Nekünk szól a jel

H

ét jel történt már Egyiptomban, mégsem változott semmi (2Móz 10,1-29). A zsidók továbbra sem mehetnek el a Hóreb-hegyhez. Mózes már kezd belefáradni. Van-e még értelme tovább mondani, tovább csinálni? Az Úr azonban ismét szól hozzá, így akadályozza meg, hogy feladja, hogy lemondjon a győzelemről. Amikor az Úr szól, megerősít, azt akarja, hogy egyedül csak Őreá nézzünk, és ne a körülményekre, ne is az ellenfelekre.

Az Úr úgy erősít meg, hogy ismét küld: menj és beszélj neki. Mondd el, hogy a jelek az Úrra mutatnak. Azt kívánják megerősíteni, hogy az Úr az Isten, mi pedig emberek vagyunk, korlátokkal és véges lehetőségekkel. Kiteljesedni az Úrban való hit által tudunk. Istennel együtt korlátlanok a lehetőségek. Nélküle kudarcra vagyunk utalva. A jelek azért adatnak, hogy komolyan vegyük. A fáraó azonban véletlennek tartja őket. Ne söpörjük a jeleket a szemetesbe, ne mondjuk, hogy a tapasztalható zűrzavar, a természeti katasztrófák csak a véletlen művei, hanem halljuk meg az Úr szavát általuk. Döbbenjünk rá, hogy segítségre van szükségünk, az Úr kegyelmére van szükségünk.

A jelek a jövőnek is szólnak, el kell mondani a gyermekeinknek, az unokáinknak, miről van szó. Láttatnunk kell az Úr hatalmát. Az igazi bizonyságtétel az Úr munkájáról szól. Nem én vagyok a középpontban, hanem Ő. Meg kell tudni, hogy Isten az Úr. Kérjük Urunkat, végezze el, hogy a bizonyságtételünk, az életünk mindig Őreá mutasson.

A fáraó nem akar látni és hallani, nem akarja kimondani, én is ember vagyok, és nem isten. Önmagát akkor alázza meg, ha leborul az Úr előtt, és kimondja, ember vagyok, és nem is akarok több lenni. Meddig nem akarod még? - szól a kérdés. Mennyit keresett már az Úr, meddig állsz még ellen? Meddig nem akarsz hallgatni Rá? Ezzel a kérdéssel nekünk is szembe kell néznünk, mert nem arról van szó, hogy nem tudunk hinni, hanem arról, hogy nem akarunk. Akarsz-e már hinni, szabadulni? Meddig állsz még ellen? Most még van lehetőség komolyan venni az Úr szavát.

A fáraó nem veszi komolyan sem Mózest, sem Istent. Kompromisszumot kínál, de Mózes nem fogadja el. Tudja, hogy ha belemegy, akkor örökre rab marad a nép.  Ne alkudjunk meg a világgal, mert aki kompromisszumot köt vele, rab marad. Azé a szabadítás, aki teljes szívvel bízik az Úrban, és ragaszkodik a szavához.

A fáraó bűnbánata sem őszinte, csak addig van szüksége Istenre, amíg elmúlik a baj, mihelyst rendbe jönnek a dolgok, meggondolja magát. Őszintén keressük az Urat, ami azt jelenti, hogy teljesen szakítani akarok a bűneimmel és az eddigi életvitelemmel. Talán arra is gondol a fáraó, majd csak megunja Mózes, és feladja a harcot, vagy kifogy a csodákból. De Isten lehetősége soha nem merül ki. Mi kimerülhetünk, de Ő soha.

Pál ügye tovább húzódik, megérkezik Agrippa király és felesége Cézáreába (ApCsel 25,13-26). Fesztusz előadja Pál esetét a számukra. Agrippa pedig szeretné hallani Pált. Ez jónak hangzik, szeretné hallani, de vajon ezen túl nyitott-e a szíve? Van-e benne őszinte érdeklődés, vagy csak a kötelességnek tesz eleget? Hogyan hallgatom az igét, amikor szembetalálkozok vele? Agrippa nem tervezte az apostollal való találkozást, ő a helytartóért ment Cézáreába, és most a királyok Királyának a követével fog találkozni. Így keres minket az Úr, nem tervezzük, mégis kezünkbe akad a Biblia, vagy hívőknél kapunk szállást, részt kell vennünk egy olyan istentiszteleten, amire nem készültünk, de mégis ki kell bírni. Gondolunk-e rá, hogy ez nem véletlen, hanem az Úr szervezte így a dolgokat, mert meg akar szólítani, mert terve van az életemmel?

Nagy pompával jelennek meg, ez azt jelzi, nem látják, hogy az Úrral van dolguk. A pompa arról beszél, ők valakik. Nincs alázat és bűnbánat. Eszükben sincs arra gondolni, hogy Isten előtt fognak állni. A ruházat, a külső is kifejezi, mi van a szívünkben, hogyan gondolkodunk magunkról, milyen indulattal készülünk Isten elé.

 Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet

1. Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám, Mert harcom terhe nagy, Ily tenger kín és baj között Az életem Te vagy.

6. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.

Isten áldásával.