Szolgálat az Úrral

A

z Úr többször beszél Mózessel, mert neki szüksége van az Úr szavára (2Móz 6,14-30). Nagyon rászorul az Úr közelségére és útmutatására. Mózes önmagában tehetetlen. Ezt látjuk ebben a fejezetben is. Nem ő a nagy, hanem az Istene. Igen, Mózesnek hatalmas Istene van. Látom-e, hogy hatalmas Istenem van? Ezért nem az én erőmön, képességemen múlnak a dolgok. Az Úr tanítványa mindig átéli, hogy önmagában tehetetlen, azonban az Úr nagy feladatok elvégzésére teszi képessé őt.

Olvasunk Mózes nemzetségéről, látjuk az Úr áldását életükben, Isten azonban Mózest és Áront választotta ki nagy feladatok elvégzésére. Ez a feladat nem más, mint Izráel fiainak Egyiptom földjéről való kihozása. Isten népe idegen földön és rabszolgaságban él, azonban az Úr ki akarja szabadítani őket. Hiszen van saját földjük, az ígéret földje, ott a helyük. Azonban magukban már képtelenek odajutni, hiszen ahhoz ki kell kerülni a fáraó fennhatósága alól. Ehhez külső segítségre van szükség, ezt az Úr tudja megadni nekik. Isten hatalmasabb a fáraónál.

Minket is fogva tart a világ, és a magunk erejéből mi sem tudunk szabadok lenni, azonban az Úr Jézus azért jött el a világba, hogy megszabadítson minket. Mi kell a szabadításhoz? Először is, meg kell látni, hogy rab vagyok. Vágyaim, szenvedélyeim rabja. Fel kell ismerni, hogy önerőből képtelen vagyok megszabadulni, segítségre van szükségem. És amikor ezt meglátom, az Úrhoz kiáltok, és Ő meghallgat engem. Nincs nagyszerűbb esemény az Úr szabadításánál.

A szabadításban Mózes az Úr eszköze. Az a feladata, hogy elmondja a fáraónak mindazt, amit az Úr mondott neki. Csak ennyi, tovább kell adni az Úr üzenetét. Mégpedig maradéktalanul. Nincs szükség a kiszínezésre, de nem is vagyunk rá felhatalmazva. Az a feladatunk, hogy tisztán és igazán hirdessük az Úr szavát. Hányszor akarunk könnyíteni, vagy népszerűvé tenni az igét, sőt, mi akarunk népszerűvé válni. Isten gyermekének nem a népszerűség hajszolása a feladata, hiszen az Úr Jézus sem ezt kereste, átélte, hogy elutasítják, bántalmazzák, majd keresztre feszítik.

Mózes nehezen szánja rá magát, úgy véli, nehéz beszédű, és nem hallgat rá a fáraó. Bizony, a kudarc benne van, nem biztos, hogy látjuk az eredményt, de nem is a siker a hangsúlyos, hanem az, hogy vessük a magot. Kifogást szeretünk keresni, és aki keres, az talál. Jézus nem keresett kifogást, nem azt nézte, hogyan kerülheti el a szenvedést, hanem vállalta értünk. Vállaljuk mi is Urunkat!

Az Úr tervét senki nem akadályozhatja meg, sőt, még a gonosz terveknek is az Ő akaratát kell előmozdítani (ApCsel 23,23-35). Pál apostol itt is és most is az Úr kezében van. A külső szemlélő úgy látja, a római hatalom irányítja most Pál életét, azonban nem így van. Ők is eszközök, ők is azt teszik, amit Isten kér tőlük, akkor is, ha ezt ők nem tudják.

Az ezredes meg akarja menteni Pált, és Cézáreába, a helytartóhoz küldi. Jelentést ír róla, amelyben elmondja, hogy nincs semmi fogságot vagy halált érdemlő vétek az életében. Az apostol nem azért van fogságban, mert vétett az állam törvényei ellen, hanem azért, mert Jézust hirdeti. Milyen jó, amikor az a bűnünk, hogy Jézust hirdetjük, hogy Őt állítjuk oda az emberek elé követendő példaként. Mert ki mást állítanánk oda? Egyedül az Ő élete követésre méltó, és csak Ő az, Aki meghalt értünk, bűnösökért a kereszten.

Jó látni, hogy az Úr a római katonák által védi meg Pált, és ők adnak kíséretet az evangélium mellé. Jézus tanítványainak semmilyen körülmény között nem kell félniük, mert az Úr mellettük van, és még a másképp gondolkodókat, a hit nélkülieket is fel tudja használni az ige terjedésében. Pál fogsága, az ott bemutatott élete a katonák számára is bizonyságtétel. Ők még nem sejtik, hogy Pálon keresztül az Úr Jézus keresi a szívüket és az életüket.

 TANÍTS, URAM, MEGHAJLANI

1.        

Taníts, Uram, meghajlani,

Mint szélben az arany kalász!

Hajoljak meg, ha Szentlelked

Reám fuvall s porig aláz!

2.        

S dacos szívem ha ellenáll,

Midőn a Lélek rálehel,

Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg

Lelked tüzében égjen el!

3.        

Mint bősz hullám, mely megtörik,

Ha parthoz űzi zúgó szél,

Úgy törjön össze szívem is,

Amint Tebenned partot ér!

Isten áldásával.