Elengedés

K

ánaán földjén is elfogyott a gabona, de meghallották, hogy Egyiptomban lehet kapni, így azután Jákób mozgósítja fiait (1Móz 42,1-38). Mintha nem számítottak volna arra, hogy őket is érinti ez az éhínség. Néha mintha a hívők azt gondolnák, hogy ők kimaradnak minden rosszból, és amikor az őket is érinti, meglepődnek. Az Úr Jézus beszélt arról, hogy lesznek háborúk, éhínségek, különféle nehéz helyzetek, és ezek a hívőket sem kerülik el. Van, amire fel tudunk készülni, van, amire nem.

Jákób és családja nem tudott felkészülni, hisz ők nem kaptak jelzést, és most is tétováznak. Úgy látjuk, a fiúk határozatlanok. Kivártak, mert úgy vélték, hamar lefut ez az éhség. Mi is sokszor azért vagyunk határozatlanok, mert úgy véljük, hamar vége lesz a nehéz időszaknak, hamar túl leszünk rajta.

Jákób útnak indítja fiait, de Benjámint nem engedi el, mert félti, és úgy gondolja, meg tudja őt óvni. Józsefet sem tudta, másrészt nem minden az, aminek látszik. József eltűnése tragédiának látszik Jákób előtt, pedig csak Isten munkája. Az Úr jár előttük József személyén keresztül, mert szereti őket, és meg akarja menteni elhívott eszközeit.

József teljesen belesimult az egyiptomi életbe, beszédén sem veszik észre, hogy ő nem egyiptomi. József felismeri testvéreit, de nem árulja el, hogy ki ő. Kémeknek mondja őket, és három napig őrizetben tartja a kis csapatot. Ez a három nap az emlékezés ideje, előjön a rendezetlen múlt. Eszükbe jut József és az ellene való vétkük. Az Úr előtt való rendezés nélkül nem lehet megszabadulni a múlt terheitől; csakis az őszinte bűnbánat és az Úr kegyelme az, ami felszabadít.

Simeont ott kell hagyniuk, és nélküle mennek vissza apjukhoz, ám kapnak jeleket, amiket nem értenek. Az Úr mindig jelez, a nehéz időkben is, de ezeket meg kell látnunk, majd meg kell értenünk. Isten ott van végig Jákób fiaival, de ők nem látják. Jákób még mélyebbre kerül, úgy látja, Simeon is elveszett, ezért Benjámint nem engedi el. Kiderül, hogy teljesen hozzá kötődik, mintha a többi fia nem is létezne. Jákób nem tudja elengedni Benjámint, pedig ez a megoldás. El kell engedni a legkisebbet, azt, akit nagyon szeret, a József-pótlékot. Az elengedés fontos, nekünk is meg kell tanulni, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen se a véleményünkhöz, se a tervünkhöz, de még a másik személyhez sem. Merjünk mindent az Úr kezébe helyezni, ne ragaszkodjunk semmihez görcsösen, hanem bízzunk Urunkban. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti azt Jézusért, életre nyeri meg.

Az apostol Athénban várakozik, de nem tölti tétlenségben az idejét (ApCsel 17,16-34). Körbenéz a városban, és a bálványokat látva háborog a lelke. Nem is tartja magában a mondanivalóját, beszél az emberekkel, és bizonyságot tesz Jézusról. Az ismeretlen isten oltára arra indítja, hogy beszéljen a Teremtő és Megváltó Istenről a számukra. Tehát Pál nem tér napirendre a bálványok fölött, nem mondja, ez más nép és más kultúra, mert tudja, nekik is Krisztusra van szükségük, Jézus értük is meghalt. Bár mi is így forognánk ebben a világba, hogy vállaljuk Jézust. Merjünk rámutatni, hogy az Úr minden emberért meghalt.

Az Úr mindenki teremtője, és mindennek az Ura. Ő nincs ránk szorulva, nem Neki van szüksége ránk, hanem nekünk Őreá. Jó, ha ezt is látjuk minden nap: nekem van az Úrra szükségem, mert Nélküle elveszett ember vagyok.

A tudatlanság idejét elnézte Isten. Tehát amíg nem hallunk a kegyelemről, addig nem is kéri azt számon az Úr. A tudatlanság mindig addig tart, amíg az evangélium el nem jut hozzánk. Amikor halljuk, amikor értesülünk arról, mit tett értünk Isten, már nem vagyunk tudatlanok. Amikor meghalljuk a jó hírt, Isten azt kéri, térjünk meg. Azért szól, hogy megtérésre indítson, azaz azt akarja, hogy visszafordulva a bűn útjáról, bízzuk Rá magunkat.

Rámutat az ítélet napjára, amely Jézus által lesz megtartva. Általa ítéli meg az Úr a világot, addig azonban lehetőségünk van a megtérésre, a Benne való hit által új életre. Az athéniak nem voltak fogékonyak a feltámadásra, de mi hisszük-e? Sokan ma is elutasítják. Pedig Jézus és a feltámadás összetartozik.

Jézus feltámadása bizonysága annak, hogy Ő valóban Isten Fia. A feltámadása azt jelzi, él, örökké él. Boldog, aki ilyen hittel hívja segítségül. Mert ma is a görögöknek és minden népnek Urunk kegyelmére van szüksége. Arra van szükségünk, hogy mi változzunk, és az csak újjászületés által lehetséges. A megváltozott ember lesz képes körülményeit is jó irányba elmozdítani. Krisztussal lehetséges az új élet mindnyájunk számára.

CSAK AZ ÚRNAK NAGY KEGYELME

1.  

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk,

Mert reánk tör, hogy elnyelne

Gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve

S nincsen erőnk nékünk,

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk.

2.  

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma,

Azért mihelyt napunk felkel,

Kezdjünk háladalba!

Szívünk és szánk szép énekkel

Krisztust magasztalja;

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma!

3.  

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom,

Mi kell nékem földön-égen,

Ha ez egy jót bírom?

Éljek bármi nagy szükségben,

Még sincs miért sírnom:

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom.

4.  

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

A sebükre balzsamot hoz,

Imáiknak szárnyat.

Föl, szívünk, a csillagokhoz,

Félre, földi árnyak!

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

Isten áldásával.