Kiáltás

N

agyon szomorúan alakult ennek a történetnek a vége, Isten népe megbukott, Nem az Úr Lelke vezette itt őket, hanem saját gonosz természetük, és a bosszú (1Móz 34,20-31). Azt látjuk, hogy Jákób kezéből kicsúsztak a gyermekei, hiszen nem ő dönt Hámór ügyében, csak a gyilkosságot követően halljuk a hangját, akkor is inkább csak a félelme szólal meg ismét. Jákób nem tud a fiaival beszélgetni, nem képes őket Isten akarata felé terelni. Tudunk-e beszélgetni egymással, a nehéz kérdéseket odavisszük-e Urunk elé? Jó megtanulni, a legkényesebb ügyekről is beszélgetni házastársunkkal, gyermekeinkkel és mindent őszintén feltárni az Úr előtt. Itt nem kértek útmutatást Istentől, Jákób sem képviselte határozottan az Urat ebben a helyzetben. Mert a gyűlölet soha nem lehet motivációs tényező, soha nem lehet tetteinknél érv.

Figyelemreméltó az a gondolat is, hogy ezek az emberek, tehát a sikemiek, mennyire megbíznak Jákóbban és családjában. Elterjedhetett már a története, és mint hívő emberben megbíztak, adtak a szavára. Most azonban kiderül mennyire félreismerték őket. Nem látták mi húzódik meg bennük, nem láttak lényük mélyére. Első benyomásuk alapján döntöttek és elfogadták Jákóbék feltételeit. Ez az igeszakasz arra indít bennünket, hogy tartsunk önvizsgálatot, tekintsünk lényünk mélyébe és őszintén nézzük meg, milyen indulatok, gondolatok húzódnak meg bennünk. Tegyük fel a kérdést, ki lakik bennem? Valóban az Úr Jézus tölti be lényemet? Ha igen, akkor is Isten Lelke fénye által vizsgáltassuk meg a szívünket, nem bújt-e meg valamilyen sérelem, ami még nincs rendezve és később felbukkanhat a mélységből. Az ilyen mélyből előtörő indulatok olyan pusztító erejűek lehetnek, mint a feltörő vulkán. Azonban az Ige leleplezi ezt bennünk és Urunk elé víve, átélhetjük a megtisztulást. Krisztus lénye által a legforrongóbb belső vulkánok is megnyugszanak.

Hányszor nem azt kapja tőlünk a másik ember, amire számít, hányszor nem a krisztusi indulat, nem a tanítványi lelkület árad rajtunk keresztül, hanem a bűn ereje. A Jézus Krisztussal való rendszeres és mély közösségben az Ige lényünkben való munkássága által megelőzhetjük az Ilyen eseteket. Mert nemcsak azért olvassuk az Igét, hogy majd a bűneinket meglátva legyen hová menni, legyen kitől bocsánatot kérni. Jézus azért jött el a világba, hogy életünkben való jelenléte által megelőzze a gonosz tetteket, megelőzze a bűn munkáját. A tanítványi élet magában foglalja a megelőzést is. Az Ige, és az Úr ismerete felkészít  az Istennek tetsző életre, a jó döntésekre.

Pál apostol elmondja számunkra, hogy Isten igazsága Krisztusban jelent meg és hit által érhető el mindenki számára (Rm 3,21-26). Nincs más út, csak egyedül Jézus, Aki az Atyához visz. Csak rajta keresztül nyerheti el a kegyelmet és juthat örök életre minden ember. Nincs különbség, írja és ez fontos. Mi mindig különbnek tartjuk magunkat másoknál, azonban Isten úgy látja nincs különbség, mert mindnyájan vétkeztünk. Tehát sem származásunk, sem vallásunk vagy bőrszínünk alapján nincs előny vagy hátrány Isten előtt, mindenki kegyelemre szoruló bűnös. Jó, ha ezt látjuk, és úgy jövünk az Úr elé, hogy látjuk elveszett voltunk. Jöjjünk Hozzá mi is, és kiáltsuk: „Uram, ments meg minket, mert elveszünk” (Mt 8,25). Ha kiáltunk mi is megtapasztaljuk, hogy szavai nyomán lecsendesedik a vihar és megmenekülünk. A menekülés útja Krisztusban van nyitva minden ember számára.

Azt is olvassuk, hogy Isten hosszútűrő. Nagy hálával kell magasztalnunk ezért szent nevét, hiszen ez által, a türelme által nyertünk lehetőséget a megtérésre, az új életre. Azonban ne éljünk vissza ezzel a türelemmel, hanem hit által járuljunk Hozzá és kérjük bocsánatát. Vagyis a kegyelem még hozzáférhető, ma még lehet, ma még szabad leborulni a kereszt alatt. Urunk adja, hogy még ma éljünk ezzel a lehetőséggel és keresztje elé boruljunk.

Aki értem megnyíltál

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

Isten áldásával.