Vándorlás az Úrral

J

ákób megérkezett Egyiptomba, az Úr így mentette meg őket a szűk esztendők nyomorúságától. Csodálatosan gondoskodik övéiről az Úr (1Móz 47,1-31). Előttük járt és elkészítette a szabadulás útját. Ehhez Józsefet is felhasználta, a kezdeti nyomorúságok és mélységek után Isten kiemelte őt, és övéi segítségére lett. Mi is merjük az Úrra bízni magunkat a legnehezebb és legreménytelenebb helyzetekben is. Neki van megoldása, sőt, már előre elkészíti a megoldást. Ha figyelünk Rá és komolyan vesszük jelzéseit, átélhetjük a szabadítást.

József jelenti, hogy megérkeztek testvérei és az apja, a fáraó fogadja a küldötteket, beszélget velük. A testvérek elmondják, azért jöttek, hogy megtelepedjenek Egyiptomban, mert nagy az éhínség, nincs legelő. Gósen földjét kérik, a fáraó oda is adja a számukra, és megbízza őket saját jószágainak a gondozásával. Isten valóban előttük járt, József hűséges élete és szolgálata révén megnyílt előttük Egyiptom jószágtartásra alkalmas területe. Isten valóban Józseffel volt, a nehéz időszakok arra szolgáltak, hogy általuk József olyan pozícióba kerülhessen, ami által segítségére lehet népének. Az Úr munkája az is, hogy ő nem feledkezett el a népéről, nem haragudott meg rájuk, hanem kész volt megbocsátani nekik. Nem a sérelmekre nézett, hanem mindvégig az Úrra.

Engedjük, hogy az Úr alakítsa az életünket, ne csak a pillanatnyi helyzetre, a jelenlegi boldogulásra tekintsünk, hanem bízzunk Urunk tervében. Ő mindig népe megmentését tartja szem előtt. Mindent megtesz, hogy megmentse övéit, még a nehéz gazdasági helyzetben is van gondja népére. Nem véletlenül szólít fel az Úr: ne aggodalmaskodjatok életetek felől, mert tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.

Izráel is találkozik a fáraóval. Döbbenetes, a világ legnagyobb birodalmának uralkodója, az istenként tisztelt fáraó fogadja egy nomád család fejét. Igen, Isten választott népének képviselője megjelenik a hatalmas fáraó előtt. Még nem is formálódtak néppé, Jákób mégis megáldhatja a fáraót. Mivel mindig a nagyobb áldja meg a kisebbet, kiderül, hogy Jákób a nagyobb. Ő a nagyobb, mert Istenhez tartozik. Rajta van Isten áldása. Ha gazdaságilag és politikailag ez nem is látszik, mégis kiderül, Izráel a nagyobb. Mert Isten másképp méri a nagyságot.

Megtudjuk ebből a történetből, hogy a fáraó is Isten eszköze. Nem is tud róla, mégis az Úr akaratát hajtja végre. Odahívatja Jákóbot és családját, majd letelepíti őket Gósen földjén. A fáraó úgy gondolja, mindez az ő döntése, és nem is gondol arra, hogy ő is eszköz az élő Isten kezében. Ezért nem kell félnünk nehéz időszakokban sem, mert Urunk hatalmas Isten, Ő a föld királyainak is Ura.

Jákób megvallja, hogy ő vándor a földön. Jó ezt látnunk, jó, ha mi is ezt valljuk, vándor vagyok ezen a földön. Az én úticélom a menny. Hová tartsz? Mi a célod? Valóban az örök élet felé haladsz? Az üdvösséget tűzted ki célul? Földi vándorlásunk véget fog érni, ezért már most fogalmazzuk meg a célt. Ne csupán e földi létre koncentráljunk, hanem induljunk el a keskeny úton az élet felé. A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy az örök életre csak a Jézus Krisztusba vetett hit által léphetünk be. Az ajtó Krisztus kegyelme által nyílik meg előttünk.

József egész Egyiptom számára áldássá vált. Saját népe pedig szinte meg sem érezte a szűk esztendők nyomorúságát. Jákób bőven túlélte a szűk esztendőket, ám azok letelte után már nem mozdultak, továbbra is ott maradtak Gósen földjén. A jólétből nehezen mozdul az ember, nehezen megy vissza a rosszabba. Ők sem mentek vissza, hanem ott maradtak Egyiptomban. Jákób azonban elrendelte, hogy majd ősei földjén temessék el. Ha a családja nem is látta, hogy haza kell majd menni, Jákób nem felejti el, hogy nem ide szól az elhívás. Soha ne feledjük el, hogy nekünk a mennyben van polgárjogunk.

Folyik a munka Efézusban, Pál a zsinagógában is hirdeti az Isten országát (ApCsel 19,8-22). Ő ezt az országot igyekszik megismertetni a zsidókkal, majd a nem zsidókkal is. Hirdette, hogy aki Krisztusban hisz, Isten országának polgárává válik. És már ebben az életben ennek az országnak az útján kell járnunk. Mert ez az út az életre visz. Voltak, akik örömmel vették az életre vezető útról szóló tanítást, mert meglátták, hogy a régi út már nem járható. Krisztus útja azonban mindig járható. Amikor komolyan vesszük, mindig világossá válik, hogy egyedül ez a járható és élhető út és életforma. Voltak olyanok is azonban, akik nem akartak ezen járni, akik gyalázták ezt az utat. Miért? Mert a Krisztus útján nem találhatók meg azok az elemek, amiket megszoktunk, amikről úgy gondoljuk, természetesek. Krisztus útja a megbocsátás és az újrakezdés útvonala. Ezen az úton a bűnből van szabadulás, itt lehullnak a bilincsek, és mindenki számára egy új, örömteli és boldog  élet lehetősége nyílik meg. Azonban a megtérés nélküli emberek a régi megoldásokhoz ragaszkodnak, tovább akarják vinni a haragot, a gyűlöletet, a másik kizsákmányolását és elnyomását. Azonban Isten országában ezek az elvek nem működnek, oda nem juthat be ez a fajta indulat és gondolkodás.

Az Úr megáldotta Pál életét és szolgálatát, csodák által is bizonyságot tett az evangélium erejéről. Urunk ma is ugyanaz, Ő most is hatalmas dolgokat cselekszik, ma is gyógyít és szabadít. Azonban azt is látni kell, hogy nem lehet Pált leutánozni. Az Úr hatalma és ereje az Úr Jézussal való személyes és élő kapcsolaton keresztül nyilvánul meg. Átadott élet nélkül nem működik a Jézus nevére való hivatkozás.

Az Úr Jézus nevének erőteljes megnyilvánulása hatalmas munkát végzett Efézusban, sokan adták át az életüket. Ez nem csupán érzelmi fellángolás volt, hanem teljes életváltozás. A hitre jutás bűnvallást eredményezett, és megszabadultak ördögi, okkult praktikáiktól, a hozzá tartozó könyvektől és amulettektől is. A régi élet minden maradványát felszámolja az élő hit. Minden, ami a gonosz, okkult világhoz tartozik, a kereszt tövébe kell, hogy kerüljön. Mert ha nem visszük az Úr elé, ismét hatni fog ránk. Az Úr azonban azért tisztít meg, hogy a megüresedett helyett Ő foglalja el.

Velem vándorol utamon Jézus

1. Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő, a győzelmes, hű vezér,

Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény.

Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

4. Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét.

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

5. Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én,

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.