Napsütésben

M

ár Jákób mögött van az életét megváltoztató nagy birkózás (1Móz 33,1-20). Régi éne legyőzetett, és egy teljesen új élet kezdődött el. Kisütött feje fölött a nap, a sötét felhőket eltörölte az Úr kegyelme, és így látja a fényt, látja Isten országát. Elmondhatod-e, hogy Isten győzött az életed fölött, most már nem a magad elképzelései szerint élsz, hanem az Ő akarata szerint?

Azt látjuk egészen más ember lett Jákób, már nem úgy áll az előtte levő feladatokhoz, mint eddig. Nem magát akarja menteni, hanem élére áll az Ézsaúhoz tartó menetnek. Most már nem menekül kész szembenézni a múlttal, bátyja haragjával. Nincs már jelen a félelem, mert Ézsaúnál nagyobb személy áll mellette, és ő az Úr áldásával megy már tovább. Most látjuk mennyire nem kellett volna csalással megszerezni az áldást, hanem csak kivárni, mikor az Úr neki adja. Kérjünk alázatos türelmet, merjünk várni az Úrra. Sokszor megbizonyította már az Úr, hogy érdemes rá várni, mert Ő mindig a számunkra legjobbat készíti el.

A nagy birkózás után már meg tud hajolni, le tud borulni. Hétszer borult le a földre Ézsaú előtt. A hét a teljesség száma, így jelzi, hogy ő a kisebb, elismeri Ézsaút nálánál nagyobbnak. Benne van ebben a leborulásban a bűnvallás is, Jákób elismeri, ő a hibás, minden miatta történt. Mennyire megváltozott a szíve, már nem hárítja másra a felelősséget, hanem vállalja azt, ami az ő része. Meg kell tanulni leborulni az Úr előtt, mert a leborulás mindig azt fejezi ki, én vagyok a szolga és Ő az Úr. Másrészt, aki leborul az Úr előtt, az nem fog kiborulni. Mennyiszer megfeledkezünk erről és kiborulunk, elkeseredünk, pedig az Úr előtti leborulás helyére teszi a dolgokat, felismerjük, életünk az Úr kezében van.

Mindent másképp lát Jákób mint eddig. Csodálatos, hogyan a családjára és a javaira tekint. Felismeri, hogy minden Isten kegyelmének ajándéka. Nem ő szerezte meg ezeket, hanem Isten adta neki. Milyen jó, amikor egyszer csak felismerjük, hogy a családunk is Isten ajándéka. Ő bízta ránk gyermekeinket is kegyelméből. Ezért felelősek vagyunk neveltetésükért, hiszen azért bízattak ránk, hogy az evangéliumot megismertessük velük és Isten országa felé vezessük őket.

Mennyire másképp látta már Ézsaút Jákób, már nem félt tőle, mert Isten orcáját ismerte fel benne. Nem a gyűlölettel teli embert látja, mert már nem azt akarja látni, hanem látja benne Istent. Mit látok a másikban? Mit vetítek rá? Most már kedvesnek látja a bátyját, pedig a négyszáz fegyveres vele van, de Isten szűrőt épített a szívébe és ezen keresztül lát. Így már másnak, kedvesnek látja Ézsaút. Jézus lényének szűrőjén tekintsünk mi is egymásra, és akkor másképp fogunk látni.

Jákób megelégedett ember, mindenem van, mondja. Milyen ritka ez a fajta megelégedettség, milyen kevésszer mondjuk, mindenem van, inkább azt soroljuk, mi nincs. Aztán azért hajtunk, hogy megszerezzük, amit eddig még nem sikerült, és amikor elérjük, megint valami más fog hiányozni. Ez a megelégedettség az Úrral való élő kapcsolatban válik elérhetővé.

A későbbi páli levelek tartalma ezeken a misszió utakon kristályosodik ki, amit majd megfogalmaz, azt most tapasztalja meg (ApCsel 14,8-18). Látja működni az evangéliumot, megtapasztalja, miként hoz létre hitet a hirdetett ige, és miként formálja át az emberek szívét. Pál Lisztrában beszél Jézus Krisztusról, és egy születésétől fogva sánta ember hallgatja, és egyszer csak hit lesz a szívében. Most döbben rá Pál, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. A hit nem velünk születik, hanem az Isten igéjét hallgatva fogan meg a szívünkben. Szükség van igehirdetésre, és az igehirdetés fogadására.

Ez a sánta ember befogadja az igét, megnyitja előtte lényét és így hit fakad a szívében. Ez a hit nem egy általános hit, hanem konkrét tartalma van. Hiszi, hogy Jézus Krisztus meg tudja gyógyítani. Van-e ilyen konkrét hitem? Az igehallgatás és olvasás elvégezte-e már bennem, hogy hiszem, az Úr mindent megtehet, mert számára semmi sem lehetetlen. Elmondani, leírni, könnyű, de hiszem ezt valóságosan, észrevehetően. Mert ennek az embernek a hitét Pál meglátta, felismerte, hogy a hite elég a gyógyulásához. Hiszi, hogy talpra állhat, mert megismerte Jézust, és így tudja, hogy Ő az Isten Fia, akinek a szavára megelevenednek a béna testrészek.  Hiszem-e, hogy az Úr szava által megelevenednek a lebénult életek. Hány lélekben lebénult ember él körülöttünk, hisszük-e, hogy az igehirdetés által életre kelhetnek?

Azonban a sokaság nem jól reagálja le a történteket, mert amikor látják, hogy meggyógyul a béna, azt gondolják, Pálék az istenek. Az apostol azonban elutasítja a bálványozást, és rámutat, ők is csak emberek. Ők az élő Istenről tesznek bizonyságot, Ő gyógyította meg ezt az embert. Sőt azért érkeztek Lisztrába, hogy hirdessék az evangéliumot, ami által fel kell ismerni, hogy bálványimádók, és ebből meg kell térni. Amikor nem Istennek adjuk a dicsőséget bálványimádók vagyunk. A bálványimádásból is az evangélium gyógyít ki.

A teremtő Istenről tesz bizonyságot, Aki eddig is kijelentette magát, jótevőjük volt. Vajon mi felismertük-e életünk eddigi szakaszában Isten munkáját. Látom-e, hogy jótevőm volt és mindent Neki köszönhetek. Térjünk meg bálványainktól, és boruljunk le az Úr előtt örvendező szívvel.

Krisztus, ki vagy nap és világ

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön-örökké! Ámen.

Isten áldásával.