|
S
|
ok munkája van
az Úrnak Jákóbbal és velünk is. Nagyon nehezen akarunk belesimulni az Ő akaratába
(1Móz 30,25-43). Jákób sem akarja látni szíve igazi tartalmát, nem akarja
felismerni ez így nem mehet tovább és változásra, megtérésre van szüksége.
Meghallom-e Isten változásra hívó szavát? Engedem-e, hogy újjá formáljon? Jákób
még tovább eddigi útján, folytatja a csalást, a hamisságot.
József születése után Jákób el akar távozni apósától, vissza a maga
földjére. Rádöbben, hogy neki nem itt van a helye, haza kell mennie arra a földre,
amelyről eljött, amellyel kapcsolatban ígéretet kapott Istentől. Mielőtt hazaindulna,
Lábán azt kéri, mondja meg, mit adjon neki eddigi szolgálataiért. Lábán
felismeri Isten áldását Jákób munkáján, meglátszik, hogy vele van az Úr.
Látszik-e a munkánkon, a mindennapi dolgaink végzésén, hogy Istenhez tartozunk?
Felismerik-e az áldást életünkön, munkánkon?
Azt is látjuk mennyire nem becsületes ez a Lábán, és mennyire csak kihasználni
akarja Jákóbot, aki a veje is. Ha látja az áldást, ha tudja, hogy vejéért
növelte meg Isten a vagyonát, neki kellene megajándékozni vejét, gyermekeit és
unokáit. Elismerjük-e a mellettünk levők munkáját? Vagy mi is úgy gondoljuk a
másik kötelessége, hogy értünk dolgozzon? Lábánnak kevés számú állatállománya
volt Jákób érkezésekor, az ő munkája nyomán szaporodott meg a nyáj. Lábán
mégsem értékeli, nem jutalmazza.
Jákób ismét trükkhöz folyamodik, becsapja az őt becsapó apósát. Jákób még
a világ szellemisége szerint cselekszik, ez elmúlt évek nem hoztak benne
változást, a csalást visszafizeti. Nem istenre bízza a dolgokat, hanem ő akarja
elrendezni ezt az ügyet. Minket is megkísért a világ szellemisége, mi is
gyakran úgy oldjuk meg ügyeinket, ahogyan azt
a környezetünktől látjuk, azonban Isten igei, krisztusi megoldást vár el
tőlünk. Számunkra mindenkor a minta: ahogyan az Úr, úgy cselekedjetek ti is.
Vagyis mindenkor kérdezzük meg: ebben a helyzetben, mit tenne Jézus? Mit tenne
Jézus? Legyen ez a legfontosabb kérdésünk, és amíg nem tudjuk erre világosan a
választ, ne tegyünk semmit, várjunk az Úrra.
Jákób még marad apósánál, de azt kéri, hogy a tarka és fekete állatok
legyenek az övéi bérként. Akkor keleten világos és egyszínűek voltak a juhok és
a kecskék. Lábán szétválogatta a juhokat, nem sok olyan volt, amit Jákób kért.
Ezeket jó messze elkülönítette a saját nyájától, így akarta megakadályozni,
hogy Jákób állománya nagyobb legyen. Azonban Jákób az akkori néphit szerint
cselekedett, úgy gondolták a hogy az állatokra hatással van, amit párzásközben
látnak. Jákób ennek értelmében helyezte a csíkosra hántott vesszőket a vályúba.
Ennek nyomán megszaporodtak a tarka állatok. Lábán nem tudta vejét kisemmizni,
Isten áldása továbbra is jelen volt, nem szüntette meg Jákób magatartása, de
lassan eljön az az idő, amikor az Úr Jákób szívét is megváltoztatja. Jákób
módszere nem helyes és nem követendő, nem azért íratott le, hogy követendő
példának gondoljuk és mi is trükköket alkalmazzunk vagyonunk gyarapítására.
Azért olvashatjuk, hogy meglássuk benne Isten kegyelmét, hogy Jákób minden romlottsága
ellenére, Istennek terve van vele, és nem mond le róla. Ezért élhetjük át mi is
a kegyelmet, mert az Úr nem mond le rólunk, amikor még a bűn útján járunk,
hanem utánunk jön és megszólít Igéje által.
Az Istentől elforduló, az élő Istent bálványokra cserélő ember az
életfolytatásában meglátja ennek a cserének a következményeit (Rm 1,25-32). A
bálványokat követők életvezetése, szokásaik, erkölcsiségük tükrözi vallásukat,
vagy vallásnélküliségüket. Izráelt is azért óvta az Úr a pogányoktól, mert
tudta, hogy az életvitelüket is átveszik. A hitünk formálja az életünket,
szokásainkat. Akik elfordulnak az Úrtól természetellenes szokásokat is
átvehetnek másoktól. Ezeknek sok esetben meg van a következménye. Számunkra
fontos, hogy az ilyen életvitelt ne fogadjuk el, ne támogassuk, de tegyünk meg
mindent, hogy a bűn útjára tévedteket Krisztus szabadító kegyelméhez segítsük.
Mert van szabadítás van gyógyulás ezekből a bűnökből is.
Tartsunk önvizsgálatot, mert nemcsak a természetellenes kapcsolatok
vannak itt felsorolva, hanem egy egészen tekintélyes listát ír az apostol,
nézzük meg, hogy ezek terén hogyan is állunk. Ne csak másokkal foglalkozzunk,
hanem tekintsünk bele a saját szívünkbe, nézzük meg milyenek is vagyunk, és
kérjünk Urunk bocsánatát. Mert a hazugság, gonoszság, rágalmazás,
pletykálkodás, kapzsiság is ugyanolyan romboló, ezért ezekből is szükség van
szabadulásra. Adja urunk, hogy legyünk
őszinték és becsületesek, ne másokat ítéljünk el, hanem saját szívünket vigyük
Urunk elé, és kérjük bocsánatát életünkre.
Mind jó, amit Isten tészen
1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy
tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja,
Hát légyen, mint akarja.
2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz
ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja
dolgomat, Csak rá hagyom magamat.
3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom,
úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít,
tudom, Azért csak benne bízom.
4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul
nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván
megmutatja, Hogy javamat akarja.
5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze
szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt
végtére, Sok búm enyhítésére.
6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú,
bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes
Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése