Légy segítségünkre

J

úda volt az, aki nem akarta megölni Józsefet, és ő javasolta, hogy inkább adják el (1Móz 38,1-30). Ő is Józsefet akarta eltávolítani, és nem a köztük lévő feszültséget feloldani. Pedig meg kell tanulnunk megoldani a problémákat, amit úgy érhetünk el, ha beszélünk róluk. Ők nem beszélgettek, nem próbálták megérteni testvérüket, hanem haragjuk és irigységük által vezérelve cselekedtek. Legyen fontos számunkra a beszélgetés, bármilyen problémával küzdjünk, mielőtt cselekszünk, beszéljük jól át a dolgokat. Ne engedjük, hogy hirtelen indulatunk befolyásoljon. Vonjuk be a beszélgetésbe Istent, mondjuk el Neki a problémát. Nagy segítség lehet számunkra ebben a Zsoltárok könyve, mivel bennük mindig egy imádkozó embert látunk, aki a maga gondját, baját az Úr előtt tárja fel. Ezek az imádságok segítségül lehetnek számunkra is abban, hogy megtanuljuk Isten elé vinni ügyeinket, minden belső gondunkat.

Júda ezek után saját útra tért, megnősült és gyermekei születtek, majd az elsőszülött is megnősült. Milyen gyorsan jönnek a nevek és események egymás után, ám ezek között több idő is eltelt. Csak a felszínt, a legfontosabb történések vázlatát látjuk, de azért sok minden végbemegy az emberek szívében, mindennapjaiban. A mi életünknek is gyakran csak a felszínét látják, még mi is csak a rohanó idővel szembesülünk, egyik esemény megy a másik után, és megfeledkezünk arról, ami a felszín alatt van. Pedig az élet több, mint amit a felszín mutat. Jó, ha odafigyelünk a mélyebb dolgokra, az összefüggésekre, és elgondolkodunk rajtuk. Jó az eseményeket is az Úr előtt megélni és feldolgozni.

Az idő rohanásában jelentkeznek a bajok is, az elsőszülött fiú vétkezik és meghal, az őt követő Onán pedig nem akarja vállalni a sógorházasságból fakadó kötelezettséget. Nem akarja, hogy bátyja neve öröklődjön, és ő is meghal.  A harmadik fiú még kicsi volt, így Júda Támárt visszaküldte apja házába addig, amíg Sélá felnő. Úgy látjuk, Júda nemcsak vándorol, hanem egyedül, Isten nélkül hozza meg döntéseit. Nagy kísértés, hogy függetlenedünk Isten akaratától, úgy gondoljuk, magunk mindent meg tudunk oldani. Gyakran rögtönözünk, amint Jákób is tette. Júda, amikor meglát egy parázna nőt, bemegy hozzá, egyáltalán nem figyel Felfelé, hanem a hirtelen érzelmek irányítják. 

Nem tudja, hogy az a nő a menye, de amikor eljut hozzá a hír, hogy Támár gyermeket vár, azonnal meg akarja égettetni. Megdöbbentő a kettős mérce, saját magát nem ítélte el a paráznaságért, de amikor megtudta, hogy Támár gyermeket vár, őt halálra ítélte. Hányszor felmentjük magunkat, másokat pedig elítélünk ugyanazért a tettért. Amit más életében bűnnek ítélünk, azt a magunk életében nem látjuk annak. Az elhamarkodott ítélethozatal megelőzése érdekében mindig álljunk az Úr elé, tekintsünk bele az igébe, és Isten szavát magunkra alkalmazzuk először. Az ige mindig énrám vonatkozik először, ne a másiknak olvassam, hallgassam, hanem saját magamnak.

Júdának szembesülnie kell saját bűneivel, szíve gonoszságával. Hiszen ő vétkezett, mert a fiát nem adta Támárhoz. A menyét is ő kényszerítette erre a tettre és hozta nehéz helyzetbe. Az igébe tekintve lássuk meg, hogy mi vagyunk az okai annak a helyzetnek, ami kialakult. Kettős mércénk, engedetlenségünk miatt kényszerülnek mások rossz döntésre. Bánjuk meg ezeket Urunk előtt és vegyük komolyan az ige szavát.

A második missziói út során felkeresi Pál a korábban alakult gyülekezeteket (ApCsel 16,1-10). Nem kerüli el azt a vidéket sem, ahol megkövezték. Ennyire nincs benne neheztelés, nem tartja számon, amit elkövettek ellene. Krisztus szeretetével jelenik meg köztük. Tudja, szükségük van a bátorításra, az evangéliumra. Mi se tartsunk neheztelést, engedjük, hogy a kegyelem eltörölje a minket ért sérelmeket, és helyettük vigyük a jó hírt.

Az első missziói út, a szenvedés, a megkövezésre adott válasz gyümölcsét láthatjuk Timóteusban. Hallotta az igét, anyjával és nagyanyjával együtt, és látták a megkövezett, de visszatérő Pált. Átélték a belőle áradó megbocsátást, és mindezek meggyőzték őket Krisztus útjáról. Timóteus Pál tanítványa lesz. Ez válasz az Úrtól, ez megerősíti abban, hogy jó úton jár, hogy érdemes a szenvedést vállalni az Úr ügyéért. Urunk mindig megerősíti hűséges szolgáit, ad jeleket, amik alapján felismerhetjük, hogy helyes az irány, van értelme az ige hirdetésének, a szolgálatnak.

Ezután nehezen találják meg, merre menjenek. Saját útvonalukat nem engedélyezi a Lélek, Pál nem erősködik, nem nyomul tovább erővel is Ázsia belsejébe, hanem figyel Felfelé, keresi a megnyíló ajtót. Mi is figyeljünk, és ha a Lélek nem enged, ne okoskodjunk, ne erősködjünk. Egy éjszakai látomásban aztán megkapja a szabad jelzést. Az Úr megmutatja, merre vegyék az irányt. Kiderül, azért nem mehettek eddigi útvonalukon, mert Európába kell megérkeznie a jó hírnek. Isten Európa számára küldi kegyelmét, a drága jó hírt.

Egy macedón férfi jelenik meg Pál előtt a látomásban, és azt kéri, jöjjön át hozzájuk és legyen segítségükre. Mondhatnánk azt, hogy ebben a látomásban a bajba jutott Európa kiált és kér segítséget Jézus szolgájától. Meglátja ez a macedón férfi, hogy csak Jézus segíthet rajta.

Lássuk meg, hogy egyedül Jézus segíthet rajtunk. Kiáltsunk mi is, bármilyen helyzetben, akár reménytelenségben legyünk is: Jézus, légy segítségemre! Bár mi is ilyen világosan látnánk, hogy az Úrhoz kell fordulnunk, Őt kell hívnunk.

Benne van az is ebben a szakaszban, hogy a mai Európa élete is akkor jön rendbe, ha Jézushoz kiáltunk és Tőle várjuk a segítséget. Az a baj, hogy csak emberi eszközökkel, elsősorban anyagi, gazdasági módszerekkel akarjuk megoldani a problémákat. Pedig számunkra sincs más, mint Jézus. Kétezer év után ezt már tudnunk kellene. Kiáltsunk Urunkhoz magunkért és az egész emberiségért, mert nincs más orvosság, mint az evangélium, az élő ige. Pál megértette, hogy oda hívta őt az Isten. Ma is meg lehet érteni Isten akaratát, ezt mondja igénk. Ehhez csak figyelni és engedelmeskedni kell. Engedni, hogy vezessen, és addig menni, amíg ki nem nyílik a kapu. Vigyázzunk, ne mi törjük be a kapukat, hanem menjünk addig, amíg az Úr meg nem nyit egyet a számunkra.

VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.