A Szentlélek életre hív

Á

brahám ideje is lejárt, élettel betelve halt meg, ebből meglátjuk, nem nyűg volt számára az élet, hanem ajándék (1Móz 25,1-34). Ma nem tudunk mit kezdeni magunkkal, gyakran kibírhatatlan az élet. Nem ezt látjuk Ábrahámnál, pedig nem volt könnyű számára sem. Az élet ajándék, ha meglátjuk, hogy egy csodálatos lehetőséget kaptunk általa Istentől. Az élet értelme, hogy megtaláljuk Istent, és Neki szenteljük magunkat. Már itt, ebben a világban Vele és Neki éljünk. Jézus az élet fejedelme, és ha ezzel a Fejedelemmel találkozunk, vezetése alatt éljük az életünket, a halál sem választ el Tőle. Azt fogjuk megtapasztalni, hogy a halál után is azzal a Jézussal leszünk, Akivel ebben a világban voltunk.

Ábrahámtól Izsák veszi át az áldást, az ígéretet. Ez a legnagyobb örökség, Isten áldása. Milyen jó, ha mi is ezt adjuk tovább, többet ér ez minden kincsnél. Izsáknak sem könnyű. Mert bár feleséget kap az Úrtól, de nekik sem lesz azonnal gyermekük. Ők is megtapasztalják a várakozást, és azt, hogy ebben a kérdésben is szabad és lehet Istenhez fordulni. Izsák Hozzá is fordul, imádkozik feleségéért. Tehát nem őt okolja, amiért nincs gyermekük, hanem könyörög érte az Úrhoz. Tanuljunk meg egymásért könyörögni. Megerősíti a kapcsolatot, ha a házastársak imádkoznak egymásért. Vádolás és támadás helyett élhetünk az imádkozás ajándékával.

Azt is látjuk, hogy nem hiábavaló az imádság, mert az Úr meghallgatta Izsákot, és Rebeka áldott állapotba került. Nehéz velünk, mert semmi nem jó. Nem volt jó, amikor várni kellett az áldásra, most pedig az a probléma, hogy ikreket vár, és a terhességet szenvedés kíséri. Megkérdezi az Úrtól: minek is élek? Minek él? Pont ezért! Azért, hogy továbbadja az életet, amiért könyörgött, amire vágyódott. Hányszor könyörgünk, vágyakozunk gyermekáldás után, amikor pedig problémák lépnek fel, elmegy a kedvünk. Az ajándék nem jelent problémamentes életet, de ezekben a helyzetekben is támaszkodhatunk az Úrra.

Rebeka megtudja, hogy az ikrek két nép ősei lesznek, akik szemben állnak majd egymással. A nagyobb fog szolgálni a kisebbnek.
Amikor felnőttek, különbözött egymástól a két férfi. Más értékrendet képviseltek, és ez a szülőket is megosztotta. Az apa Ézsaú mellé állt, az anya pedig Jákób mellé. Nagy veszély a család kettészakadása, klikkesedése. Ézsaú volt az elsőszülött, így az övé volt az elsőszülöttségi jog, amivel az Istentől kapott áldás is járt. Ézsaú lehetett az Ábrahámnak adott ígéret és áldás továbbhordozója. Azonban ő ebben nem látott értéket.

Ézsaú nem értékelte az elsőszülöttségi jogot. Úgy látta, mivel ő vadász, állandó veszélynek van kitéve, mi haszna is lehet belőle? Nem lehet az Istennel való kapcsolatot a haszon alapján megközelíteni. Legyünk hálásak, hogy terve van az életünkkel. Az elsőszülöttségi jog azt jelentette, hogy az Úr kiválasztotta arra, hogy áldáshordozó legyen. Azonban Ézsaú ezt nem értékelte. Egy tál étel többet ért neki. Értékelem-e az Úr kegyelmét? Hálás vagyok-e, ha már gyermekkorban megismerhettem az evangéliumot? Értékelem-e mindazt, amit az Úr tett értem? Mi a fontosabb számomra: a megélhetés vagy az Istennel való kapcsolat?

Az egyház a szétszóródásban is élte a hitét (ApCsel 9,31-43). A békességet jól használta fel. Épülésre, növekedésre használják a békesség idejét. Mi felhasználjuk-e a mostani békességet? És mire használjuk? Mert nem tudjuk, mikor ér véget. A jó felhasználás azt jelenti, hogy igyekszünk egyre jobban megismerni az Urat, és feltöltődni, hogy nehéz időkben legyen tartalékunk. A jó kihasználása a nyugodt időszaknak azt is jelenti, hogy hirdetjük az evangéliumot, igyekszünk minél többeket elérni vele.
Közben Pétert látjuk lelkigondozói körúton. Erősíti a gyülekezetek tagjait, hirdeti, hogy Jézus által van gyógyulás, talpra állás, új élet. Lát egy nyolc éve bénát, akinek hirdeti a Jézus Krisztus általi gyógyulást. Határozottan mondja: meggyógyít téged Jézus Krisztus. Ez lehet válasz ennek az embernek az imádságára. Mert az Úr az övéi által ad válaszokat az emberek kérdéseire. Mégpedig az evangélium hirdetése és a személyes bizonyságtétel által.

Felszólítja, keljen fel, és a béna nem ellenkezik, hanem engedelmeskedik. Meg kell mozdulnia, ez a gyógyulás első lépése. Meg kell mozdulni, fel kell kelni a depresszió ágyából is. A következő lépés az ágy bevetése. Vagyis most már neki kell elvégeznie azt, amit eddig másokra hagyott, amire képtelen volt.

A béna azonnal felkelt. Igen, azonnal, minden kételkedés nélkül, azonnal engedelmeskedett, és az engedelmesség nyomán megtapasztalta az Úr gyógyító hatalmát.

Liddából Joppéba megyünk, ahol meghalt egy szolgálatkész nőtanítvány, Dorkász. Egy hívőt is érhet betegség vagy bármilyen nyomorúság, még meg is halhat. Jó azonban látni, hogy a tanítványok nem esnek kétségbe, tudják, hová kell fordulni, és elhívják Pétert. Vajon mi, mai tanítványok bajainkkal a gyülekezet vezetőit keressük, vagy a világtól várjuk a segítséget? Ezek Péterhez fordultak, aki meg is érkezett.

Jól látjuk, hogy Péter nem a halotthoz imádkozott, hanem a halott életre keléséért. Az egyház nem a halottakhoz, hanem Jézushoz fordul segítségért a lelki halottakért, a különféle nyomorúságban szenvedőkért. Az Úr Jézus válaszolt, és Péter szavai nyomán a Szentlélek Isten cselekedett, életre hívta Dorkászt. Engedjük a Szentlelket munkálkodni általunk, kérjük, hogy hívja életre a lelki halottakat, adjon megtérést, adjon új életet. Bizony, sok halott van, de az Úrnak van hatalma a lelki halál fölött is. A Szentlélek minket is életre hív, Ő nem akar a halálban hagyni.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.