Immánuel: Jézus a jó hír

ákób elindul, hogy feleséget hozzon magának, atyái földjéről (1Móz 28,10-22). Azonban a teljes igazság az, hogy menekül, mert aki nem néz szembe őszintén önmagával, aki nem vállalja bűneit és nem ismeri fel, hogy minden miatta van, az menekül. Az önmagát becsapó, a másokat felelőssé tevő ember mindig menekül, mert nincs más lehetősége. Hajtja előre üres szíve és úgy gondolja máshol jobb lesz. Valamibe menekülni kell, azonban ez nem megoldás, mert az üresség az idegenben is megmarad.

Azonban azt látjuk, hogy a menekülőt sem hagyja magára az Úr. Pedig ez a menekülés azt is jelenti, hogy Isten elől is menekül. Legtöbbször minden problémánk abból adódik, hogy az Úr elől menekülünk. Ő azonban nem mond le rólunk, utánunk jön. Jó látni, hogy még az ilyen emberről sem mond le az Úr amilyen Jákób, amilyen én vagyok. Ez reménységet ad a számunkra, bízhatunk Benne, Ő tud velünk is kezdeni. Sőt, már most felkínálja Jákób számára a változást. Kínálja nekünk is, de meglátjuk-e?

Jákób lefekszik és alszik, az Úr pedig álmon keresztül erősíti meg elhívását. Ez az álom nem Jákób nagyra törő vágyait leplezi le, hanem Isten kegyelmét jelenti ki. Istentől indulnak az események, nem Jákób mászik az égbe, hanem Isten angyalai jönnek le hozzá. Ígéretet kap, hogy Isten neki adja azt a földet, amin fekszik, és Jákóbnak meg kell látnia, hogy nem ő szerzi meg, mert Isten ajándékait nem lehet hamissággal, emberi eszközökkel megszerezni, azt csak elfogadni lehet. Sok múlik azon, látom-e ezt? Talán még mindig én akarom megszerezni magamnak a dolgokat? Magamat akarom megszabadítani, rendbe rakni? Igénk üzeni ez nem megy, mert Isten országában minden az ajándékozás és elfogadás elvén alapszik. Isten kínálja ajándékait, kész vagyok-e örömmel és nyitott szívvel elfogadni?

Isten felkínálja Jákóbnak, hogy vele megy. Ha elfogadja, már nem menekülés lesz, hanem iskola, hiszen neki is meg kell tanulnia Isten országának működését. Meg kell tanulni, hogy nem megy minden simán az életben. Izsák utóda azt gondolta, minden megy majd, mint a karikacsapás, becsap másokat, hazudik, és mégis előre halad. Az életben nem lehet szenvedés nélkül előre jutni, meg kell tanulni szembenézni a nehéz helyzetekkel, és megtudja azt is, van amikor menekülni sem lehet, hanem fogakat összeszorítva az Úrba kapaszkodva megharcolni utunkat.

Isten ígéretére Jákób kételkedéssel válaszol, mert a „ha” szócska mindig a kétely, a bizalmatlanság szava. Ha visszahozol, Istenem leszel. Azt hiszi, Ő dönt az Úr mellett, pedig, Isten döntött mellette, ezért van még esélye.

A kételyeket félre kellene dobni, hiszen elhangzott az ígéret, és amit az Úr mond az valóság, azt Ő tartja. Csakhogy Jákób nem ismeri az ígéret Istenét. Ez az ember meg van sértve, úgy gondolta helyes, amit tesz, becsapott mindenkit, a testvére meg akarja ölni, ezért menekül. És most neki áll feljebb. Ha velem lenne az Úr, ezt nem engedné. Bizony gyakran hiányzik szívünkből az alázat, hiányzik az őszinte szembenézés, a bűnbánat, Jákóbnak is meg kell tanulnia bűnbánat és bűnbocsánat nélkül nincs előrelépés, nincs életrendezés, nincs új kezdés. Aki nem akarja bűneit megbánni, annak csak a menekülés marad. Azonban nem kötelező menekülni, szabad már most leborulni az Úr előtt és Rábízni életünket.

Egy új iratot, a római levelet kezdjük el olvasni (Rm 1,1-7), a levél érdekessége, hogy megírásakor még nem járt soha az apostol ebben a városban. A gyülekezetet nem ő alapította, hanem pünkösdkor a Szentlélek kitöltetését átélő emberek vitték magukkal az evangéliumot. Isten Igéje áldást hordoz magában, nincs emberekhez kötve, és ahol jó talajba hull, megtermi gyümölcsét. Így van remény számunkra, környezetünk, és a mai ember számára is, az Igének ma is újjáformáló hatalma van. Elég, ha belekerül az életünkbe, valahol hallunk egy bizonyságtételt és az megragad a szívünkben és általa új életre jutunk.

Pál az evangélium számára elhívott szolgaként mutatja be magát. Azt jelenti, hogy el van híva Isten által az evangélium befogadására, mert itt kezdődik. Csak az hirdetheti, aki maga is befogadta és ismeri, akinek személyes tapasztalata és kapcsolata van az Úrral. Azt is jelenti ez, hogy miután megismertette a kegyelmet elhívatott a továbbadására, elhívatott arra, hogy másokkal is megismertesse Isten kegyelmét. Így van ez, a mi életünkben is. Előbb engem érint meg az Ige, majd rajtam keresztül másokat akar elérni.

Az evangélium Isten Fiáról, Jézusról szól. Ő az evangélium, Ő a jó hír minden ember számára. Nincs más evangélium, csak az, hogy Isten irántunk való szeretetéből ideadta a Fiát. Jézus által van igazi élet, Általa van újrakezdés is.

Krisztus által lehet békességünk is. Nélküle nincs békesség, nyugalmunk lehet, de igazi békességünk nem, mert ez belőle fakad. Adja az Úr, hogy ma megtapasztaljuk ezt a békességet, addig ne induljunk tovább, míg át nem éljük.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen!

Ó hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda: