Nincs egy igaz sem

M

ai történetünkben láthatjuk, hogy Jákób élete megváltozott ugyan, de nem szűnt meg minden problémája (1Móz 34,1-19). Növekedtek a gyermekei és ez által újabb gondokkal kellett szembenéznie. A kegyelmet átélő, Jézus Krisztust szolgáló ember életéből sem maradnak ki a problémák. De ezeknek már az Úr segítségével indulhat neki. Jákóbnak is szembe kell nézni a gyermekei által felbukkanó problémákkal, ezek egyben tesztelik is problémamegoldó képességét. A mostani történet megmutatja milyen választ ad Jákób erre a váratlan eseményre. A váratlan, gyakran nehéz esetek megmutatják, hogy tudunk-e krisztusi válaszokat adni, vagy becsődölünk, mivel még mindig a régi ember szólal meg belőlünk.

Dina esete nyomán Jákób szembesül fiai tőle kapott örökségével. Ők még nem Isten kegyelmén, a megbocsátáson és elfogadáson keresztül szemlélik az eseményeket, hanem a bosszú vezérli őket. Jákób fiai ugyanúgy becsapják Sikem vezetőjét és a fiát, ahogyan az apjuk is tette. Megdöbbentő, hogy az apa régi természete hogyan mutatkozik meg gyermekei életében. Itt is előtűnik mennyire fontos, minél korábban komolyan venni Isten hívását, mert ha halogatjuk, saját útjainkat járjuk, a gyermekeink  felé is rossz vetést végzünk. Azt pedig tudjuk, hogy mindig azt aratjuk, amit vetettünk.

Mennyire őszintébbek Sikem polgárai, mint Izráel fiai. Hamór kész elvenni Dinát, sőt kész érte vállalni a körülmetélést is, azonban Izráel fiai az Istennel való szövetség jelét használják fel gonosz tervük végrehajtására. A körülmetélkedés az Úrhoz való tartozás jele, és ők ez által becsapják a sikemieket.  Hányszor megtörtént már az elmúlt évezredek alatt ehhez hasonló, és hányszor megtörténik napjainkban is, hogy az Úr nevében gonosz dolgot követnek el az emberek. Azonban nem csak Jákób fiai használták fel céljaikra a körülmetélkedést, hanem ma is sokan megszegik az Úr előtt mondott esküt, amit az Úrasztala előtt elmondtak és hagyják el egymást. Hány szülő mondta ki, hogy úgy neveli és nevelteti gyermekét, hogy majd megismerje Megváltóját és bizonyságot tegyen róla. És mindezek a fogadalmak, vallomások semmivé lettek.

Urunk könyörüljön, hogy jól képviseljük Őt ebben a világban, hogy ne az ösztöneink ragadjanak el, hanem tudjunk hit által, az Ige fényében józanul dönteni. Mert bizony itt mínuszaink vannak. Gyakran a saját vérmérsékletünk határozza meg tetteinket és nem Krisztus természete, pedig Ő azt kéri: „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál” (Mt 11,29). A krisztusi lelkület nyomán békesség fakad a szívünkben, és ez árad majd körülöttünk is.

Miután az apostol bemutatta, hogy aki, csak külsőleg zsidó, csak látszatra hívő  nincs előrébb a pogánynál, most felteszi a kérdést: „Akkor most mi a helyzet?” Akkor a pogányok különbek, mert eddig nem ismerték Isten törvényét (Rm 3,9-20)? Nem, írja az apostol, nincs különbség, mert mindnyájan bűn alatt vagyunk. Ez a megdöbbentő, mert Pál lerántja az önbecsapás leplét rólunk. Hányan gondolják magukról, hogy ők alapjában véve jók, náluk igazából nincs probléma, ezért Istenre sincs szükségünk. Pál most rámutat a valóságra, mégpedig az Úr szerinti lényegre, és azt mondja: „Nincs egy igaz sem”. Isten mércéjével, az Ige fényében ez a valóság, nincs egyetlen igaz ember sem.  Pontosan azért kellett Jézusnak eljönnie, mert az ember elveszett, nincs különbség, mindnyájan vétkeztünk, mindnyájan ítélet alatt vagyunk. Nincs igaz, csak Krisztusban megigazított ember. Őáltala mi is megigazulhatunk.

Isten nélkül haszontalanná válik az életünk. Ha jól belegondolunk, mennyi időt töltünk haszontalan dolgokkal, mert az élet csak Isten országában bontakozik ki és válik hasznossá. Onézimusz is haszontalanná vált, amikor gazdáját meglopva elszökött. Azonban Pállal találkozva átélte, hogy a haszontalan élet is lehet hasznos, az evangélium által. Isten kezében válik igazán értékké az életünk. Az Úr követésében kerülhetünk a helyünkre, és amikor helyre kerülünk, hasznosakká válunk.

Krisztus nélkül  gonosz és pusztító tartalommal van tele a lényünk, azonban Krisztus által ezektől megtisztulhatunk, és az Úr számára hasznos edénnyé válunk (2Tim 2,21).  Vigyük az Úr elé életünk edényét és engedjük, hogy kiöntse belőle a káros tartalmat, majd feltöltse új élettel, krisztusi természettel.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.