Kérdezzük az igét!

J

ózsef megfejtette a fáraó álmait, majd elmondta, mit kell tenni, és az ország vezetője komolyan vette, amit hallott (1Móz 41,37-57). Arra gondoltam, vajon mi mit szólnánk, ha valaki azt mondaná, hogy nemsokára véget fog érni a jólét, és a jelenlegi időt tartalékok beszerzésére használjuk fel. Sokan nevetségnek tartanák, a vicc kategóriába sorolnák, mert úgy vélnék, nem történhetik meg olyan, hogy elfogy az élelmiszer. El sem tudjuk képzelni, hogy egyszer majd kiürülnek a bevásárlóközpontok, és nem nyitnak ki az üzletek. Ha valaki erről beszél, huhogónak kiáltjuk ki. Pedig igénk arról beszél, hogy a bő esztendő mindig azért adatik, hogy felkészüljünk a következő időszakra.

Ha szétnézünk magunk körül, azt látjuk, hogy lelki lehetőségek terén is a bő esztendőket éljük. Soha ennyi igei alkalom, evangéliumi kiadvány, lelkigondozó szolgálat nem volt, mint ma. Az internet is szélesíti az igével való élés lehetőségét. Sokféle Bibliát is találunk a könyvesboltok polcain, de ismerjük-e igazán? Tudunk-e az igéből kívülről részeket, készülünk-e arra az időre, amikor elveszik tőlünk ezeket a lehetőségeket? Most ugye legyintesz, és azt mondod, rémeket látsz, soha nem lesz már hiány Bibliában, nem kell elbújva istentiszteletet tartani. Azonban igénk figyelmeztet: egyszer elmúlik a bő esztendők kora, és megjön a szűk esztendők ideje. Ne integessünk, és ne is mosolyogjunk, hanem inkább használjuk jól fel a lehetőségeket.

A fáraó nem nevette ki Józsefet és nem tartotta lehetetlennek az üzenet beteljesedését. Felismerte, hogy amit József mond, az Isten üzenete, és Józsefet hatalmazta fel az előkészületek megtételére. Így viszi egyre közelebb az Úr terve magvalósulását, népe megmentését.

József tizenhárom évet várt erre a pillanatra, ennyi ideig élt rabszolgaként, de most Isten felemelte őt. Magasabbra helyezte, mint ahogy gondolta. Milyen jó, hogy nem maga akart szabaddá válni, és az is, hogy az Úr megengedte, hogy a főpohárnok megfeledkezzen róla. Ne keseredjünk el, amikor nem azonnal változnak meg dolgaink, bízzunk továbbra is Urunkban, mert eljön a szabadulás ideje. Aki vár az Úrra, megtapasztalja, hogy Ő előbbre viszi életét. József olyan változást tapasztalt meg, amit el sem tudott volna képzelni. Potifár börtönében nem úgy tűnt, hogy nemsokára az ország második legnagyobb hatalommal bíró embere lesz. Isten számára valóban semmi sem lehetetlen.

József munkához látott, és a bőség ideje alatt minden élelmet összegyűjtött. Minden városban raktárt alakított ki. Vegyük komolyan az Úr szavát, és a bőség idejét használjuk fel a szűk esztendőkre való felkészülésre. A bő termés, a jólét nem azért adatik, hogy mindent feléljünk. A fogyasztói szemlélet kárunkra van. Fel kell ébrednünk, és meg kell látnunk, hogy a jövő érdekében, az utánunk jövők megmentése érdekében kaptunk többet. Álljunk le a fogyasztással, és kezdjünk el másként élni, tartalékolni. Ne éljük fel előre a jövő nemzedék nyersanyagát, hanem okosan bánjunk értékeinkkel, természeti kincseinkkel.

Éljünk jól az ige bőségével is. Ne éljük fel a magunk számára, hanem adjuk tovább másoknak, tegyünk bizonyságot Urunkról.

Aztán eltelt a bőség ideje, és megkezdődött az éhínség időszaka. Egyszer véget ér a bő esztendő, a jólét, akár hisszük, akár nem. Ne gondoljuk, hogy éhezés, nyomorgás, hívők üldözése soha nem lesz már. Amíg lehet, addig készüljünk, addig tartalékoljunk, alakítsuk át szokásainkat, és addig éljünk Isten igéjével is, amíg szabadon hozzáférhető. Amikor eljönnek a szűk esztendők, már késő lesz gondolkodni.

Azt is meg kell látnunk, hiába volt pénzük, ha nem volt élelmük. Eljön az idő, amikor a pénz is csak egy ideig segít, és aztán már az sem. Mert pénzzel nem lehet békességet, hitet, üdvösséget vásárolni.

Pál apostol Tesszalonikából Béreába érkezett (ApCsel 17,10-15). Elgondolkodtató, hogy a sok verés és bebörtönzés után sem csüggedt el az apostol. Nem gondolt visszafordulásra, mert a Krisztus utáni szeretet vitte előre. Tudta, hogy Isten országa a legjobb ügy, és ez mindent megér. Azzal is tisztában volt, hogy az embereknek erre van szükségük.

A béreabeliek készséggel fogadták az igét, vagyis volt antennájuk az Úr szavára. Napról napra kutatták az Írásokat. Vagyis nemcsak az istentisztelet alatt, hanem minden nap figyeltek az igére, keresték Isten akaratát. A növekedés feltétele a mindennapi bibliaolvasás. A kutatás azt jelentette, hogy összevetették a Pál által mondottakat a próféciákkal, és így felismerték, hogy Jézus valóban a Messiás.

De azt is jelenti ez, az eredeti szöveg szerint, hogy kérdezgették az Írást. Vagyis úgy fordultak hozzá, mint a kisgyermek a szülőhöz. Kíváncsian kérdeztek, és várták a feleletet. Tanuljuk meg mi is kérdezgetni az igét. Kérdezzük meg, mit mond az Írás, mielőtt belefogunk valamibe. Kérdezzük meg, mit mond az ige, amikor haragszunk, aggódunk, társat keresünk. Amikor pedig megtaláljuk a választ, engedelmeskedjünk is neki.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.