgálunk, cselekedjük akaratát, Ő gondoskodik
megélhetésünkről, gondoskodik mindarról, amire valóban szükségünk van. Ő
gondoskodik személyesen rólunk, de a gyülekezetről, közösségeinkről sem
feledkezik meg, de várja, hogy valóban hitből éljünk, hogy egyedül Rá építsünk.
János úgy tesz bizonyságot a Királyról, mint aki erősebb nála, és ő arra
sem méltó, hogy saruját vigye. Bár így látnánk magunkat, nem vagyok méltó, Uram,
még erre a rabszolgafeladatra sem. Ezért jövök alázattal, mert tudom,
méltatlan, nyomorult vagyok, de Te kegyelmes, így kérlek, könyörülj rajtam. Ma
se feledjük, amikor megrekedünk, elkeseredünk, hogy Ő erősebb nálunk, és így
van Számára megoldás, Előtte nincs lehetetlen. Bízzuk magunkat erre az
Erősebbre. Engedjük, hogy megtisztítsa szívünk és egész életutunk. Jézus legyen Úr ne csak mindenütt, hanem a személyes életünkben is.
Úr lesz a Jézus mindenütt
1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a
meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.
2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen
szent neve, Minden napon dicsérete.
3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja
hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!
4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott
megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.
5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének
zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése