Urunk hű

I

zsák is megöregedett és ennek minden területét megtapasztalta (1Móz 27,1-33). Nemcsak áldás kísérte az életét, és növekedett mindenben, hanem őt sem kerülte el a test romlása. Idős korára nagyon lecsökkent a látása, és már egyre közelebb érzi halála napját. Számára mindez magától értetődő, tudja, az évek múlásával a test ereje csökken, különféle betegségek jelentkezhetnek, vajon mi elfogadjuk-e az öregedést, a vele járó megváltozott élethelyzetet. Izsák elfogadta, hogy változik az élete és hogy ennek köszönhetően kiszolgáltatottabbá válik. Úgy látjuk már nehezen tudott az ágyból kimozdulni, arra szorult, hogy más lássa el, és ez az idős pátriárka, zúgolódás nélkül hordozza el ezt a helyzetet. Pedig, amint látjuk ki is használják állapotát. Mi már úgy öregedhetünk meg, hogy a test romlását lehet lassítani, a fájdalmakat képesek vagyunk csökkenteni, sőt a látásunkon még javítani is lehet. Ennek ellenére mégis hányan nehezen dolgozzák fel az idős kor másságát. Nehezen tudunk egyedül Urunkra hagyatkozni, nehéz elfogadni a kiszolgáltatottságot, ám ha az Úrra nézünk, különösen, ha a kereszten szemléljük Őt, minden más lesz. Ott átélhetjük, hogy értünk mennyire kiszolgáltatottá vált Jézus, és ebben a helyzetben is minta a számunkra. A kereszten az Atyához fordul, kezébe teszi lelkét és imádkozik a megfeszítőiért.

Izsák halála előtt elrendezi a családi dolgokat, átadja az elsőszülöttnek járó áldást, ami által ő majd az apa helyére fog lépni. Hívatja Ézsaút és megbízza a kedvenc ételének elkészítésével, ehhez azonban el kell menni, vadászni.  Itt láthatjuk meg azt az elidegenedést, ami korábban kialakult közöttük, mert Izsák nem az egész családot rendeli maga elé, és mindenki szeme előtt ossza ki az áldást, hanem külön hívatja kedvenc fiát. Itt már nem Istenre figyel a pátriárka, hanem a közös kötődés, a hasonló személyiségtípus vezérli tetteit. Tulajdonképpen Izsák is egy tál étel fejében szolgáltatja ki az áldást. Mennyire lecsökkentették az értékét, Isten áldását nem lehet megfizetni, azt Ő adja kegyelemből.

Rebeka meghallja Izsák tervét és cselekedni kezd, ő is a kedvenc fiút akarja előnyösebb helyzetbe hozni. Szomorú, hogy nem a férjéhez megy be, nem beszélik át a helyzetet. Hiszen a gyermekek születése idején elhangzott kijelentésre emlékezniük kell.  Közösen odaborulhatnának az Úr elé, és kérhetnék, mutassa meg akaratát. De nem így cselekednek, mindketten a saját tervüket akarják megvalósítani. Rebeka úgy gondolja, gyorsan kell cselekedni, és mivel Jákób teljesen tőle függ, ezért szó nélkül teszi, amit anyja mond. Mivel korábban becsapta testvérét, úgy gondolja, Istentől nem várhatja az áldást, ezért neki kell azt megszerezni. Amikor a hamisság útján indul el valaki nagyon nehéz onnan letérni. Itt a bűnbánat lenne az igazi megoldás. Jákóbnak bűnbánattal kellene Isten, és az apja elé állni, majd bocsánatot kérni Ézsaútól, akkor még alakulhatnának másképp a dolgok.

Jákób belemegy a csalásba, hazudik apjának, ráadásul még Isten önkijelentésének formuláját is a szájára veszi, amikor apja megkérdezi „te vagy az, Ézsaú fiam? Ő így felelt: Én vagyok”. A megtévesztés után Izsák megáldja Jákóbot, mert sok mindent meglehet szerezni csalással, manipulációval, de az igazi áldás, a békesség nem fog velejárni. Formálisan beletartozhatunk a gyülekezetbe is, de a a kegyelmet nem lehet szertartásokkal, adományokkal megszerezni, a kegyelem ajándék. A kegyelemet a megtérő bűnös kapja kegyelemből. Ezt majd később meg fogja Jákób is tanulni, azonban addig sok nyomorúságon kell keresztülmenni. Nehezen, de meg fogja tanulni a leckét, Isten országában, várni kell az Úrra. Nem lehet az áldást elragadni, nem nekünk kell a javakat megszerezni, az előnyöket kicsikarni, hanem kivárhatjuk az időnket, mert Isten mindig a maga idejében cselekszik.

Amikor Ézsaú visszatér a mezőről és beviszi apja kedvenc ételét, mindketten szembesülnek a csalással. Izsák megrendül lelkében, de már változtatni nem tud. Talán arra is rádöbben, hogy kihagyta az Urat döntéséből. Az Úr könyörüljön, hogy ne utólag szembesüljünk hibáinkkal, rossz döntéseink következményével, hanem ezeket megelőzendő, előre keressük Urunk akaratát. Ügyeljünk, hogy a fontos kérdésekben ne a vágyaink, ösztöneink vezessenek, hanem az Úrtól kapott bölcsesség.

Levele végén Pál a magukért való imádkozásra szólítja fel a gyülekezetet, azt kéri imádkozzanak értük (2Thessz 3,1-5). De ez alatt nem a testi állapotukért, anyagi helyzetükért, vagy külső körülményeik javulásáért kéri az imádságot. Számára nem ezek a fontosak, meglepő, hogy nem is jobb egészségre vágyik, hanem számára egyedül az Úr beszédének terjedése a legfontosabb. Azt kéri, hogy Isten dicsőítse meg magát szolgálatuk által, a mostani területeken is. Ez a legfontosabb, terjedjen az Úr beszéde. Vajon ez-e számunkra is az elsőrendű? Vizsgáljuk meg imádságaink tartalmát. De nézzük meg, mit kérünk másoktól, amikor felkérjük, hogy hordozzanak imádságban minket? Legtöbbször az egészségi állapotunkért imádkozunk, vagy valamilyen probléma megoldását, gyermekeink oltalmát kérjük, de ritkán szerepel az Ige terjedése, lelkek megmenekülése imádságainkban. Az apostol tudta, hogy az Úr ereje felül tudja emelni fizikai állapotán, a kegyelem mindenre elég, és számára ez volt a forrás. Mindig a kegyelem partján pihent és belőle nyert megújító erőt. A kegyelem forrása számunkra is elérhető, merítsünk belőle, és kérjük ezt mások számára is.

Pál tudja, mindig lesznek képmutatók, olyanok, akiknek nem kell a hit, csak előnyökért tartoznak a közösségbe, vagy népszerűségből, de szívük távol van az Úrtól. Azonban ne ezekre figyeljünk, hanem bízzunk az Úrban, szeressük Őt teljes szívünkből. Adjon ma is erőt tanítványi életünkhöz, Pál őszinte vallomása: „hű az Úr, aki megerősít.” Igen, Ő soha nem hagy cserben, Rá lehet számítani, és mindig megerősít a szolgálatra, a az evangélium hirdetésére.

Hű Jézusom kezébe

1.  

Hű Jézusom kezébe teszem le életem.

Ő életem vezére, s hazámba érkezem.

A keskeny úton járok, közel van Ő hozzám.

Magasból vet világot az Ő keresztje rám.

2.  

S ha nem tudom azonnal, hogy Jézus mit kíván,

Várok, szemébe nézek, s szívem nyugodt, vidám.

Mi boldogság, mit érzek: Úr Ő éltem fölött!

Szívem nem ismer kényszert, önként szolgálom Őt.

3.  

Ha szenvedés, baj érne, s az utam is sötét,

Az Úr keresztje fénye annál dicsőbben ég.

S tudom, hogy még dicsőbb fény ragyog majd énreám,

Ha majd a mennybe érvén belépek ajtaján.

Isten áldásával.