A
|
nagy kereskedőváros, Tírusz elpusztul, a város, amely tengeri kereskedelemből élt, elbukik (Ézs 23,1-18). Sokakat megrendít a
hír, hiszen senki nem számolt vele, sokan jól éltek a kereskedelemből. Tíruszt
vigadozó városként írja le a próféta, jól éltek polgárai, és ez a jólét
kevéllyé tette őket. A maguk erejének tulajdonították ezt az életet, a
sikereket, és nem volt hála a szívükben. A sikeres élet elbizakodottá is tette
őket, úgy vélték, mivel a kereskedelem által jó kapcsolataik vannak, és távoli
népekhez fűzi őket gazdasági érdek, biztonságban élhetnek.
Amit nem tudtak elképzelni, bekövetkezett, Tírusz elpusztult. Ki döntött
így? - teszik fel a kérdést. A válasz: a Seregek Ura döntött így. Miért? Mert
azt akarja, hogy a gőg ledőljön, és rádöbbenjünk kicsiségünkre, alázatra
jussunk, és Őt hívjuk segítségül. Továbbá, meg kell látni, hogy Izráel Istene az ő Istenük is. Másrészt, ezáltal Isten
keresi a szíveket, azt akarja, hogy megtérjenek a bálványoktól. Tírusz és
Szidón lakói a jólétet, a gazdagságot bálványozták, ez volt az istenük. Mit
bálványozol? Mire tekintesz istenként? Mi az, ami a legtöbbet jelenti a
számodra?
A döbbenet ül a Tíruszt bálványozók arcára, kiüresedik a szívük, mert
Tírusszal mindent elvesztettek, az életüket, annak értelmét. A hamis istenek ledőlnek, és ottmaradunk
megdöbbenve, megroppanva, de milyen jó, hogy az Úrhoz fordulhatunk. Milyen csodálatos, hogy Ő hív, és amennyiben
válaszolunk a hívásra, és Rábízzuk életünket, elkerül ez a megroppanás.
A jólét egyik percről a másikra megszűnhet, felkészültünk rá? Minket is
meglepetésként ér? Tarsis népének földművelésből kell megélnie ezután, vagyis
újra kell tanulnia az életet. Gyakran megtörténik ez ma is, hogy, miután a világ
életmódja tönkretesz, új életet kell kezdeni. Erre az életváltozásra hív
az Úr. Vele lehet újat kezdeni, Vele fel lehet állni még a földről is. Az Úr
azt akarja, ha elestünk is, ne maradjunk fekve, hanem álljunk talpra (Zsolt
37,24). Hány életet talpra állított az Úr Jézus, olyanokat, akik képtelenek
voltak a járásra, és olyanokat, akik lelkileg váltak járóképtelenné. Ma is sok
lelkileg lebénult ember van, akik ugyan járóképesek, ám mégis képtelenek a
saját lábukra állni, és tenni az életük dolgait. Az Úr azonban számukra is reménységet kínál,
a hit reménységét, aki hittel tekint Rá, képessé válik a talpraállásra, az
újrakezdésre. Ez az új mindig Jézus által jön létre, és az Ő követése által
valósul meg.
A levélíró őszintén meg van győződve arról, hogy neki is szüksége van imatámogatásra
(Zsid 13,18-25). Ő is kegyelemből élő
ember. Igazi alázat van a szívében, nem gondolja magát tökéletesnek, hanem
kegyelemre szoruló bűnösnek, akinek minden az Úr segítségére van szüksége. Jó,
ha mi is így látjuk magunkat, az igehirdetőknek, szolgálattevőknek is szükségük
van imaháttérre. Ők is kegyelemre szoruló bűnösök, akik a maguk erejéből Isten
színe előtt meg nem állhatnak. Imádkozzunk mi is az Úr szolgáiért, az evangélium hirdetőiért, bizony, szükségük van az ilyen támogatásra.
Isten a békesség Istene, velünk Jézusban szövetséget kötött, ez a
szövetség az Úr vére által jött létre. Önmagát adta, hogy életünk legyen
általa. Halála által megmentett minket, de Őt Isten kihozta a halálból, és így
örökkévaló pásztorunkká tette. Igen, ő a
juhok nagy pásztora, mert nem belőlük élt, hanem értük. Az igazi pásztor, Aki
életét adta a juhokért. Ez a Pásztor
hív, és megy előttünk. Ilyen Pásztort érdemes követni. Mennyi mindenkire hallgatunk, hány tanácsot
komolyan veszünk, pedig Jézuson kívül senki nem adta értünk az életét. Vérével pecsételte meg szeretetét, szeressük
viszont, hallgassunk mindenben a szavára.
Gyakran Isten akaratának teljesítésére a készség hiányzik belőlünk, tudjuk,
mit akar, de nincs készség, nem mozdulunk, és nem tesszük. Kérjük Urunkat,
tegyen képessé akarata cselekvésére, ne arra figyeljünk, mit mondanak mások,
hanem tegyük azt, amit mutat, amiről tudjuk, hogy jó.
Viseljétek el az intő szót - úgy látszik, már akkor sem szerették még a
hívők sem, ha valaki intette, figyelmeztette őket. Ma sem vagyunk jobb helyzetben, mi sem
szeretjük az intést. Bár az is igaz,
néha azt gondoljuk, csak az a dolgunk, hogy mást intsünk. Az intés is csak
akkor jogos, ha a saját életünk is rendben van, ha magunknál is meglátjuk a
gerendát. Mert amíg a saját gerendánkkal nem foglalkozunk, nincs jogunk mást
számon kérni és inteni.
A levél végére a kegyelem marad, ez zárja be mind az írást, mind az
életünket. Jó, ha Isten kegyelme ölel körül. A kegyelemre mindig szükségünk
van, ez az ajánlólevél az üdvösségre, enélkül nincs élet. Kegyelemből van üdvösségünk, írja Pál
apostol, és ez nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka. Soha ne feledjük, hogy
Isten Jézusért megkegyelmezett a számunkra, elengedte adósságunkat. Így ez azt
is jelenti, hogy mi is gyakoroljuk a kegyelmet, az elengedést mások felé.
Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem
1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő
a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg;
Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.
2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt,
Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te
Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.
3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki
elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én
bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.
4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító
folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely,
Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése