E
|
ddig minden
jel eredménytelen, a fáraó nem veszi komolyan, sőt, úgy gondolja, majd csak
kifullad Mózes (2Móz 11,1-10). Még mindig nem érti, hogy itt nem Mózesről,
hanem az élő Istenről van szó. Teremtője jelentkezett be, igényt tart az
életére, azt akarja, hódoljon meg Előtte és engedelmeskedjen Neki.
Még egy jel lesz, ami után elbocsátja majd a fáraó a népet. Sőt, ennek
hatására kiűzi Izráel fiait Egyiptomból. Amikor valaki ellenáll Istennek, egyre
súlyosabb eseményekkel fog találkozni. Mennyit szenved a nép, az egész ország a király makacssága miatt. Isten
erősíti Mózest, szava felkészíti az utolsó megjelenésre. Belefáradt volna már a
küzdelembe, ha az Úr nem segítené tovább, ha nem állna meg mindig mellette és
nem szólna hozzá. Az Úr szavában nagy erő van, ezért olvassuk mi is naponta,
mert az ige erőssé tesz. Amikor felmerül a feladás a szívünkben, az Úr beszéde elvégzi,
hogy képesek legyünk folytatni. Átéljük, hogy az Úr erős, ha Vele haladok, nem
reménytelen a helyzet kilenc kudarc után sem. Ennyi vereséget követően
folytatnánk-e? Belefognánk-e újra azzal
a hittel, hogy most sikerülni fog? Mózes
az Úrtól kapja ezt a bizonyságot, és tudja, most sikerülni fog, a tizedik csapást
követően elindulhatnak a szabadulás útján.
Most már valóban az utolsó lépés van hátra, ezt erősíti meg a
felkészülés. Eljött a kivonulásra való felkészülés, és Isten, mint gondos Atya, útravalóval látja el népét. Az útravalót Egyiptom népe biztosítja a számukra.
Az ebben a csodálatos, hogy nem erőszakra teszik, hanem önként és szívből. Az
Úr nem használ erőszakot az egyiptomiakkal szemben, hanem kedvessé teszi Izráel
fiait előttük. Ma is a megváltozott élet
teszi vonzóvá Jézus tanítványait az emberek előtt. Az Úr nem parancsolja meg, hogy lássák el a
zsidókat, hanem ők maguktól döntenek így. Ez elképzelhetetlen volt, mégis
megtörtént, mert az Úr a szívekben munkálkodik. Ma is így végzi munkáját, bár
mi nem mindig követjük ebben Őt. Türelmetlenek vagyunk, felszólítjuk a másikat,
hogy most már éljen keresztyéniül, vagy legyen irgalmas, adakozó. Azonban ez így nem működik, ki kell várnunk,
amíg kiben-kiben megérik a döntés. Aki magát adja előbb az Úrnak, az tud majd
adni a másiknak is.
Mózes átadja az Úr utolsó üzenetét: meghal Egyiptom földjén minden
elsőszülött, és nagy fájdalom járja át az ország lakóit. A fáraó megölette a
zsidó fiúgyermekeket, és mivel még mindig nem engedte el a népet, neki is át
kell élni ezt a fájdalmat. Izráel fiait azonban megmenti ettől az Úr. Nekik nem
kell meghalni, mert helyettük meghal majd más. Sőt, nemcsak a zsidók, hanem
minden család elsőszülöttje megmenekül, ha hisz az Úr szavának. Valaki más, az
Isten Báránya halt meg, hogy mi élhessünk. Annyira megszoktuk már ezt, hogy nem
is jelent számunkra szinte semmit. Jó lenne, ha úgy őszintén elcsendesedve
megrendülnénk ezen. Valaki meghalt helyettem, valaki életét adta értem, azért,
hogy örök életem legyen.
A fáraó nem hisz, elmegy a végsőkig, de ebbe beleroppan az egész ország.
Hányszor nem figyelünk hittel az Úrra, elmegyünk a végsőkig makacsságunkban, de
ezzel mindenkinek ártunk. Most látunk Mózesnél haragot, miért? Mert tudja, mi
következik, de azzal is tisztában van, hogy el lehetne mindezt kerülni. Bizony, elszomorító látni, mennyire nem vesszük komolyan az Úr beszédét, mennyi
nyomorúságon kell átmennünk, pedig sok mindent el lehetne kerülni, ha végre
megbánnánk bűneinket és elindulnánk az Úr Jézus nyomában. Egész más lenne a
világ, a földi élet, ha végre engednénk az Úr Jézus életformáját megvalósulni.
Ezt nekünk kellene Isten Lelke által megjeleníteni, azonban nem sok látszik
belőle.
Agrippa nagy kegyesen engedélyezi a szólást az apostol számára (ApCsel 26,1-32). Pedig
neki kellene könyörögni, hogy beszélj, Pál, add át az élet beszédét. De ez a
király nem szomjas, neki nem kell az élő víz. Ő felsőbbrendűnek gondolja magát.
A te szíved szomjas-e? Belső vágyakozással indulsz-e istentiszteletre, vagy
veszed kezedbe az igét? Hányszor mi is úgy megyünk, mint ez a király, örüljön
az Isten, ha elmegyünk egy alkalomra és méltóztatunk meghallgatni üzenetét.
Pedig nagy kiváltság, hogy még ma is szól az ige.
Pál bizonyságot tesz egykori életéről, elmondja, hogy valamikor ő is úgy
gondolkodott, mint vádlói, ő is szembefordult Jézus nevével. Azonban eljött az
idő, amikor Jézus legyőzte őt, mert Jézust senki nem győzheti le; aki ellene
fordul, az hamarosan maga fog megváltozni, átalakulni. Előbb őt kérdezi a hang,
miért üldözöl? Mindig nekünk kell válaszolni, miért fordultam szembe az Úrral?
Miért nem hallgatok Rá, miért gyűlölöm? Ezt követően Saul is kérdez: kicsoda vagy, Uram? Fontos kérdés. Erre választ kell kapni. Kicsoda az, akiről már
annyit hallottam, akinek a nevével sok helyen találkozom, de aki eddig nem
sokat jelentett a számomra? Keresem-e a választ erre a kérdésre, amikor olvasom
az igét? Igyekszem-e megismerni, kicsoda is az Úr, kinek mondja Ő magát? Pál meglátja, hogy Jézus feltámadt, és vállalja is a feltámadt Urat. Fesztusz bolondnak
titulálja Pált, ő pedig bátran megvallja, hogy nem bolond, hanem az igazságot
mondja a számára.
Agrippa majdnem keresztyénné lesz, de megmarad itt. Miért? Mert ez
megfelel neki. A majdnem keresztyénség nem tanítványság. A majdnem keresztyén
nem keresztyén, mint ahogy a majdnem megszületett ember sem született meg.
Nincs majdnem tanítványság, csak a Lélek általi teljes újjászületés.
Miért nem akar Agrippa tanítvány lenni? Mert Jézus követése teljesen
átalakítaná, de ő nem akar átalakulni, megváltozni, mert ragaszkodik bűnös
életmódjához. Tanítvány vagy már, vagy csak majdnem tanítvány?
TÉGY FOGLYODDÁ, URAM
1.
Tégy foglyoddá, Uram,
Akkor szabad leszek;
Késztess megadni önmagam,
Győzelmet úgy veszek!
Ha küzdve küszködöm,
A földre roskadok,
De ha karod lesz börtönöm,
Akkor erős vagyok.
2.
Szívem gyáván remeg,
Úgy hajlik, mint a nád,
Amíg Benned nem lelte meg
Parancsoló Urát.
Míg láncra nem vered,
Boldogtalan, sivár;
De hogyha szolgád lesz Neked,
Akkor üdvöt talál.
3.
Lelkem mindjárt alél,
Nem tölti tűz, se hit,
Míg benne égi tűz nem kél,
S szolgálni nem tanít.
Vezetni úgy tudok,
Ha Szentlelked vezet.
Zászlóm fennen csak úgy lobog,
Ha fúj leheleted.
4.
Majd úgy uralkodik,
S nyer lelkem égi trónt,
Ha Néked hódol a porig,
Ha mindenről lemond.
Vész és vihar között
Úgy áll végig híven,
Ha Nálad békén kikötött,
S mindvégig ott pihen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése