M
|
ózes a bottal
a kezében tért vissza apósához (2Móz 4,18-31). A bot jelzi számára a
találkozást, jelzi, hogy Isten elhívta és felhatalmazta. Nem a maga nevében
indul, hanem az Úr nevében. Jó, hogy nem magunkban kell indulni, mert erőt
meghaladó feladatok jönnek velünk szembe, de ha az Úr nevében és
felhatalmazásával megyünk, ezek is lehetségessé válnak.
Megkapja az engedélyt, eredj el békességgel. Azt mondja ezzel, menj, ha
békességed van benne. Az Úr akarata felől való meggyőződés békességgel jár. A
békesség jelzi, hogy ez valóban Isten akarata. Ez a békesség a szív békessége.
Körülöttünk nem biztos, hogy nyugalom lesz, de ha a szívemben békesség van,
mehetek tovább az úton. Mózes úgy megy, hogy tudja, ez az Ő útja. Tudja, nem
tehet mást, mennie kell, mert ez az Ő feladata.
Közben az Úr is megerősíti Mózest abban, hogy menni kell, hogy jó úton
jár, amikor visszaindul Egyiptomba. Megerősíti, hogy meghaltak azok, akik
halálra keresték. Új idők járnak Egyiptomban, de ez nem jelenti azt, hogy
könnyebb lesz a helyzet. De jelzi, hogy az Úr előtte jár, nem kell félnie. Az
Úr szívére helyezi a jeleket, amiket adott a számára. Bizony, ügyelnünk kell,
hogy ne feledkezzünk meg az Úrtól kapott ígéretekről, az ige hatalmáról, mert
olyan könnyen elfeledkezünk róluk. Olyan hamar elbizonytalanodunk, de Isten
felszólít: ügyelj a jelekre. Hogyan ügyelhetek rájuk? Úgy, ha többször
felidézem magamban, ha emlékeztetem magam rá.
Üzenetet is küld a fáraó számára az Úr, és ezt át kell adni. Azonban nem
könnyű a fáraót felszólítani rabszolgái elengedésére. De meg kell tudnia, hogy
Izráel Istene nála is nagyobb hatalommal rendelkezik. Természetesen Mózesnek is
hinnie kell, hogy Isten hatalmasabb. Mi hisszük-e ezt, amikor a mai ügyeletes
fáraókkal szemben kell az Úr akaratát képviselni? Hisszük-e, hogy Istennek
valóságos hatalma van, és képes megmenteni a mindenkori hatalmasságok kezéből?
Hiszed-e, hogy személyes problémáidnál is nagyobb az Úr? Hányszor remegve
indulunk, ez azért van, mert a problémát nagyobbnak látjuk az Úrnál.
Útközben egy kis incidensre kerül sor, mert Mózes a nép elé készül állni,
bizonyságot akar tenni az őt küldő Úrról, de a fia nem hordozza a testén a
szövetség jelét. A gyermeke még nem tartoznak az Úrhoz. Cippóra azonban rádöbben,
miről van szó, és körülmetéli a fiát. Mózesnek mulasztása volt, ebből később
problémája származott volna. Megkérdőjelezték volna küldetését. Felesége
lélekjelenléte mentette meg a helyzetet.
Az Úr megerősíti Mózest, amikor Áront elébe küldi. Áron megjelenése
jelezte, valóban Isten áll az életük és a küldetésük mögött. Mindig fontos a
meggyőződés, az igei megerősítés, anélkül elbátortalanodunk.
Mózes és Áron a nép elé álltak, elmondták, amit az Úr mondott, és
bemutatták a jeleket is. Ennek nyomán hitték, hogy az Úr meghallgatta
kiáltásukat, és meghajoltak és leborultak az Úr előtt. Jó reakció, tegyük mi is
ezt, hajoljunk meg Urunk előtt, dicsérjük munkájáért.
Pál folytatja bizonyságtételét, megtudjuk belőle, hogy amikor felment
Jeruzsálembe, a templomban imádkozott, és az Úr szólt hozzá (ApCsel
22,17-30). Az apostol új életének a
kezdetébe kapunk bepillantást. Láthatjuk, hogy már itt fontos szerepe van az
imádkozásnak. Az imakapcsolatra építi fel az új életét. Mert az új életet is
fel kell építeni, meg kell tanulni, és ezt Pál az imádkozásra alapozza. Az Úr
pedig szól hozzá, elmondja, hogy mit is tegyen.
Sietve kell elhagynia a fővárost, pedig Pál lehet, hogy tovább időzne, de
nem lehet városnézést tartani, romantikázni, a múltba tekinteni, hanem tovább kell
menni. Miért? Pál első rendű feladata nem a múltra való emlékezés, hanem az
evangéliumimról való bizonyságtétel. Viszont az Úr azt látja, hogy nem fogadják
el a bizonyságtételét, ezért aztán tovább küldi. Ahol nem kell az Úr szava, ott
nincs Pálra szükség, oda kell mennie, ahol éhes és szomjas lelkek várnak rá.
Pál nem keseredik meg, mert elutasítják a bizonyságtételét. Hányszor
elkedvetlenedünk, ha elutasításban részesülünk. Az apostol nem, mert tudja, hogy Jézust utasították el, és neki van új feladata, és ő erre koncentrál. Ezért nem
roppan össze, ezért bírja az elutasítást is.
Bizony, kijut neki az elutasításból, most is halált kérnek rá. Megdöbbentő, mennyire nem tudják elviselni az ige szolgáját, mennyire nem kell az
evangélium.
Pált meg akarják korbácsolni, ő azonban római polgárságára hivatkozik.
Nem azért, mert védi magát, hanem azért, mert talán nem bírná ki a
megkorbácsolást, és Ő szeretne eljutni Rómába. A császár elé akar állni. Miért?
Azért, hogy elmondja neki, nem ő az isten, hanem a názáreti Jézus. Mondjuk el
mindenkinek, hogy Jézus a világ Ura, Jézus a Megváltó, Ő az élő Isten. Pál nem fél
a haláltól, hiszen megvallja az egyik levelében, hogy számára a meghalás
nyereség. Nyereség, mert Krisztushoz viszi.
Számunkra már a mennyei polgárság megszerzése a fontos. Tudjuk, mi azt
nem vagyunk képesek megszerezni, de Jézus kifizette az árat. Így azután Jézus
érdeméért, ingyen kegyelemből válhatunk mennyei állampolgárokká. Van-e már
mennyei polgárjogom?
Királyi gyermek vagyok én
1.
Királyi gyermek vagyok én,
Van hófehér ruhám.
Megváltóm kegyelme enyém,
Nem hágy el soha már.
Jézussal járom utamat,
Megfogva a kezét,
Királyi gyermek vagyok én,
És ez nekem elég.
2.
E földön vándor vagyok én,
Vár égi, szép hazám.
Jézussal uralkodom majd,
Van fényes koronám.
Jézussal járom utamat,
Megfogva a kezét,
Királyi gyermek vagyok én,
És ez nekem elég.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése