Ma még lehet

J

ákób és Lábán találkozásából kiderül, az ősatyát még mindig a félelem vezérli, félt apósától, azért menekül (1Móz 31,43-54). Nem látjuk a számára megjelenő Istenre való hivatkozást. Nem mondja Jákób, Isten szólt, hogy induljak. Ha ez a bizonyságtétel motiválná, az Úr oltalmában való bizalom alatt vándorolna. Merjünk az Úr szavába kapaszkodni ma is, merjünk hivatkozni az Igére egy-egy tettünk idején. Ha az Úr szavára indulunk, vállaljuk azt mindig. Amennyiben őszintén bízom Istenben, elmúlik a félelem, mert tudom, Neki van hatalma minden felett, nem kell félteni sem az életemet, sem a javaimat. Azonban gyakran eltűnik ez a bizalom, inkább az ellenség ereje befolyásol minket, mint az Úr hatalma. Jó, hogy nekünk szabad minden körülmény között Urunkra figyelni, szavában bízni.

Megláthatjuk ebből a szakaszból, hogy sem a félelem, sem a bálványok hatalma alól nem tudunk a saját erőnkből megszabadulni. Egyedül az Úr Jézus képes ezeket a szálakat elvágni. A bálványnak is nagy ereje van, Ráhel nem meri elmondani, hogy elhozta apja bálványait, mert az ő szíve is azokban bízik, tőlük várja az oltalmat, az áldást. Ez a kötelék csak az Úr ismeretében, nevének segítségül hívása által oldódik le. Jöjjünk Urunkhoz bálványainkkal, lássuk meg, hogy az igazi hatalom Jézus, kérjük, szabadítson meg a bálványoktól, mert a hozzájuk fűződő kapcsolat életveszélyes. Azonban Jézus azért halt meg a kereszten, hogy ne nekünk kelljen meghalni a bálványoktól való függőség miatt. Jézus halála szabadító erő. Vizsgáljuk meg szívünket, és nézzünk szembe őszintén bálványainkkal. Minden bálvány, aminek hatalma van fölöttünk, ami meghatározza, mit tegyünk, hová menjünk, miként viselkedjünk. A bálvány rabul ejti szívünket, ragaszkodunk hozzá, nélküle nem tudunk élni. Az Úr Jézus ezt a függést elvágja, és most már élhetek Vele.

Az Úr megállítja Lábánt gyilkos indulatai közepette, beszél vele, és megtiltja számára, hogy bármit is tegyen a veje ellen. Ennek hatására megbékülnek vagy inkább csak fegyverszünetet kötnek egymással.  A fegyverszünet az Úr előtti szövetségkötésen alapul. Ha valamelyik fél megszegi ezt a szerződést, Isten ítélete alá kerül. Azonban amíg a szívünk nem születik újjá, az ilyen jellegű békekötések törékenyek. Sokféle békét kötött már az ember, de tartósnak eddig egyik sem bizonyult. Tartós, igazi béke ott van, ahol megbékülünk az Úrral. Aki átéli, hogy Isten megbékéltetett önmagával, az igazi békességre jut a másik féllel is. Tartós béke csak Krisztusban tapasztalható. Ez a tartós béke is áldozaton alapul, mégpedig az Isten Bárányának az áldozatán. Az Ő életébe került a mi békességünk. „A mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézs 53,5).

Jó látni, hogy Isten nem személyválogató (Rm 2,11-16). Nála nincs cimboraság, vagyoni és politikai szempont, Ő mindenkit Krisztusban ítél meg. Mindenki Őhozzá lesz mérve. Senkitől nem vár el többet, nem kér többet számon, mint amire lehetősége volt. Világunk a személyválogatásra épül, mindig vannak előnyösebb helyzetben levők, olyanok, akikre nem vonatkoznak az adott törvények, vagy megtalálják a kibúvókat. Isten előtt nincs kibúvó, vállalni kell önmagunkat, azonban önmagunk őszinte vállalása meghozza számunkra a kegyelmet. Amikor Péter őszintén kimondta, Uram, a lényedbe tekintve bűnös, semmi embernek látom magam, megtapasztalta az Úr kegyelmét, új emberré formáló hatalmát. Így jöhetünk mi is Hozzá, ma még tart a kegyelmi idő, ma még elnyerhetem Atyám bocsánatát.

Ami még lényeges, nem az számít, mennyit hallgatjuk az Igét, hanem az, hogy élünk-e általa. Az a hangsúlyos, van-e szerepe Isten szavának az életemben, amit meghallok, azt cselekszem-e?  Ez hiányzott Jákób életében is. Isten mondta, veled megyek, tehát félelem nélkül mehetett volna, bízva Isten oltalmában, de ez nem látszott rajta. Meghallgatta, amit Isten mondott, aztán tovább félt. Sokan vagyunk így, meghallgatjuk, amit mond az Úr, aztán úgy megyünk tovább, ahogy eddig éltünk. Marad a félelem, a hitetlenség, az engedetlenség. Kérjük Urunkat, hogy vigyen végbe szívünkben igazi változást. Hogy félelem helyett bizalom legyen bennünk, és tegyük ma is, amit mond.

Siessetek, hamar lejár!

Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

Ha elkésel, mi lesz veled?

Hogy mented meg a lelkedet?

Lezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

Elszáll a perc, az életed,

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát.

Isten áldásával.