Erősödés

J

ákóbot  sem kerüli el a próba, a gonosz támadása (1Móz 37,1-36). Ez a támadás a családján belülről érkezik, az ördög így próbálja lekötni figyelmét és erejét, el akarja terelni küldetéséről. Ez a gonosz terve ma is, mindent megtesz, hogy ne a küldetésen, az Úrnak való szolgálaton legyen a gondolatunk. Miért van ez így? Azért, mert Jákób fiai még nem élték át a nagy birkózást, az ő szívük még nem született újjá. Amíg ez meg nem történik, sok konfliktus forrásává, illetve sátán eszközeivé válnak. Fontos látni, hogy a „Jákób-fiaknak” is meg kell térni, mert amíg ez nem történik meg, sok feszültség és ellenségeskedés eszközévé lehetnek.

De ebben a feszültségben megmutatkozik Jákób korábbi életének a következménye. A több feleség és a szolgálók által született fiak között harc dúl.  Féltékenység, irigység van a szívekben, különösen Józseffel szemben, akit az apja mindenkinél jobban szeretett. Mivel a szívünkben jelen van a bűn, követünk el hibákat, és ezek gyakran a családi élet területén szembetűnőek. Jákób idősebb fiai nem tanulták meg, hogy nincs ugyanolyan szeretet, mert másképp kell szeretni a gyermeket és másképp a felnőtt embert. Itt már a többség felnőtt, és mégis ugyanolyan szeretetben gondolkodnak. Hányszor mi is ugyanazt akarjuk, amit a másik kap, vagy hogy velünk is ugyanúgy foglalkozzanak, mint a másikkal. Azonban mindenki másféle törődést igényel, ezt tévesztették össze.

József pedig visszaélt a helyzetével. Jákób besúgónak használta kedves fiát, és ezzel még inkább szította a feszültséget. Ahelyett, hogy beszélgetés, majd imádság által csillapította volna őket, meggondolatlan kivételezésével Józsefre haragította a testvéreit.

Józsefet az Úr kiválasztotta, arra, hogy eszköze legyen övéi megmentésében. Ennek kijelentésére és megértetésére álmokat használt fel az Úr. József kérkedik vele, nem értette meg, hogy van, amit nem kell megosztani másokkal. Nem látta azt sem, hogy a kialakult helyzet sem alkalmas arra, hogy álmait elmondja. Mert nem is arra kapta, hogy hivalkodjon velük. Vannak olyan dolgok, amit nem kell elmondani, vagy még nem kell elmondani, mert nem értik, vagy a helyzet nem alkalmas rá. Mennyire szeretünk mi is mindent elmondani másoknak, gyakran azt is, ami nem tartozik rájuk. Ezek az álmok sem tartoztak másokra, csak Józsefre.

Amikor Isten megmutatja, mi a terve velünk, nem azért teszi, hogy azzal kérkedjünk, hanem azért, hogy erősítsen, és hogy készüljünk a terv megvalósítására. Azt is meg kell látnunk, hogy Isten a testvérek gyűlöletét is beépíti terve megvalósulásába. Mert az Úr tervét nem akadályozhatja meg semmi.

Olyan döbbenetes és elszomorító, hogy ezek a testvérek is csak a gyilkosságban látnak megoldást. Nem próbálnak Józseffel beszélni, nagyon hiányzik a másik megértésének készsége mindkét oldalon. Vajon bennünk megvan-e? Megértjük-e, vagy próbáljuk-e megérteni a másikat? Fontos-e számunkra, hogy mi zajlik a mellettünk lévők szívében? Vagy csak arra figyelünk, hogy mit nyújtanak nekünk, hogy ne zavarják az életünket?

Az Úr megőrzi József életét, nem ölik meg a testvérei, de eladják, és így jut el Egyiptomba. Ő még nem tudja, hogy ez is a megmentésük része. Az Úr a többiek előtt küldi el őt. Az Úr Jézus is vállalta megmentésünk érdekében a mélységeket. Ő a keresztre ment fel értünk.

Megtörtént a feltöltődés és a feszültség tisztázása, így ismét misszói útra készül Pál (ApCsel 15,36-41). Antiókhia a feltöltődés helye. Pálnak is szüksége van a szünetre, ő sem egyvégtében járja a világot, hanem egy-egy út után visszavonul az antiókhiai csöndbe. A szolgálatra is készülni kell, szükséges időnként a feltöltődés, mert csak az tud adni, aki maga is kap. 

Azokat a helyeket akarják végigjárni, ahol az első út során megfordultak.  Szeretnék tudni, növekednek-e, és miként állnak meg a támadások közepette. Fontos a testvérek iránti érdeklődés, mi van velük, helyt tudnak-e állni az Úr útján.

Azonban Szilászt nem véletlenül küldte az Úr Antiókhiába, ők még nem látják, hogy Isten őt akarja Pál mellé munkatársként adni. Barnabás Márkhoz ragaszkodik, ám Pál nem akarja őt magával vinni. Talán furcsálljuk, hogy nem egyeznek, de semmi különös nem történik, csak így értik meg, hogy külön úton kell menniük.

Márknak is meg kell tanulni, hogy a szolgálat felelősségteljes vállalkozás, nem lehet a saját érdekeinket, kényelmünket szem előtt tartani. Másrészt neki is meg kell tanulni, hogy az elveszített bizalmat nem könnyű visszaszerezni. Aki egyszer elveszítette mások bizalmát, türelemre és a megváltozott élet bizonyságtételére van szüksége. Ki kell várni, amíg enged a fagy és meglátják, valóban történt bennünk változás, más emberek vagyunk Krisztus által.

Pál Szilásszal erősíti a gyülekezeteket. Hogyan? Az igehirdetés által. Az igehirdetés erősíti a hitet. Minél jobban megismerjük az Urat, annál jobban fogjuk szeretni Őt, ha teljes szívvel szeretjük, erősödünk és növekedünk.

 ADJ ÚJ ERŐT, URUNK

1.  

Adj új erőt, Urunk, ó, nyújtsd ki szent kezed,

Igéddel ébressz holtakat, szívünkbe’ gyújts tüzet!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

2.  

Adj új erőt, Urunk, az álmot űzzed el,

Mécsünknek pislogó tüzét Lelked gerjessze fel!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

3.  

Adj új erőt, Urunk, gyógyírt vár a beteg,

Éhségünk, szomjunk csillapítsd, töltsd ránk Szentlelkedet!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

4.  

Adj új erőt, Urunk, egész világ előtt,

Hogy megjelentsük szent Neved, s legyen Tiéd a föld!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

Isten áldásával.